HTML

ELKÖLTÖZTÜNK: lehetmas.blog.hu

Az LMP egy ország- és világmegváltó politikai kezdeményezés a fenntarthatóság, igazságosság és részvétel jegyében. Hisszük, hogy lehet más a politika - ha Te is teszel érte!

Linkblog

Friss topikok

Címkék

adózás (5) akció (1) aktivizmus (1) alkotmánybíróság (2) anarchia (1) anima sound system (1) antifasizmus (2) antirasszista (1) áram (1) atom (1) autó (2) babarczy (1) baloldal (3) bencsik (1) bizalom (1) boda (1) bodoky (1) bokros (1) boldogság (5) börtön (1) bringa (1) bringaút (1) buli (5) bulvár (1) cégmérce (2) civil zugló (1) critical mass (3) csillag (2) csr (1) demokrácia (18) demokrata (2) diktatúra (1) duna kör (1) egészségügy (1) elégedettség (6) elek istván (3) elek pista (1) elemzés (1) életminőség (4) elhízás (1) elit (8) erkölcs (2) etikus fogyasztás (2) európai unió (1) fam (2) felelősség (13) fenntarthatóság (7) fesztivál (1) fodor (3) foglalkoztatás (3) fogyasztás (2) forradalom (1) fülöp sándor (1) gaia elmélet (1) gárda (2) gáz (3) gdp (2) globalizáció (4) globkrit (5) gyurcsány (3) hadiipar (1) hanem (1) háttér (1) hedonizmus (1) herbert (1) hírlevél (2) hőszivattyú (1) illés (2) index (1) izland (1) izrael (1) jávor (3) jobboldal (3) kampány (3) kapitalizmus (4) kaukázus (1) képregény (1) kerékpár (2) kerékpársáv (1) kerékpárút (1) kettős mérce (1) kihalás (1) kisebbség (1) kisebbségek (1) kis jános (1) klíma (1) klímapolitika (1) klímaváltozás (4) kocsi (1) kóczián (1) költészet (1) költségvetés (6) korrupció (1) közélet (9) közlekedés (4) közösség (1) közvélemény (5) külpolitika (3) kultúra (1) kürti (1) kutatások (2) kvóta (1) lakáj (2) lehet más a politika! (1) lehet más a politika? (24) lehet mas a politika? (1) lengyel (1) levegő mcs (1) lézer (1) liberalizmus (2) lmp (1) lonley planet (1) lovasi (1) magyar (1) magyarországi zöld párt (1) majtényi (1) média (1) megmondás (20) megoldás (1) metszőolló (1) mszdp (1) mszp (1) nagykörút (1) napi ász (1) narancs (2) nehézipar (1) nemzetiségek (1) neokon (1) népegészségügy (1) ngo (1) nyílt levél (1) ökológiai lábnyom (1) ökopolitika (9) ökopolitikai műhely (1) ökotrip (3) olaj (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkéntesség (2) önkormányzat (1) orbán (1) orbán viktor (1) őszöd (3) parlament (5) pártfinanszírozás (3) pártok (8) pécs (2) pénz (5) pláza (1) pogrom (1) politika (26) politikai filozófia (1) pozitív gondolkodás (1) pride (2) prieger (2) program (6) radikális (1) rauschenberger (1) rendszerkritika (5) rendszerváltás (5) sajtó (7) sajttáj (1) scheiring (2) schiffer (12) schmuck (1) soft power (1) sólyom (2) sport (1) sportegyesület (1) superman (1) szakértő (1) szalai erzsébet (1) szdsz (5) szegénység (1) szélsőjobb (5) sziget2008 (1) szkepszis (1) szmogriadó (1) sztrájk (1) tájékoztatás (1) tarka magyar (1) természet (1) tibet (2) tömegsport (1) tordai (2) tudás (1) tudatos vásárló (1) túlkapások (2) tv (1) új párt (9) unió (1) unokáink élete (4) utca embere (1) útlezárás (1) válság (4) várnai (1) vastagbőr (1) vay (9) védegylet (2) vélemény (3) vida (1) villanyautó (1) visszhang (4) vita (20) wildmann (1) zászlóbontás (2) zene (2) zengő (1) zöld (12) Címkefelhő

Aktivizmus vagy búsuló juhász

2009.03.02. 09:20 :: Mádre (törölt)

Nézem én az LMP-t, nézem erősen, meresztem a szemem, és tekerem az agyam, ahogy azt illik, mert igaz ká-európai mindig tekeri az agyát valamin. Hosszas vívódás, tájékozódás után, valamint sok-sok kérdésemmel és kételyemmel mégiscsak úgy döntök, hogy na igen, legyen ilyen nekünk, új politikai formáció, magát a jelenlegi közállapotoktól jól megkülönböztető erő, amelyik zöld, meg fenntartható fejlődést sürget, társadalmi párbeszédet, hatékony problémamegoldást ésatöbbi, amivel egy ilyen magamfajta tipikus mind-mind nagyon egyetért.

