Aki szombat estére már beleunt a találgatásokba, hogy Morgó, Szende, Szundi, Tudor, Vidor, Hapci vagy Kuka legyen-e az új miniszterelnök, elugorhatott a Millenárison megrendezett Antirasszista programsorozatra is. De aki igazán okos volt, rögtön akkor távozott, mikor befejeződött a három, főként cigányok lakta falu polgármesterének diskurzusa (moderált a multifunkciós Para-Kovács Imre). Ám a nép cirkuszra vágyott, nem is akármilyenre: Mérő László és Polgár „Tomcat” Tamás celebritiy deathmatch-ére a terem megtelt különböző méretű kamerákkal és kommunikáció-szakos egyetemistákkal, és persze néhány Kárpátia-pólós és/vagy bomberdzsekis széljobberrel. A seregek tehát felálltak, a párbaj résztvevői pedig megismerkedhettek a hivatalos szabályokkal: 1 kérdés, 3 perces válasz, 2 perces viszontválasz, az asztal alatt rugdosódni meg nem ér.

Aki arra számított, hogy valamiféle érdemi vita alakul ki a ballib értelmiség és a (vulgár)rasszista nemzetmentők között (felkészül György Péter és Vona Gábor), az csúnyán tévedett – de az sem  járt jobban, aki csak egy szellemes szópárbajt vizionált… Részben mert  az amúgy nagytudású Mérő verbális kommunikációja nem csak a könnyedséget, de az összefüggések rendszerét is nélkülözi, részben pedig mert Tomcat otrombasága csak a rendszeresen kuruc.infón/bombagyáron  edződő hallgatót nem hozza zavarba. Már az első válaszadás jogát eldöntő pénzfeldobásnál is ízelítőt kaphattunk a méltán népszerű blogger üdítő szellemességéből (ML: nekem van egy tízforintosom. PT: Hát igen, tudjuk honnan van… - értik, ugye?), de akkor még nem tudtuk, hogy ez csak a kezdet.

Polgár feltehetőleg a számára ellenséges környezetet és a „vitapartner” szélesebb műveltségét kompenzálandó az elvárhatót messze túlhaladó mértékben és messze alulmúló színvonalon zsidózott és cigányozott, miközben talán tudatosan, talán kognitív képességeinek szerénysége okán tökéletesen reflektálatlan maradt Mérő amúgy önmagában sem túl meggyőző felvetéseire. Utóbbi zavart monológjaiban görcsösen ragaszkodott az ideologikus beszéd és a nyílt rasszizmus határvonalának feltérképezéséhez, és ehhez rendre a két „szellemi tábor” gondolkodási sémáinak hasonlóságait próbálta kiemelni. A magas labdákat pedig Tomcat megformáltságát tekintve kétségkívül retorikusabb és impulzívabb, tartalmára nézve azonban ijesztően korlátolt és gyűlölködő válaszaival csapdosta le, majd felbuzdulva kommunikációs fölényén, egyre arrogánsabb lett mind partnerével, mind a megszólaló közönséggel szemben. Mindehhez pedig a „szellemi hátországot” helyben reprezentáló kriptofasiszta fiatalok tüntetően hangos nevetése adott hátborzongató körítést. Megtudtuk még azt is, hogy Polgár legalább öt szót beszél németül, hogy gyakorlatilag a teljes 19. századi irodalmi elit antiszemita volt – csak ezt manapság nem divat reklámozni, illetve hogy ő valójában (surprise!) krisnatudatú hívő. Az esemény végeztével pedig  megnyugodhattunk afelől, hogy ha találnak rá megfelelő fórumot, a felek szívesen folytatják majd a „vitát”, hiszen a valódi párbeszéd csakis így kezdődhet el.

Távozóban még hallottuk, ahogy a szélsőjobbos outfitbe csomagolt rajongók dagadó mellel elemezték, hogyan leckéztette meg vezérük a filoszemita siserehadat, miközben a feldúlt közönség szabadcsapatokat szervezett a Kisrókus utca kommunista ornamentikájú kultkocsmájába. A Millenárisra pedig végleg rátelepedett a sötétség.