HTML

ELKÖLTÖZTÜNK: lehetmas.blog.hu

Az LMP egy ország- és világmegváltó politikai kezdeményezés a fenntarthatóság, igazságosság és részvétel jegyében. Hisszük, hogy lehet más a politika - ha Te is teszel érte!

Linkblog

Friss topikok

Címkék

adózás (5) akció (1) aktivizmus (1) alkotmánybíróság (2) anarchia (1) anima sound system (1) antifasizmus (2) antirasszista (1) áram (1) atom (1) autó (2) babarczy (1) baloldal (3) bencsik (1) bizalom (1) boda (1) bodoky (1) bokros (1) boldogság (5) börtön (1) bringa (1) bringaút (1) buli (5) bulvár (1) cégmérce (2) civil zugló (1) critical mass (3) csillag (2) csr (1) demokrácia (18) demokrata (2) diktatúra (1) duna kör (1) egészségügy (1) elégedettség (6) elek istván (3) elek pista (1) elemzés (1) életminőség (4) elhízás (1) elit (8) erkölcs (2) etikus fogyasztás (2) európai unió (1) fam (2) felelősség (13) fenntarthatóság (7) fesztivál (1) fodor (3) foglalkoztatás (3) fogyasztás (2) forradalom (1) fülöp sándor (1) gaia elmélet (1) gárda (2) gáz (3) gdp (2) globalizáció (4) globkrit (5) gyurcsány (3) hadiipar (1) hanem (1) háttér (1) hedonizmus (1) herbert (1) hírlevél (2) hőszivattyú (1) illés (2) index (1) izland (1) izrael (1) jávor (3) jobboldal (3) kampány (3) kapitalizmus (4) kaukázus (1) képregény (1) kerékpár (2) kerékpársáv (1) kerékpárút (1) kettős mérce (1) kihalás (1) kisebbség (1) kisebbségek (1) kis jános (1) klíma (1) klímapolitika (1) klímaváltozás (4) kocsi (1) kóczián (1) költészet (1) költségvetés (6) korrupció (1) közélet (9) közlekedés (4) közösség (1) közvélemény (5) külpolitika (3) kultúra (1) kürti (1) kutatások (2) kvóta (1) lakáj (2) lehet más a politika! (1) lehet más a politika? (24) lehet mas a politika? (1) lengyel (1) levegő mcs (1) lézer (1) liberalizmus (2) lmp (1) lonley planet (1) lovasi (1) magyar (1) magyarországi zöld párt (1) majtényi (1) média (1) megmondás (20) megoldás (1) metszőolló (1) mszdp (1) mszp (1) nagykörút (1) napi ász (1) narancs (2) nehézipar (1) nemzetiségek (1) neokon (1) népegészségügy (1) ngo (1) nyílt levél (1) ökológiai lábnyom (1) ökopolitika (9) ökopolitikai műhely (1) ökotrip (3) olaj (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkéntesség (2) önkormányzat (1) orbán (1) orbán viktor (1) őszöd (3) parlament (5) pártfinanszírozás (3) pártok (8) pécs (2) pénz (5) pláza (1) pogrom (1) politika (26) politikai filozófia (1) pozitív gondolkodás (1) pride (2) prieger (2) program (6) radikális (1) rauschenberger (1) rendszerkritika (5) rendszerváltás (5) sajtó (7) sajttáj (1) scheiring (2) schiffer (12) schmuck (1) soft power (1) sólyom (2) sport (1) sportegyesület (1) superman (1) szakértő (1) szalai erzsébet (1) szdsz (5) szegénység (1) szélsőjobb (5) sziget2008 (1) szkepszis (1) szmogriadó (1) sztrájk (1) tájékoztatás (1) tarka magyar (1) természet (1) tibet (2) tömegsport (1) tordai (2) tudás (1) tudatos vásárló (1) túlkapások (2) tv (1) új párt (9) unió (1) unokáink élete (4) utca embere (1) útlezárás (1) válság (4) várnai (1) vastagbőr (1) vay (9) védegylet (2) vélemény (3) vida (1) villanyautó (1) visszhang (4) vita (20) wildmann (1) zászlóbontás (2) zene (2) zengő (1) zöld (12) Címkefelhő

