Napjainkra világossá vált, hogy az a gazdasági-társadalmi berendezkedés, amely létrehozta az ipari-fogyasztói társadalmat, alapvető ellentmondásban van bolygónk ökológiai folyamataival és a társadalmi igazságosság elvárásával. A globalizáció olyan mechanizmusok révén biztosítja egy szűk kisebbség pazarló anyagi jólétét, amelyek a növényi és állati életközösségek degradálása mellett – és részben ezek révén – az emberi társadalmak jelentős részét is megfosztják alapvető életfeltételeiktől. A globalizáció hívei ezekre a problémákra a megoldást a természeti erőforrások piaci beárazásában, a technológiai fejlődésben és a tőke még szabadabb mozgásában látják. Ezzel szemben a kritikusok egy része a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az elitek hatalmát és fogyasztását zabolázná meg; a közösségek és hagyományok védelmezői az életformák sokféleségét védenék minden eszközzel; a növekedés korlátait hangsúlyozók pedig a pazarló kapitalista rendszer mélyreható ökológiai reformja mellett foglalnak állást. Melyek a lehetséges kiutak, amelyekben a globalizáció mai kritikusai egyet tudnak érteni? Mit jelent ma a kizsákmányolás, és hogyan harcoljunk ellene?
Az Ökopolitikai Műhely következő beszélgetése április 23-án, szerdán lesz a Közgáz főépülete mellett, attól délre található Sóház alagsori előadójában.
Aki kérdez: Heltai László, Scheiring Gábor
Aki válaszol: Bogár László, Greskovits Béla, Szalai Erzsébet