"Csak a közös múltunk feldolgozása, a jelen torz normáival való szakítás, a jövő nemzeti közösségét megteremtő értékek együttes kialakítása és demokráciánk részvételibbé tétele jelenthet megoldást a társadalmunkat mélyen megosztó konfliktusokra."
Ez áll a Védegylet nyilatkozatában. Ugyan a Védegylet messze nem azonos az Ökopolitikai Mühellyel, Boda Zsolt, Védegylet szóvivő szavai blogunkra is felkivánkoznak.
A Védegylet nyilatkozata
a közéleti erőszak és a társadalmi kirekesztés minden formája ellen
Magyarországon a rendszerváltozás nagy hittel és bizalommal indult évei után fokozatosan a demokratikus politika kiüresedését, a politikába vetett bizalmunk csökkenését éljük meg. Mindez odáig fajult, hogy két évvel ezelőtt megjelent az utcai erőszak. Az az erőszak, ami a hazugságon ért miniszterelnök elleni lázadásként indult, mostanra esetlegesen kiválasztott polgártársaink ellen irányul: tavasszal egy boltot, nyáron egy felvonulást ért szervezett támadás, az önbíráskodás igénye és az intolerancia pedig alattomosan kúszik tovább mindennapi konfliktusainkba és lelkünkbe. A Védegylet ezt a folyamatot elviselhetetlennek tartja, ezért csatlakoztunk az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalomhoz.
Hisszük, hogy az erőszak a gyengék fegyvere, és hogy - a demokrácia lényegéhez tartozó - politikai vitákat, konfliktusokat lehet és érdemes békés, jogállami keretek között tartani. A társadalom szövetét, egymáshoz tartozásunk érzését az utóbbi években két irányból is folyamatosan támadják. Felülről azok a döntéshozók, akik az országra úgy tekintek, mint egy autoriter módon irányított cégre, ahol költségvetési korrekciók kedvéért tömegek társadalmi létét lehet ellehetetleníteni, alapvető alkotmányos jogaikat, gyülekezési szabadságukat korlátozni. Miközben nem gondoskodnak arról, hogy az állam hatóságai és jóléti intézményei megfelelően működhessenek, biztosítva a jogállamiságot és az emberi méltósághoz elengedhetetlen jóléti minimumot mindenki számára. Alulról pedig azok a többnyire névtelenségbe burkolódzó önbíráskodók tépázzák meg a társadalom szövetét, akik válaszul a „magyarság” nevében tudatosan és elszántan szítják a gyűlöletet másságuk miatt kiszemelt, az átlagosnál kiszolgáltatottabb társadalmi csoportok ellen.
Üdvözöljük, hogy a parlamenti pártok vezetői aláírták a Tarka Magyar demonstráció nyilatkozatát, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy valamennyiüket felelősség terheli a Magyarországon kialakult elkeseredett és erőszakos légkörért.
Vegyük azonban észre saját felelősségünket is! Nap mint nap erőszak tétetik embertársainkkal, akik jól-létük alapvető szükségleteit sem tudják kielégíteni, mert hajléktalanok, éheznek vagy alultápláltak, mindennapi pszichés vagy fizikai erőszak fenyegetésében élnek családjukban, munkahelyükön vagy helyi környezetükben. A fogyasztói társadalom színfalai mögé felelősségünk benézni és észrevenni: ez a társadalmi-gazdasági formáció fenntarthatatlan. Folyamatosan újratermeli a társadalmi igazságtalanságokat, pusztítja földünk ökológiai rendszerét, miközben a fogyasztói javak felhalmozását előtérbe helyezve depolitizálja is a gazdasági értelemben szerencsésebb állampolgárokat. Mindannyiunk felelőssége, hogy aktív állampolgárként részt kérjünk és vegyünk közösségi döntéseinkben, s ne hagyjuk a politika közterét a rendszerváltozás óta egyre felelőtlenebb elitek által átláthatatlanul uralni.
Mi, akik csatlakoztunk az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalomhoz, egyaránt elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy Magyarország hosszútávú érdekeit az elitek rövidtávú gazdasági és hatalmi érdekei maguk alá gyűrjék, és azt is, hogy közös társadalmi problémáinkért a zsidók, a cigányok és a melegek a felelősek. De nem elég csupán az erőszak megjelenése ellen tiltakozni, hanem az azt létrehozó, mélyben meghúzódó, tömegek ellehetetlenülését eredményező társadalmi problémákat is orvosolni kell a bajok gyökereként.
Hitet teszünk a bőrszínében, vallásában, kultúrájában, életformájában sokszínű, tarka Magyarország mellett. Mi, akik itt élünk, mind egymásra vagyunk utalva. Vagy együtt bukunk alá az erősödő gyűlöletben és erőszakban, vagy együtt emelkedünk a másság toleranciája, az együttérzés és a társadalmi szolidaritás révén. A cigányság elleni polgárháború szításával nem lehet erős, gyarapodó Magyarországot építeni. Elkeseredett és robbanásra kész tömegek valódi társadalmi problémáinak mellőzése az önbíráskodást, és nem a demokratikus folyamatokat fogja erősíteni. A másság elleni sértő és erőszakos fellépés gyengíti az ország egészének önbecsülését.
Csak a közös múltunk feldolgozása, a jelen torz normáival való szakítás, a jövő nemzeti közösségét megteremtő értékek együttes kialakítása és demokráciánk részvételibbé tétele jelenthet megoldást a társadalmunkat mélyen megosztó konfliktusokra. Ez a munka hosszú folyamat, amelynek megindulásához társadalmi párbeszédre, sérelmi és indulati politika helyett egymás meghallgatására, megértésre és együttérzésre, ennek nyomán új nemzeti, erőszakmentességre építő közmegegyezésre van szükség.
Mindenki számít – mindenkire számítunk.