Címlapsrác

2009.02.26. 19:00 :: bnct

Olvassatok Narancsot - a mi kedvünkért:

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=18443

A címlapfotón Schiffer András:

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/szam&id=644&mode2=1&mode=18443

"Érdemes új utópiákról álmodni" - Schiffer András, a Lehet Más a Politika választmányi tagja

Párttá alakult a tavaly zászlót bontott Lehet Más a Politika (LMP) mozgalom, lapunk megjelenése napján ennek indokairól tart sajtótájékoztatót a szervezet. Az új párt célkitűzéseiről, programjáról Schiffer András választmányi tagot, az LMP egyik szóvivőjét kérdeztük.

Magyar Narancs: Szervezetük retorikájában visszatérő elem a "politikai mező felszabadítása". Mit értenek ez alatt?

Schiffer András: Maga a névválasztás, a "lehet más a politika" célkitűzés is erről szól. Ne gondoljuk eleve elrendeltnek, hogy csak a húsz éve porondon lévő tömbök küzdhetnek a hatalomért, és erre semmi befolyása nincs az állampolgárnak. A politika nem úri huncutság, mindnyájunk közös ügye. Ugyanakkor a "politikai mező felszabadítása" egy nagyobb közjogi csomagot is takar. Ide tartozik a parlamenti bejutási küszöb leszállítása három százalékra, a kopogtatócédula-gyűjtés rendszerének eltörlése, de lehetővé akarjuk tenni, hogy a szavazók még a pártlisták összeállításába is beleszólhassanak, hiszen a meglévő pártokon belül sincs verseny, mobilitás. Meg kellene szüntetni az újraválasztás lehetőségét a független intézményeknél - Állami Számvevőszék, alkotmánybírák stb. -, a különféle közjogi pozícióknál - a polgármestereknél is - limitálni kellene a ciklusok számát. Rendbe kell tenni a párt- és kampányfinanszírozást, hiszen a politikai piacot az is fagyasztja, hogy olyan pénzügyi küszöb van, amit az új szereplők nem tudnak megugrani. A társadalmi részvétel lehetőségeit ki kell tágítani: új jogalkotási törvényre lenne szükség, de számos más területen is vissza kell perelni az állampolgári kompetenciákat. Itt nem csak az országos politikára gondolok, jó lenne, ha a helyi döntésekbe, a lakókörnyezetüket alapvetően átalakító hatósági ügyekbe is hatékonyan beleszólhatnának az ott élők.

MN: Sajtómeghívójukból kiderül, hogy az LMP párttá alakult. Eddig micsoda volt: civilszervezet, közéleti klub?

SA: Egy társadalmi kezdeményezés. Az egyesülési jog lehetővé teszi olyan önszerveződések létrehozását, melyek nem rendelkeznek jogi személyiséggel, nem kerülnek bírósági nyilvántartásba. A rendszerváltáskor az új pártok többsége is ilyen alapokról indult.

MN: A választmányban több olyan személy is van, aki a Védegyletből érkezett. Ők lennének a politikusokkal elégedetlen civilek, akik most már a saját kezükbe akarják venni a dolgok irányítását?

