[az MR1-Kossuth Rádió 'Történet hangszerelve' című műsora]
Alig több mint egy fél éve telt el azóta, hogy Sólyom László felvetette, szükség van egy ökopolitikai pártra a magyar politikai színpadon. A héten híre jött, hogy formálódik egy, a harmadik erő pozíciójába törekvő új mozgalom. Ebben kulcsszerepe van Schiffer Andrásnak, aki eddig elsősorban a Védegylet és a Társaság a Szabadságjogokért aktivistájaként ismerhettünk meg. Aki figyelte pályafutását nem nagyon lepődhetett meg azon, hogy a pártpolitika felé fordult, hiszen a már nevet szerzett ügyvédet mindig is érdekelték a köz ügyei. Most úgy találta, elérkezett az idő belevágni. Az okokról és a lehetőségekről a Történet hangszerelve című műsorban beszélt. Hallgassa meg!
Az új párt nevéről még nem született döntés, elindult azonban a gondolkodás arról, miként állítható fel a jelenlegi politikai elittel szemben egy életképes politikai erő. Ennek a gondolkodásnak a része az is, hogy kockázatos és felelősségteljes döntés belépni a jelenlegi politikai arénába, és nagy morális és financiális küszöböt kell átugrani – mondta Schiffer András a Történet hangszerelve című műsorban.
A vita egy harmadik erő létrehozásáról már akkor elindult, amikor Lányi András a Védegyletből kilépve megalapította az Élőláncot. Schiffer András szerint azonban két-három évvel ezelőtt még nem voltak meg a feltételei egy új párt megalakításának: akkor konstruktívabb szerepvállalásnak tűnt a Védegyletben vagy más mozgalmakban részt venni. Azt nem tagadja, hogy régóta formálódik a társadalomkritikai mondanivalóval megáldott politikai alternatíva létrehozásáról, a legnagyobb fejtörést pedig a morális küszöb átlépése jelentette.
Hogy miért pont most vágna bele egy új párt felépítésébe, arra több okot sorolt fel Schiffer. A magyar társadalomban érzékelhető ugyan a kiábrándultság, létjogosultsága van azonban annak a törekvésnek, hogy az emberek számára világossá váljon: a politika nem csupán a gazdasági érdekcsoportok privilégiuma, hanem mindannyian azonos eséllyel szólhatunk bele közös dolgainkba. Éppen ezért első körben nem milliárdokról szól a történet, Schiffer András szerint aktivistákkal, önkéntesekkel, magánadományozókkal ki lehet pótolni a nagytőkét, és hisz abban, hogy vannak olyan tehetős vállalkozók, akiknek annyira elegük van a jelenlegi politikai állapotokból és éreznek annyi felelősséget, hogy ellentételezés nélkül hajlandók áldozni egy harmadik politikai szereplő színrelépésére.
Reményt ad az is, hogy a magyar választók a jelek szerint felismerték, hogy a jelenlegi pártokban már nincs kipróbálatlan tartalék, így megváltozott az emberek viszonya a pártpolitikához. Schiffer szerint a magyar demokrácia legfőbb problémája – a demokratikus intézményekbe vetett hit megrendülése – visszavezethető arra, hogy a politikai elitet kívülről nem éri kihívás. Az utóbbi két-három év eseményei azonban a társadalom legkülönbözőbb szegmenseit átlendítették a holtponton, és ma már nem csupán otthon morgolódnak azon, hogy milyen viszonyok között kell élnünk.
Az új párt esélyeit növeli az is, hogy helyi és globális szinten is tudatosult az emberekben az, hogy szűkösek az erőforrásaink, az emberek a bőrükön érzik a klímaváltozás, az élelmiszerdrágulás problémáját, és ez ugyancsak cselekvésre késztet sokakat.
Schiffer szerint ma már nem elégszenek meg az emberek azzal a két narratívával, amelyet a jelenlegi politikai kínálat lefed – az egyik oldalon a gazdasági mutatóknak rendelnek alá mindent, a másik oldalon pedig populista válasz fogalmaznak meg erre.
Schiffer András azt mondja, önmagában nem az a céljuk, hogy 2010-ben képvieselőt küldjenek az Országgyűlésbe, hisz ugyanis abban, hogy egy párt a Parlaemnten kívül is érvényesülhet, és beleszólhat a politikába. Emlékeztet arra, hogy a magyarok mély szkepszissel tekintenek a politikára, amely mára egyet jelent a cél nélküli csatározásokkal és személyeskedésekkel. Éppen ezért a magyar választónak nincs megváltás érzése, amikor egy új politikai szereplő színpadra lép. Számolnak azzal, hogy a ma bizonytalan szavazók nem feltétlenül egy új párt mellett fogják elkötelezni magukat, az azonban nem jelenti azt, hogy azonnal visszavonulót kell fújni. A lehetőségekhez mérten gondolják végig, mit tehetnek azért, hogy az ország élhető legyen.