Beszélgetek is a barátnőmmel, aki szintén egy tipikus, hogy hogy s mint kellene nekik ezt csinálni, meg hogy mi mennyire támogatjuk őket, és hát ugyanakkor meg mennyire fontos nekünk megtartani független szakértői/értelmiségi szerepünket, mert arra nagyon nagy szükségünk van – nekünk. Mert nyilván. Na aztán hallom, hogy sok a szimpatizáns, kevés a fóka, hogy a háttérből mennyien támogatják őket, és hát drukkolunk is nagyon a barátnémmel.

De aztán amolyan igaz ká-európaiként magamba nézek mélyen, hogy ez már milyen dolog: várni hogy a mások kikaparják a gesztenyét, ülni közben az elefántcsont-toronyban, és még akár segítséget is felajánlani, de arcomat mégse-nem-se odatenni! Vajon mi ennek az oka, morfondírozom magamban (és barátnémmal), és arra jutok, hogy a politikai elköteleződés egyszerűen nincs benne az életemről kialakított lehetséges forgatókönyvekben!

Én, egyfajta tipikus, valahogy úgy lettem eleve nevelve, hogy a közszereplés, na az valami ördögtől való tevékenység – jó-jó, hát én még az úttörős, áprilisnegyedikés, májuselsejés generáció vagyok –, de hát hogy a rendszerváltás – melynek alkalmából egyébként éppen nagykorúvá és éretté lettem – majd az azt követő évek sem tették számomra erkölcsileg és szakmailag vonzóbbá a politikai karriert.

Szóval értem én magamat mélyen, hogy számomra a politika tere a hatalmi és pénzügyi klánok arénája, a politikusok pedig kontraszelektált fajankók alacsony erkölcsi küszöbértékkel. Így aztán, ha nevemet adom bármihez, aminek köze van a politikához, hát hmm, hogy is mondjam, megkérdőjeleződik szociokulturális hovatartozásom, nevezetesen független értelmiségi/szakértői osztálytudatom.

Szép önbeteljesítő jóslatként működik ez, testvéreim: ha azt gondoljuk, hogy elkötelezett politikai hovatartozással közszereplést vállalni lealacsonyító, deklasszáló magatartás, azzal éppen annak adunk teret, hogy kontraszelektált fajankók alacsony erkölcsi küszöbértékkel döntéseket hozzanak a sorsunkról. Távolságtartásommal az annyit szidott, kurrens politikai életnek így válok aktív részesévé, teremtőjévé, létrehozójává.

Ez persze jól illik a neveltetésemhez, forgatókönyveimhez, életút-elképzeléseimhez. A szkeptikus, kiábrándult, mindent értő, nagyokat hümmögető ká-európai – milyen nehéz is ezt elengednem. A függetlenségemet! A sehova nem tartozásomat! A passzív rezisztanciámat! Ahh, mekkora hagyományokat kellene átlépnem ehhez. Micsoda belső ellenállásokat áthidalnom: a saját magam által épített kulturális gettómból kitörni!

Sajátos módon éppen szkepszisem az, mely továbblépésre késztet. Eddig ugyanis azt gondoltam, hogy létezik egy olyan független, kritikus, szkeptikus – ad abszurdum szakértői – szerep, melyet az aktív, pragmatikus erők majd egyszer, ha minden szép és jó lesz, meghallgatnak, figyelembe vesznek, és döntéseikbe beépítenek. De az elmúlt 19 évben ez nem következett be, így kulturális tradíciókból és jelenkori társadalmi hatásokból táplálkozó kételyem ezt a hitemet is kikezdte, és a negáció negálása értelmében, ha az ember szkeptikussá válik saját szkepszisét illetően, az szinte már-már aktivizmust jelent.

A független szakmai életemben és a magánéletben sokat gyakoroltam azt a sokak által osztott mentálhigiéniai nézetet, mely szerint érdemes kilépni a megszokott szerepeinkből, kipróbálni újakat, az életünket nem előre legyártott forgatókönyvek szerint élni, hanem friss és spontán, adekvát válaszokat adni a minket érő kihívásokra. Most, hogy kapcsolatba kerültem az LMP-vel, kénytelen vagyok legalább alaphangon végiggondolni mindezt a közéleti szerepvállalással kapcsolatban is.