SA: A választmányban nem csak védegyletesek vannak, más szervezetektől is jöttek hozzánk munkatársak. Az egyik alapvetésünk, hogy a politika fogalmát ki akarjuk ragadni abból az értelmezési mezőből, melybe már jóval a rendszerváltozás előtt került Magyarországon. A politika a mi értelmezésünkben nem bizonyos elitek kiváltsága, hanem az egyenjogú polgárok legnemesebb hivatása. Ezért sem szeretem a "civil" kifejezést, ugyanis ez a szó valami olyasmit sugall, hogy vannak a közügyektől elforduló polgárok, és vannak a politikusok, egy kis ezoterikus csoport, mely őrzi a politizálás privilégiumát. Érdemes megnézni, hogy a nyolcvanas években kik léptek be a politikába: Pető Ivántól Orbán Viktoron keresztül Mádl Ferencig vagy Vitányi Ivánig mind különféle társadalmi szervezetekből vagy a kutatói, akadémiai szférából érkeztek. Egyébként lehetnek olyan tektonikus változások egy ország történetében, amik új szereplőket hoznak a felszínre. Ha elfogadom azt a megközelítést, hogy a politikusi tevékenység egy szakma, ami bizonyos professzionalitást igényel, akkor az úgynevezett "civilek" bejelentkezése egy válságtünet, melyre normális körülmények között nem lenne szükség.

MN: Elitcserére készülnek?

SA: Ha arra céloz ezzel, hogy az 1989 óta regnáló elitet egy kicsit pihenőre kéne küldeni, akkor azt mondom: igen, ez nem tenne roszszat az országnak.

MN: Mi a baj a regnáló elittel?

SA: Nem szeretnénk az artikulálatlan, amorf indulatokra építeni. Többről van szó, mint egy elitellenes dumáról, amivel egyébként mostanság elég könnyű népszerűségi pontokat szerezni. De lássuk be, nagymértékben a politikai eliten múlik, hogy milyen morális állapotok uralkodnak egy országban. Úgy gondolom, a jelenlegi válság részben abból fakad, hogy a politikusok nem voltak képesek egymással versengő víziókat megfogalmazni, alternatívát kínálni. Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy a politika arról is szól, hogy a szemben álló tömbök próbálják maximalizálni a szavazatokat, ám mivel nincsenek egymással versengő programok, mára a dolog leegyszerűsödött az ellenfél diabolizálására. Az LMP tagságának döntő többsége 1990 után szocializálódott, nagy részük soha semmilyen pártnak nem volt a tagja, de vannak olyanok is, akik hosszú évek óta aktív közéleti szereplők. Említhetném a választmányunkból Mile Lajos volt MDF-es képviselőt, vagy Rauschenberger Pétert, aki a Fideszből indult, és ő is belekóstolt már a közigazgatás irányításába. Bár a döntő többség a pártpolitikán kívülről érkezett, a közigazgatás különféle szintjeit jó néhányan megjárták már a csapatból. Egyébként úgy gondolom, több kreativitást igényelt az utóbbi években mondjuk a Védegyletben tevékenykedni, mint a Fidelitasban vagy a Fiatal Baloldalban helyezkedni.

MN: Lehet, hogy cinikus vagyok, de mit keres a moralitás a politikában? Kossuthtal szólva a politika kevésbé az elvek, inkább az érdekérvényesítés, az "exigentiák tudománya".

SA: A jelenleg meghatározó, uralkodó vélekedés szerint a politika szaktudások, tudományos felismerések, különböző technológiák csatája. Az ökopolitika ezzel szemben azt állítja, hogy a politika a jó életről vallott különféle nézetek, erkölcsi meggyőződések szakadatlan vitája. Miért ne lehetne morális disputát folytatni arról, hogy milyen kellene legyen a jó élet Magyarországon? Mostanság senki sem vitázik, csak indulatok vannak. A választópolgárok nem látnak olyan világos, morálisan megalapozott víziókat, amelyek alapján kiszámítható, hogy az elkövetkező öt-tíz évben kik járnak jól, merre haladunk. Jelenleg lutri az ikszelés, mert kiszámíthatatlan, milyen irányba kormányozzák majd a voksunkat kérő politikusok az országot.

MN: Hogyan képzelik el az LMP kilépését a politikai színtérre?