Schiffer András azt mondja: számonkérhető programot lehet és szabad hirdetni, és folyamatosan meg kell tudni feleltetni a hirdetett elveknek, másképp nincs értelme. Azt vallja, amíg nincs program, kalandorság belépni a politikai térbe. (MR)
A vita egy harmadik erő létrehozásáról már akkor elindult, amikor Lányi András a Védegyletből kilépve megalapította az Élőláncot. Schiffer András szerint azonban két-három évvel ezelőtt még nem voltak meg a feltételei egy új párt megalakításának: akkor konstruktívabb szerepvállalásnak tűnt a Védegyletben vagy más mozgalmakban részt venni. Azt nem tagadja, hogy régóta formálódik a társadalomkritikai mondanivalóval megáldott politikai alternatíva létrehozásáról, a legnagyobb fejtörést pedig a morális küszöb átlépése jelentette.
Hogy miért pont most vágna bele egy új párt felépítésébe, arra több okot sorolt fel Schiffer. A magyar társadalomban érzékelhető ugyan a kiábrándultság, létjogosultsága van azonban annak a törekvésnek, hogy az emberek számára világossá váljon: a politika nem csupán a gazdasági érdekcsoportok privilégiuma, hanem mindannyian azonos eséllyel szólhatunk bele közös dolgainkba. Éppen ezért első körben nem milliárdokról szól a történet, Schiffer András szerint aktivistákkal, önkéntesekkel, magánadományozókkal ki lehet pótolni a nagytőkét, és hisz abban, hogy vannak olyan tehetős vállalkozók, akiknek annyira elegük van a jelenlegi politikai állapotokból és éreznek annyi felelősséget, hogy ellentételezés nélkül hajlandók áldozni egy harmadik politikai szereplő színrelépésére.
Reményt ad az is, hogy a magyar választók a jelek szerint felismerték, hogy a jelenlegi pártokban már nincs kipróbálatlan tartalék, így megváltozott az emberek viszonya a pártpolitikához. Schiffer szerint a magyar demokrácia legfőbb problémája – a demokratikus intézményekbe vetett hit megrendülése – visszavezethető arra, hogy a politikai elitet kívülről nem éri kihívás. Az utóbbi két-három év eseményei azonban a társadalom legkülönbözőbb szegmenseit átlendítették a holtponton, és ma már nem csupán otthon morgolódnak azon, hogy milyen viszonyok között kell élnünk.
Az új párt esélyeit növeli az is, hogy helyi és globális szinten is tudatosult az emberekben az, hogy szűkösek az erőforrásaink, az emberek a bőrükön érzik a klímaváltozás, az élelmiszerdrágulás problémáját, és ez ugyancsak cselekvésre késztet sokakat.
Schiffer szerint ma már nem elégszenek meg az emberek azzal a két narratívával, amelyet a jelenlegi politikai kínálat lefed – az egyik oldalon a gazdasági mutatóknak rendelnek alá mindent, a másik oldalon pedig populista válasz fogalmaznak meg erre.
Schiffer András azt mondja, önmagában nem az a céljuk, hogy 2010-ben képvieselőt küldjenek az Országgyűlésbe, hisz ugyanis abban, hogy egy párt a Parlaemnten kívül is érvényesülhet, és beleszólhat a politikába. Emlékeztet arra, hogy a magyarok mély szkepszissel tekintenek a politikára, amely mára egyet jelent a cél nélküli csatározásokkal és személyeskedésekkel. Éppen ezért a magyar választónak nincs megváltás érzése, amikor egy új politikai szereplő színpadra lép. Számolnak azzal, hogy a ma bizonytalan szavazók nem feltétlenül egy új párt mellett fogják elkötelezni magukat, az azonban nem jelenti azt, hogy azonnal visszavonulót kell fújni. A lehetőségekhez mérten gondolják végig, mit tehetnek azért, hogy az ország élhető legyen.
Schiffer András azt mondja: számonkérhető programot lehet és szabad hirdetni, és folyamatosan meg kell tudni feleltetni a hirdetett elveknek, másképp nincs értelme. Azt vallja, amíg nincs program, kalandorság belépni a politikai térbe. (MR)
