HTML

ELKÖLTÖZTÜNK: lehetmas.blog.hu

Az LMP egy ország- és világmegváltó politikai kezdeményezés a fenntarthatóság, igazságosság és részvétel jegyében. Hisszük, hogy lehet más a politika - ha Te is teszel érte!

Linkblog

Friss topikok

Címkék

adózás (5) akció (1) aktivizmus (1) alkotmánybíróság (2) anarchia (1) anima sound system (1) antifasizmus (2) antirasszista (1) áram (1) atom (1) autó (2) babarczy (1) baloldal (3) bencsik (1) bizalom (1) boda (1) bodoky (1) bokros (1) boldogság (5) börtön (1) bringa (1) bringaút (1) buli (5) bulvár (1) cégmérce (2) civil zugló (1) critical mass (3) csillag (2) csr (1) demokrácia (18) demokrata (2) diktatúra (1) duna kör (1) egészségügy (1) elégedettség (6) elek istván (3) elek pista (1) elemzés (1) életminőség (4) elhízás (1) elit (8) erkölcs (2) etikus fogyasztás (2) európai unió (1) fam (2) felelősség (13) fenntarthatóság (7) fesztivál (1) fodor (3) foglalkoztatás (3) fogyasztás (2) forradalom (1) fülöp sándor (1) gaia elmélet (1) gárda (2) gáz (3) gdp (2) globalizáció (4) globkrit (5) gyurcsány (3) hadiipar (1) hanem (1) háttér (1) hedonizmus (1) herbert (1) hírlevél (2) hőszivattyú (1) illés (2) index (1) izland (1) izrael (1) jávor (3) jobboldal (3) kampány (3) kapitalizmus (4) kaukázus (1) képregény (1) kerékpár (2) kerékpársáv (1) kerékpárút (1) kettős mérce (1) kihalás (1) kisebbség (1) kisebbségek (1) kis jános (1) klíma (1) klímapolitika (1) klímaváltozás (4) kocsi (1) kóczián (1) költészet (1) költségvetés (6) korrupció (1) közélet (9) közlekedés (4) közösség (1) közvélemény (5) külpolitika (3) kultúra (1) kürti (1) kutatások (2) kvóta (1) lakáj (2) lehet más a politika! (1) lehet más a politika? (24) lehet mas a politika? (1) lengyel (1) levegő mcs (1) lézer (1) liberalizmus (2) lmp (1) lonley planet (1) lovasi (1) magyar (1) magyarországi zöld párt (1) majtényi (1) média (1) megmondás (20) megoldás (1) metszőolló (1) mszdp (1) mszp (1) nagykörút (1) napi ász (1) narancs (2) nehézipar (1) nemzetiségek (1) neokon (1) népegészségügy (1) ngo (1) nyílt levél (1) ökológiai lábnyom (1) ökopolitika (9) ökopolitikai műhely (1) ökotrip (3) olaj (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkéntesség (2) önkormányzat (1) orbán (1) orbán viktor (1) őszöd (3) parlament (5) pártfinanszírozás (3) pártok (8) pécs (2) pénz (5) pláza (1) pogrom (1) politika (26) politikai filozófia (1) pozitív gondolkodás (1) pride (2) prieger (2) program (6) radikális (1) rauschenberger (1) rendszerkritika (5) rendszerváltás (5) sajtó (7) sajttáj (1) scheiring (2) schiffer (12) schmuck (1) soft power (1) sólyom (2) sport (1) sportegyesület (1) superman (1) szakértő (1) szalai erzsébet (1) szdsz (5) szegénység (1) szélsőjobb (5) sziget2008 (1) szkepszis (1) szmogriadó (1) sztrájk (1) tájékoztatás (1) tarka magyar (1) természet (1) tibet (2) tömegsport (1) tordai (2) tudás (1) tudatos vásárló (1) túlkapások (2) tv (1) új párt (9) unió (1) unokáink élete (4) utca embere (1) útlezárás (1) válság (4) várnai (1) vastagbőr (1) vay (9) védegylet (2) vélemény (3) vida (1) villanyautó (1) visszhang (4) vita (20) wildmann (1) zászlóbontás (2) zene (2) zengő (1) zöld (12) Címkefelhő