SA: Az az erő, ami a jelenlegi politikai viszonyok romlottságát bírálva lép ki a színtérre, nem teheti meg, hogy ne legyen más. A kockázat nagy: maradhatnánk kutatók, cégvezetők, ügyvédek, jogvédők - így még nagyobb reflektorfényt is élvezhetnénk -, de most nagyobb feladatra vállalkozunk. Velünk szemben kőkemény elvárásokat támasztanak majd: ha mégsem leszünk mások, akkor bele fogunk pusztulni, és ha így lesz, nem is kár értünk. Ha nem tudjuk korrigálni a rendszert, akkor köszönjük szépen, nem kérünk a politikai karrierből.

MN: Korrekció vagy halál?

SA: Ha csak elvi meghátrálás árán lehet porondon maradni 2010 után, akkor inkább kiszállunk.

MN: Kívülről könnyű bírálni a rendszert, társadalomtudósként, jogászként fel lehet szólítani a politikusokat a berendezkedés korrekciójára, ám bent már egyezkedni kell az önök által velejükig korruptnak tartott emberekkel.

SA: Ha semmi mást nem tudunk elérni, csak versenyt támasztunk a jelenlegi politikai elittel szemben, és felteszünk az országgyűlés asztalára olyan javaslatokat, amikről a mostani parlamenti pártok nem akarnak beszélni, akkor már eljutottunk valahova. Amikor azt mondjuk, hogy romlott a politikai elit, akkor ez alatt nem azt értjük, hogy minden egyes személy tárgyalásképtelen, vagy hogy a pártjaik szavazói vakok és ostobák. Soha nem állítottuk, hogy nem érdemes tárgyalni, ellenkezőleg, arról beszélünk, hogy a mai eliteket pont a tárgyalásképtelenség, a kölcsönös elrettentés politikája tartja felszínen. Ha sikerül nyílt színvallásra késztetni a többieket, hogy milyen morális meggyőződéseik vannak, mi a véleményük például a pártfinanszírozásról, a költségtérítésekről, már beljebb vagyunk, mi több, hozzájárulhatunk a többi párt megújhodásához, megtisztulásához. Lehet látni, hogy a kampányfinanszírozás ügyében a nagy pártok egymás foglyai: szavakban támogatják ugyan az Eötvös Közpolitikai Intézet javaslatait - melyet mi is alapvetően elfogadunk -, de évek óta nem jutnak dűlőre, nincsenek rákényszerítve, hogy tárgyaljanak róla. Ha egy új erő folyamatosan beleüti az orrukat a piszokba, ha felhívja a választók figyelmét a problémákra, akkor előbb-utóbb csak történik valami. Meg kell próbálni, különben erre az egész ország rámehet. Nem a parlamenti pártok az igazi ellenfeleink, hanem az állampolgári szkepszis és apátia. Ezért az LMP nemcsak arról szól, hogy ütős dolgokat hirdet a természetvédelemről, a szociálpolitikáról, a részvételi demokráciáról, hanem azt sugalmazza, hogy érdemes új utópiákról álmodni, lehet más irányt szabni Magyarországnak.

MN: A programjukból valóban kitűnik egy erőteljes vízió, esetenként még konkrét javaslatokat is megfogalmaztak, ám a közjogi részt leszámítva nem látni, hogy pontosan milyen módon akarják nagy ívű terveiket megvalósítani.

SA: A tavaly októberben nyilvánosságra hozott dokumentum nem egy választási program, hanem egy célkitűzés-gyűjtemény. A választási program ennél részletesebb, több lesz. Az említett agenda viszont arról szól, hogy miért indítottuk útjára ezt a mozgalmat.

MN: Erre ott van az alapító nyilatkozat, ami elég radikális megállapításokat tartalmaz: a "kapitalizmus veszteseiről", a "tőke hatalmi pozíciójáról", "kizsákmányolásról" értekezik.