Azon tűnődöm, hogy a politikától távolságot tartó értelmiségi/szakértői szerepeim mintha elavultak volna, nem váltották be az eddig hozzájuk fűződő reményeimet, sőt, kiszolgáltatottá tettek mind politikai, mind társadalmi értelemben. Eddig csak folyamatos frusztrációt jelentett az, hogy mindaz, amit el tudok mondani arról, hogy milyen világban akarok élni, semmilyen befolyással nincs azokra a döntésekre, melyek alapján eldől, hogy valójában milyen világban élek.

Lehet, hogy itt az ideje új szerepek kialakításának, kifejlesztésének? Értelmiségi-szakértői attitűdjeimből beemelni a politikába az intellektuális becsületességet, az elfogulatlan gondolkodást, a szaktudásaimat és a szakmai kooperativitást, a célorientáltságot, és a globális szintű – sok tényezőt, sok társadalmi csoportot figyelembe venni tudó – megközelítéseket. Lehet, hogy itt az ideje feladni kiváró stratégiámat, passzív hozzáállásomat, és tettekre és elköteleződésre váltani mindazt, amiben hiszek, vagy amiben hinni szeretnék?

Létezik-e olyan politikai aktivizmus, mely képes megőrizni azokat az értékeket, melyek a kritikai gondolkodásból fakadnak, de képes hatékonyan alakítani a világot maga körül? A civil kezdeményesekhez hasonló, az azokból és azokra épülő LMP zöld koncepciója most ezt a reményt adja.

Lehet, hogy bizonyos helyzetekben kellemetlen és hátrányos következményei lesznek egy ilyen döntésnek. Lehet, hogy aktivistaként kockáztatom „a (hír)nevem”, a „szakmaiságomat”, a megítélésemet. Az is lehet, hogy eredménytelen lesz a próbálkozásom, hogy rajtavesztek. Nem láthatom előre, hogy hova vezet ez út, de egy biztos: kénytelen vagyok esélyt adni annak, hogy valami máshogy legyen, mint ahogy most van

És végtére is, ha minden kötél szakad, ha semmi nem sikerül és végképp elzuschlagosodik, elmagyargárdásodik, eldemszkisedik, elkéselősödik-elsörétespuskásozódik a magyar glóbusz, bármikor visszatérhetek a kulturális hagyományaimban nippeken és gobelineken oly szépen kidolgozott, oly aprólékosan megfestett, oly pontosan követhető szerephez: a búsuló juhász alakjához. (Bár ehhez már csak azért sincs nagy kedvem, mert hosszú, pödörhető bajuszt kellene növesztenem.)

10 komment

Címkék: aktivizmus szkepszis

A bejegyzés trackback címe:

http://lehetmasapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr50974813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Pollack 2009.03.02. 10:19:39

"Azon bölcs embereknek, akik visszautasítják az államügyekben való részvételt, az a büntetése, hogy a buta emberek által kormányzott államban kell élniök." - Platón

Tetszetős írás lett ez Mádre ;)

beszóló 2009.03.02. 11:26:26

Mádre!
Öreg vagyok és megalkuvó. Lépjél helyettem is!

ISTi 2009.03.02. 15:15:03

Szívemből szóltál :) Épp a hétvégén kezdtem kicsit besokallni, és ma reggel (próbaképp) elképzeltem, milyen is volt a pár hónappal ezelőtti állapot, amikor még nem (vagy inkább: ennyire sem) voltam aktivista, és "csak" a munkával, családdal, haverokkal törődtem, a maihoz képest tengernyi szabadidővel. (Akkoriban még hetente párszor kialudtam magam :)

De rájöttem, hogy azt az állapotot már nem tudom visszahozni. Egyszerűen már nem tudom "nyugodtan tengetni" a hétköznapjaim, építeni a "szakmai karriert", finnyásan (vagy csak közönyösen) távol maradni a politikától. Most már tisztán látom, hogy mekkora lehetőség rejlik abban, ha közügyektől eddig távol maradt széles tömegeknek csak egy töredéknyi része is veszi a fáradtságot, és aktív szerepet vállal egy olyan közösségben, amelynek céljaival egyetért.

Innentől nem azon aggódom, hogy naponta végig kell néznem a kétségbeesett, gyűlölködő, kisemmizett vagy éppen teljes apátiába süllyedt emberek reakcióit, hanem azon, hogy talán épp azért nem jön össze a változást elindító kritikus tömeg, mert én (mint egyén, akiről eddig azt hittem, semmit sem tehet) az országot a sorsára hagyom.