Füstből született homályos remények

2009.01.14. 09:45 :: pgeri

Nocsak, nocsak. Szmogriadó volt Budapesten, vélhetően nem az utolsó. Mondanánk, hogy végre oda lesz majd figyelve a szegény városlakókra, de egyelőre türelmesen kell bánni ezzel a mondattal. Merthogy egy dolog megalkotni a határértéket és az erre vonatkozó szabályozást, de egy másik, ennél lényegesen komolyabb és kényelmetlenebb feladat is volna: a szabályozást be is kéne tartatni, illetve a várost olyan irányban kéne fejleszteni, hogy ne a szmogriadó legyen a megszokott jelenség.

A betartatás első feltétele, hogy a hatóságok komolyan veszik: a szmogriadót megsértők közérdeket sértenek, tehát komoly szankciókkal kell szembenézniük. Jelenleg ugyanis a szankciók szabályozásáról döntéshozóink "elfeledkeztek" (lásd az Index cikkét a témában). Ehhez elsőként módosítani kell a KRESZ-t, emellett a más közlekedési ügyekben nagy hanggal beharangozott zéró toleranciára valószínűleg a füstködben is szükség lesz. Lesz még egy kis probléma azzal, hogy a (kamu) rokkantigazolványos lazagyerekek szmogban is vígan autózhatnak, de ezt a problémakört - nem elsősorban a fontossága, hanem az irritáló, morálromboló hatása miatt - egyébként is kezelni kell.

A betartatás második feltétele, hogy legyen valami közlekedési alternatíva a szmogriadó esetén is. Ma Budapesten belül az emberek majdnem fele már autóval közlekedik, de a BKV a maradékot is csak nehézségek árán tudja elszállítani a reggeli csúcsidőszakban. Ha az autósok felét át akarjuk szállítani, az elvileg majdnem másfélszeres tömegközlekedési kapacitást igényelne. Azért elvileg, mert nyilván lesznek, akik el sem indulnak majd (erre jó példa volt a legutóbbi BKV sztrájk), illetve lesznek olyanok is, akik valami más alternatívát vesznek igénybe (kerékpár, gyaloglás). A szmogriadó napjain az emberek ráadásul elfogadóbbak a zsúfoltsággal szemben, de ennek azért van egy fizikai korlátja. Ezt a korlátot kell minél inkább kitolni egy intézkedési tervvel, körülbelül egy olyannal, amilyet a VEKE hiányolt.

Az első szmogriadó mindenesetre sokkal több pozitívumot hozott, mint azt vártam volna. A "rossz" rendszámmal rendelkező autósok fele - bár nagy valószínűséggel tudta, hogy nincs büntetés - képes volt megválni autójától. Az általában elkeserítőnek látszó autós morál mellett ez mindenképp nagyon kellemes meglepetés. És erős üzenet is: az emberek - még az egyébként járművükhöz ragaszkodó autósok is - megértőek a logikus korlátozásokkal.

És hogy mit jelent ez hosszú távon? Talán azt, hogy kevésbé kell félnie városvezetőinknek, amikor - látszólag - autósoknak nem tetsző korlátozásokat kell bevezetniük. Ha a döntés értelme világosan látható, akkor ennek lesz támogatottsága. Budapest elérte azt a szintet, ahol az egyéni közlekedés már nem csupán a város élhetőségét rontja, de a közlekedők saját magukat is blokkolják a dugókban. Elemi érdek tehát ezen változtatni, például a dugódíj bevezetésével, vagy a belváros autómentessé tételével.

Ezzel az üggyel nem csak akkor kell foglalkozni, amikor már baj van: a várossal kapcsolatos minden döntés alapját kell, hogy alkossa a fenntarthatóság, az élhetőség. A jó hír az, hogy a tervek már megvannak: az íróasztalfiókban várják, hogy a politikusi bátorság elérje a kritikus szintet.

Optimizmussal tölthet el minket a szmogriadóval kapcsolatban, hogy a magyar ember igenis képes önkorlátozásra, képes az ésszerű szabályok önkéntes betartására. Nem alapvetően önzőek vagyunk tehát, csak elvárjuk, hogy értelmes szabályok között élhessük életünket.