SA: Az agenda nyilvánvalóan eltér az alapelveket leszögező alapító nyilatkozattól. Mert részleteznünk kell, hogy mit szeretnénk, ha egyszer az állampolgárok anyagi támogatását és a voksát kérjük. Én nem látok ellentmondást a két dokumentum között. Az alapító okirat felvázolja, hogy hosszú távon milyen elvek mentén szeretné átalakítani az LMP az országot. Ez akár utópiának is tűnhet, de amikor mindezt lefordítjuk a mindennapok szintjére, hogy milyen úton-módon kívánjuk ezt elérni, akkor máris kiderül, hogy nem akarjuk fenekestül felforgatni a rendszert. Egyébként az sem igaz, hogy szemben az erőteljesebb hangütésű alapító nyilatkozattal, az agenda nem elég konkrét, vagy hogy mindenkinek kedvezne. Nem hiszem, hogy az erőműbizniszben utazó érdekkörök vagy az autópálya-építő cégek örömmel olvassák ezt a dokumentumot, miként a tőzsdei jövedelmekből meggazdagodott rétegeknek sem igazán előnyös.

MN: Nem láttam benne luxusadót vagy az szja-kulcsok átszabását.

SA: Az szja-kulcsok átszabásáról legutóbb a Compass Intézettel közösen kiadott, a "Zöld élénkítés" nevet viselő programban szóltunk. Amúgy pedig az agendánkban is benne van, hogy az LMP a vagyont és fogyasztást terhelő adókat favorizálja.

MN: Miként az adóreformot évek óta sürgető liberális közgazdászok többsége.

SA: Igen, viszont közben orrba-szájba adócsökkentést ígérnek, és a "kisebb államot" mantrázzák, amikkel a mi agendánkban nem találkozik.

MN: Programjuk kulcsfogalma a foglalkoztatás bővítése. Ehhez szükség lesz a megdorgált tőke segítségére.

SA: Tény, a Védegylet már 2003-ban tiltakozott a közszolgáltatások liberalizációja ellen, pontosabban nem tartottuk helyes döntésnek a szolgáltatások piaci jószággá tételét. De nem vagyunk magántőke-ellenesek! Csak úgy gondoljuk, hogy többek között a jól kialakított közlekedési szövetségek, az ütemes menetrend révén az állam is biztosíthatja a színvonalas vasúti és tömegközlekedést. 1990 óta számtalan elképzelés született egyes közszolgáltatások piacosítására, és ugyancsak temérdek jelszót pufogtattak már el a magántőke ellen, de egyetlen olyan tervet nem láttunk, amely mondjuk a svájci vasúttársaság mintájára arról szólna, miként működtethető hatékonyan egy köztulajdonban álló társaság. Ennek ellenére nem tartjuk ördögtől valónak a magántőke beengedését - jól meghatározott feltételek közepette - az egyes közszolgáltatásokba. Egyrészt magától értetődő, hogy a háziorvosi és a gyógyszertári szolgálatok magánkézben vannak, miként meghatározott paraméterek mellett a tőke jelenléte elképzelhető a közösségi közlekedés megszervezésében is. Ám a magántőke beengedése nem lehet egyenlő az adott szektor komplett piacosításával. Ami a foglalkoztatás bővítését illeti: egy választási cikluson belül is lehet eredményeket elérni. Megfelelő programokkal - jó vidékpolitikával, többek között a biogazdálkodás, a helyi értékesítés támogatásával - vissza lehet segíteni az embereket a munkaerőpiacra, a járulékok csökkentésével pedig ösztönözni lehet a vállalkozókat, hogy új munkahelyeket teremtsenek. A képzési programoknál nem az érettségizett emberek második nyelvvizsgáját kell támogatni, hanem a kompetenciahiányos emberek minimális esélyeit kell megteremteni. Sokkal intenzívebb kapcsolatra kéne szorítani a munkanélkülieket és a szociális segélyekre jogosultakat a munkaügyi központokkal, de ezek az intézmények is átalakításra szorulnak, mert az utóbbi években elégtelenre vizsgáztak. Nem lőcsölhetjük át ezeket a feladatokat az önkormányzatokra, mert abból sehova nem vezető, megalázó közmunkáztatás lesz. Szükséges, de nem elégséges a rokkantnyugdíjasok státuszának felülvizsgálata, vissza is kell segíteni őket a munkaerőpiacra. A magántőke, a vállalkozók teremtik meg az új munkahelyeket, de jól működő állami programok nélkül ez nem megy.