Tyű, így visszanézve ezek nagy szavak :) De most őszintén, és határozottan ezt gondolom.

quo vadis 2009.03.02. 17:41:54

jó, csináljuk. Próbálom én is elnyomni magamban a kétkedést, ami az utóbbi években sajátommá vált, és esélyt adni magamnak, magunknak. Próbáljunk meg tanulni azoktól akik az összefogásban előttünk járnak a világ más részein, megtalálni a kapcsolatot egymáshoz. Most olvastam, hogy csak Amerikában 50 millió - magát Cultural Creative-nak nevező ember él, akik mindegyike azt gondolja magáról, hogy egyedül van, egyedül ő gondolkodik másképp, mint a két párt mögé felsorakozott tömegek. lehet, hogy a mostani időszak még csak a csöndes készülődés időszaka, ki kell várni a ritmust, aj ó időt, de, hogy változni, és változtatni kell - az biztos. beszélgessünk, ismerjük meg egymást.
Üdv mindenkinek :)

quo vadis 2009.03.02. 17:52:15

ja, és szép írás! Köszönjük :)

szörnyeteg 2009.03.02. 19:21:35

Nem vagyok már fiatal. Sok olyan barátomat (művészeket,tanárokat,egyéb értelmiségieket)vesztettem el a rendszerváltozást követő majd 20 év alatt, akik a politikához kapcsolódva -mintha agymosáson estek volna át- változtak meg olyanná, hogy (minden harag nélkül) többé nincs miről beszélnünk egymással. Függetlenül attól, hogy jobb, vagy baloldal felé fordultak, néhány hónap alatt szűnt meg kapcsolatuk a normál emberi valósággal,vesztették el korábban nagyon is meglévő empatikus képességüket.
Nagyrészt oka lehetett ennek, hogy nem önállóan létrehozott saját párthoz kapcsolódtak, hanem a meglévő formációk rákényszerítették őket elvtelen kompromisszumokra, amik miatt már nem találják régi önmagukat.
Bízom az LMP-ben (és ahol lehet népszerűsítem), mert a remény hal meg utoljára.

quo vadis 2009.03.02. 21:40:32

...részemről addig tudok 'együtt menni' egy üggyel, amíg ott figyelnek, meghallgatják a velük egyet nem értőket is. Ha elkezdődik a 'kirekesztősdi', akkor sajnos már nem hiteles, és elfogadható számomra.
Tudatosság, elfogadás, öröm lelkesedés...mint kulcsszavak...

-ling 2009.03.03. 23:04:44

hajrá, nincs más megoldás

bng · http://emberitisztesseg.blog.hu/ 2009.03.05. 22:31:04

Igen. A tisztességes embereknek fel kell vállalnia a felelősséget:
emberitisztesseg.blog.hu/2009/02/28/176_igaz_ember

L'Étrangére 2009.03.21. 15:26:22

Elég-e, ha csak a politika más?

Azt hiszem sokan (akik "barátnéjukkal" csendes szimpatizánsok) úgy érzik, hogy nem elég csak az, hogy a politika más lesz, ha az a szélesebb társadalmi környezet, amelybe beágyazottan mindez működik, időnként olyan akadályokat gördít a _wannabe-reformerek_ elé, amelyek legyőzése (ha lehetséges), olyan aránytalan "költségeket" jelent, hogy egyszerűen sokaknak nem éri meg. Persze ez megint az a helyzet, amiről Madre is ír azaz, hogy a készbe "beleülni" már sokan szeretnének, de a "mártírkodást" nem mindenki engedheti/akarja megengedni magának (gondoljunk csak azokra az elvi támogatókra, akik nem összeférhetetlenségi okokból nem lépnek be egy mozgalomba, pártba, hanem mert félnek azoknak a konfliktus helyzeteknek a felvállalásától és a "megbélyegzés" okozta – legtöbbször kilátástalannak tűnő – vitáktól és nem utolsó sorban a megkülönböztetéstől, ami mondjuk indirekt módon érheti a "szabadságharcosokat" például a munkahelyükön).

Persze – jön a válasz - azt a szélesebb társadalmi környezetet kell megváltoztatni és ezt el kell kezdeni valahol, például egy LMP-vel, aminek annál több ereje lesz, minél többen csatlakoznak és vállaljak a nyilvánosság előtt is, hogy elkötelezettek a mozgalom, immáron párt mellett. Mindez teljesen rendben van, de ehhez szerintem "alulról" is úgy lehet több támogatót toborozni, ha "felülről" is még több ismert ember áll a változás igénye mellé és adja hozzá az arcát (remélhetőleg nem csak a rejtőzködő értelmiség elégedetlen, hanem azok is, akik bár független értelmiségiként nap mint nap világmegváltó cikkekkel töltik meg a lapokat, de pártpreferenciájukról - és itt elsősorban az általa vallott értékek a fontosak és csak azon keresztül maga a párt - mélyen hallgatnak). Ugyanis ők jelenthetnének garanciát arra, hogy "van (normális) élet" a politikába való beszállás után is.