10 komment

A legjobb születésnapi ajándék

2009.01.12. 18:40 :: Rigo'

Az volt nekem ez a szmogriadó. Több embertől hallottam, hogy otthon hagyta a páratlan rendszámú autóját. Az enyém páros és egyelőre muszáj vagyok használni, ezért én a város határában hagytam hazajövet.

Mondják, holnapra feloldják a szmogriadót. Nem értem miért. Mondjuk egy hétig nyugodtan lehetne szoktatni az embereket, aztán már le se kéne fújni.

Az oroszok is húzhatták volna még egy hétig. Olyan büszke voltam az önkorlátozásunkra, meg arra, hogy adtunk a szerbeknek és a bosnyákoknak gázt. Végre egy kicsit jó volt magyarnak lenni, olimpia nélkül is. Páran talán el is gondolkoztak, hogy mennyire jó nekünk ez a kiszolgáltatottság. Biztosan sokan vesznek fatüzelésű kazánt a közeljövőben, s egy páran talán még a hőszivattyún is elgondolkoznak.

Szóval tényleg nagyon boldog voltam egész nap. Annyira szép egy ilyen fénysugár a nyers hülyeség és önzés borult egén. Köszönöm azoknak, akik komolyan vették a felszólítást és képesek voltak közösségben gondolkozni!

písz!

Rigó (ex Riggerjack :-)

 

17 komment

Címkék: gáz szmogriadó hőszivattyú

Képviselőket keresünk!

2009.01.07. 20:38 :: Vay M

 

Képviselőket keres a Lehet Más a Politika kezdeményezés. Képviseld te is az LMP-t baráti körödben! Célunk, hogy bejussunk a parlamentbe, és ott többek között fenéken billentsük felebarátainkat. Mögöttünk nem állnak nagyipari lobbisták, autópályaépítők és egyéb politikai maffiózók, mi nem fogjuk teleplakátozni az országot, nem fogunk a beköltözni a kereskedelmi tévékbe és reklámblokkjaikba, egész oldalas hirdetéseket vásárolni a lapokban. Mert abban hiszünk, hogy egy tiszta, hiteles politikai párt erejének abból kell fakadnia, hogy az emberek hajlandóak segíteni neki, támogatni kis munkával és pénzzel, abban bízván hogy megéri, mert egy jobb országban fognak élni.

 

Így gondoljuk, és a fentihez hasonló szövegekkel rendszeresen nyomasztjuk szegény tagjainkat, szimpatizánsainkat. Magyarországon merőben szokatlan, amit kérünk, és amire szükség van ahhoz, hogy az LMP multivitaminos pezsgőtablettája tényleg ott csobbanjon a magyar belpolitika desztillált állóvizében, hogy az LMP tavasztündére becsapódjék abba a zombitanyába. Többek között ettől is olyan izgalmas a kísérlet, amibe fogtunk. Meg kell változtatnunk azt a hitet, hogy a politika valami nagyon ciki dolog, illetve hogy ha valaki egy változásért küzdő csoporttal kapcsolatba került, akkor az csak fogyatékos vagy szektás vagy álmodozó lehet.

Én eddig se voltam egy tévénéző típus, de történetesen ez életem legizgalmasabb vállalkozása. Ma Magyarországon ennél nagyobb célt kitűzni aligha lehet. És az idő nekünk dolgozik: az ország értelmesebb részének szimpátiája mind nagyobb arányban a miénk. Ez nem kincstári optimizmus, - aki ismer, tudja, hogy az optimizmus elég távol áll tőlem. :)

 

