A harmadik erő a pártpolitikában pódiumbeszélgetésen talán épp Bozóki András politológus vetette fel, hogy a hazai közéletnek leginkább a lágy erő politikájára van szüksége.
Soft power.
Egyetértek. Magyarország demokratikus politikája a kétezres évek közepére megtalálta a maga sajátos hangját. De ez a hang egy, a mechanika hőskorából itt maradt, funkcióátvesztett gépezet idegtépő zakatolására emlékeztet. Rozsdás keretei között alkatrészei egymás ellen fordultak, s így váltak környezetüket, sőt: éltető talajukat tönkretevő hatalmi technikákká.
Lehet más a politika? – teszi fel a remélten költői kérdést a vitasorozatunk címe is. De azt is látnunk kell, hogy Magyarországon, sőt Közép-Kelet-Európa közelmúltjában és jelenében is akadnak olyan szereplők, akik szerint az egész politika megváltoztatható. Az alapgondolattal tehát egyet kell értenünk – mert hova veszne a közös társadalmi cselekvés értelme, ha feladnánk az ember és az emberi közösség jobbíthatóságába vetett hitünket?
Lehet más a politika – de egyre nyilvánvalóbb, hogy nem valamelyik politikai szereplő (legyen az egy másik párt, vagy az állampolgárok többsége) ignorálásával, vagy egyenesen megsemmisítésével változhat meg. Egyre népesebb azok tábora, akik szerint közös helyzetünkkel csakis közösen nézhetünk szembe. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene nyilvános viták során kiállnunk választott értékeink mellett. Sőt: konfliktusokra, igenis szükség van! De ezek olyan termékeny konfliktusok legyenek, amelyek során mindenki megőrzi a vitázó felek (közöttük saját maga) méltóságát.
A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a magyar társadalomban minden korábbinál nagyobb az igény egy új politikai erő színrelépésére, de e politikai erő értékválasztását illetően kevés a közös nevező. Igaz, a konszenzusra való törekvés, a környezetünk megóvása és a szociális gondolat első helyeken szerepel.
Lassan ismét ott tartunk, mint a nyolcvanas években – egyre biztosabban tudjuk mit utasítunk el, de a közös cél még kiforratlan – vagy talán nincs is. Lehet, ezúttal jobban tennénk, ha pozitív célokat keresnénk, ahelyett, hogy véleményünket eltitkolva lapítunk a közös ellenség árnyékában, végleges és visszavonhatatlan megsemmisítését remélve.
De mielőtt egyik vagy másik cél mellett tennénk le a voksunkat: hallgassuk meg egymást.