MN: Milyen kampányra számíthatunk az EP-választások előtt?

SA: A saját célkitűzéseinkről fogunk beszélni, nem szállunk be a bal-jobb szekértáborharcba. Elmondjuk, mit gondolunk az európai klímapolitikáról, élelmiszer-önrendelkezésről, a szociális és átlátható Európáról, s persze hogy ezek a témák miként kapcsolódnak a mindennapokhoz, mivel jól tudjuk, hogy az EP-kampányok inkább a belpolitikáról szólnak. Itt lesz a lehetőség, hogy bemutathassuk az LMP-t, az agendákat, hogy a fenntarthatóság, igazságosság és a részvétel jelszavai mögött ott van egy új Magyarország víziója. Azt várjuk, hogy a szervezetünk felkerül a politikai térképre: ez jobb esetben egy-két mandátumot jelent, de az is szép eredmény, ha megközelítjük a küszöböt. Mindezt úgy, hogy a pártot, a kampányt az állampolgárok adományaiból finanszírozzuk, nem az autópálya-építő cégek milliárdjaiból.

MN: Pár millió forintból sikert lehet elérni?

SA: Meggyőződésem, hogy a választók nem bombasztikus ígéretekre, toronyházakat beterítő plakátokra vágynak, hanem számon kérhető programokból kiolvasható perspektívára. Ha van karakteres mondanivaló és vannak elismert - nem a politikai életből érkező - közéleti figurák, akik támogatják a pártot, akkor sikeresek leszünk.

MN: Gerillakampánnyal be lehet jutni az EP-be?

SA: Aki az egyre súlyosbodó válság idején olyan nagyszabású, milliárdokba kerülő kampányt csinál, amiről messze bűzlik, hogy nem tisztességes úton szerezte hozzá a pénzt, az sok jóra nem számíthat. A túl sok pénz ma már kontraproduktív. Bár az internetes módszerek igen hatékonyak, azt elismerem, hogy csak youtube-os videókkal nem lehet 180-200 ezer szavazatot szerezni. Reméljük, hogy a most futó adománygyűjtő programunkkal össze tudjuk szedni azt a közel 50 millió forintot, amiből egy korrekt és hatékony EP-kampányt meg lehet csinálni.

MN: Kik az LMP potenciális szavazói?

SA: Tartózkodnék attól, hogy lebutított módszerekkel meghatározott célcsoportokat adjak meg. A szavazópolgároknak nagyon öszszetett, sokrétegű identitása van, és választási helyzetben rangsorolnak, hogy mi a fontosabb: a jövedelmi státusz, a családtörténet, a lakóhely stb. Az LMP-nek van keresnivalója az emberjogi liberális-alternatív közönségnél, annál a polgári közegnél, amelyik már több választás óta a két nagy tömb közé - a Centrumra, az MDF-re - szavazott. Van egy pár százaléknyi zöld közönség, vannak városi fiatalok, akik kizárásos alapon szavaztak eddig az MSZP-re, és van egy olyan csoport is, amely hosszú ideje jobb híján szavaz jobbra, nyitott a posztmateriális értékekre, egyszerre viszolyog a pártállami utóvédektől és a populista demagógiától. A negyvenöt alatti, városi közegből kerülhetnek ki a szavazóink, de számítunk a vidékfejlesztési programunkat értő és értékelő gazdákra is. Ha felkerülünk a politika térképére, már egy nagyobb szavazói körhöz is el tudjuk majd juttatni az üzeneteinket.

M. László Ferenc

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lehetmasapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr46967075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Will-O-The-Wisp · http://www.will-o-thewisp.gr/ 2009.02.27. 05:57:55

Gratulálok, a címlapfotó nagy előrelépés! Remélem, hamarosan a cikket is olvashatom majd!

szörnyeteg 2009.03.01. 18:26:45

Örülök, hogy egyre többet lehet olvasni az LMP-ről (És, Narancs).