Az, hogy felvállaljuk másságunkat, hogy ismerősi körünkben ne szégyelljük: van közünk az LMP-hez, látunk benne fantáziát, alapvető feltétele a változásoknak. Akkor fogunk tudni eredményt elérni a választásokon, ha a potenciális támogatóink számára láthatóak vagyunk. Annyian mondják, „majd szavazok rátok” hogy ha csak a harmaduk megteszi, már jók vagyunk. De ehhez az szükséges, hogy látszódjék: érdemes, mert mások is szavazni fognak. Vagyis hogy fel merjék vállalni a szimpatizánsok, a tagok, hogy ők bizony szeretnek minket. Néha terjesszék az iwiw-en, facebook-on a dolgainkat, lépjenek be az itteni klubjainkba, iratkozzanak fel a hírlevelünkre és küldjék tovább az arra érdemes ismerőseiknek fontosabb felhívásainkat, híreinket. Nyomják fel a matricánkat az irodai hűtőre, a biciklire, a parkolóórára. LMP-s pólóban tartsák az esküvőjüket, nyerjenek vízilabda-döntőt, másszanak fel a Szabadság-hídra. Meg ilyenek. Sőt: állítsanak be a bankszámlájukon havi két-három ezer forintot vidéki koordinátorainknak útiköltségre. Aki megteszi, nem keveset segít: ugyanis személyével is hitelesíti kezdeményezésünket. Ez az, amit más párt nem nagyon remélhet, hiszen pár elszigetelt kőköri szubkultúrától eltekintve mindenhol nagyon cikinek számítanak. De ha az LMP-ről az látszik, hogy nem pusztán a hirdetésekben létezik, hanem a jó fej évfolyamtársunk, a gyerek edzője, a kedvenc énekesünk sem rejti véka alá LMP-szimpatizáns voltát, akkor az sokkal, de sokkal értékesebb lehet ügyünk számára, mint plusz egy óriásplakát valami főút mentén. A miként persze alkat és egyéni bevállalósság kérdése, de ha a szándék adott, akkor a megfelelő forma is meglesz. Ehhez még nem kell aktivistának lenni, nem kell politizálni, semmi. Csak képviselni az LMP-t baráti körödben. Ez kábé a minimum, amit megtehetsz.

      Sok egyéb mellett, így és ezért képzeljük, hogy lehetséges.

De ehhez tényleg Ti kelletek. A ti bátorságotok, a ti cseppnyi fáradtságotok. Mert mi megteszünk mindent, amit lehetséges.

 

28 komment · 1 trackback

Címkék: kampány közélet buli pénz felelősség megmondás új párt önkéntesség életminőség vay zászlóbontás

Bulizna Ön ezekkel az emberekkel?

2009.01.05. 15:25 :: bnct

„Venne Ön használt autót ettől az embertől?” – így szól a klasszikus, a politikusok hitelességét tesztelni hivatott kérdés.

Miután ezt felidéztük, gyorsan felejtsük is el, mert nagyon káros képet sugall a politikáról, „politikus” és „választó” viszonyáról. Eszerint „a politikusnak” van egy portékája (jobb esetben néhány megoldás, esetleg valami eszme, értékrend; rosszabb esetben csak önmaga), amit haszonnal akar továbbadni „a választónak”. És van két külön világ, a politika és a társadalom, ami csak néhány évente, egy üzleti tranzakció (ígéretért szavazat) keretében találkozik.

Ennél jobb kérdést ajánlok: „Bulizna Ön ezekkel az emberekkel?” Itt nincs üzleti tranzakció, nincs gyanakvás, nincs távolságtartás; van helyette (jó esetben) közvetlen kapcsolat, kölcsönös jóérzés és közös élmény.

Nézzük át, kivel lenne érdemes bulizni! A rendszerváltó pártok mostanában ünnepelték 20 éves születésnapjukat: a Fideszben a szűk vezérkar rendezett elitista ünneplést az egykori kollégiumban; ide be se jutottunk volna, és aki nem Viktor csókosa, annak ott amúgy sem terem babér. Az SZDSZ szülinapján volt füst és fény – meg üres széksorok, kényszeredett optimizmus, és a korábbi vezető arcok hiánya. Ezeken az embereken messziről látszik, hogy nem szeretik egymást, így aztán nincs az a kimondottan jó hangulat. Passzolnám. Az MDF bulija, ha volt egyáltalán, nem vitte át a média ingerküszöbét – de lehet, hogy belátták: senki nem mulat szívesen öt darab unalmas, pókhálós figurával. Az MSZP még ebben is az államszocializmusnál tart: hosszú asztal, vörös terítő, elnökségi beszédek – aki inkább koncerten, mint tósztokon csápol, annak ez a párt is kihagyható.

Minden eddigi persze csak apropó volt arra, hogy megosszam, mennyire jók az LMP-s bulik. Nagyon. ;)

Az októberi nyitóbuli a Gödörben annyira fesztelen volt, hogy sokan nem is sejtették, egy politikai szervezet partiján szórakoznak… Az év végi mulatozás persze más volt: a karácsonyi esemény meghitt és – a gödrös létszámhoz képest mindenképp, de főleg hangulatában – családias. Gyerekek és kutyák az irodában, házi készítésű sütik és indián karácsony: mindenki hoz valamit, ami számára kedves, de nem nélkülözhetetlen, és visz valamit, ami megtetszik neki. Ingyen van, fenntartható, és végtelenül személyes. Volt persze karácsonyfa is: egy kétdimenziós, festett fa, és egy háromdés, feldíszített szobanövény. És természetesen volt forralt (meg nem forralt) bor, és mellette csendes csevely meg béke-szeretet, ahogy azt karácsonykor kell.

A szilveszter megint különbözött – követte a klasszikus házibuli-receptet: egy nagyobbacska lakás, sok, nagyon sok jó ember, és kellően eklektikus zene. Kb. annyian voltunk, mint egy nagyobb párt küldöttgyűlésén, és mindenkivel volt közös – nem, nem ellenség (mert olyasmivel nem élünk), hanem – ismerős. Mindenki megtalálta a maga kedvenc számait, és mindenki elviselte mások kedvenceit. És úgy tűnt, mindenki szeret mindenkit – ahogy az idő és az alkohol fogyott, egyre inkább, de szerencsére azért általában nem tettleg… Egy szó mint száz; én ezután is nagyon szívesen buliznék ezekkel az emberekkel (és még fogok is eleget, ha minden jól megy), és nektek is csak ezt tanácsolhatom: bulizzatok elempésekkel, mer' az jó! :)

A végére még egy személyes vallomás: általában nem érint meg az obligát éjféli himnusz, sőt, konkrétan sosem okozott katarzist - és általában sem vagyok az a patetikus pillanatokra fogékony srác. De idén újévkor egészen felemelő volt, ahogy egy kisebb tömeg közepén állva hallgattam a Himnuszt, néztük a Duna fölött a tűzijátékot, és tudtam, hogy körülöttem mindenki valami hasonlóra gondol: nagy év lesz 2009!
 

58 komment

Címkék: buli pártok

Mi Magyarország érdeke klímaügyben?

2008.12.15. 14:47 :: Rigo'

Az LMP szerint a szigorú klímapolitika. Alább az indoklás:
 
Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor orosz rulettet játszik a jövőnkkel. Jellemző politikai elitünkre, hogy hosszú idő után abban a kérdésben
értettek egyet először, aminek épp az ellenkezője szolgálná Magyarország rövid- és  hosszú távú érdekeit. A kormányfő minden más országnál kitartóbb ellenkezése veszélyeztette az – amúgy is gyenge – európai klímaügyi megállapodás létrejöttét. A hivatalos indoklás szerint ez csak taktikázás: a célokkal állítólag egyetértettünk, csak magasabb kompenzációt akartunk elérni.

Az LMP arra figyelmeztet, hogy Magyarország a klímaváltozás által egyik
leginkább fenyegetett ország Európában. A parlament által konszenzussal
elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia is elismeri, hogy a globális
felmelegedés üteménél a magyarországi átlaghőmérséklet emelkedése
másfél-kétszer nagyobb lehet. Ennek jól ismert következményei az intenzívebb
téli csapadék, ennek nyomán hevesebb folyóáradások, szárazabb és gyakori
hőhullámokkal járó nyár. Az Alföld egyes részei elsivatagosodnak,
mezőgazdasági termelési potenciálunk visszaesik, a vízhiány állandó jelenség
lesz. A gyakoribbá váló rendkívüli árvizek szintje alatt fekszik az ország
negyede, 2,5 millió ember lakóhelye, a megművelt földek harmada, a vasutak 32, a közutak 15 százaléka - a kockáztatott vagyonérték 5000 milliárd forint.

A magyar delegáció az utolsó pillanatig azt próbálta elérni, hogy az Unió
vegye figyelembe a „korai cselekvést" vagyis a nehézipar összeomlása által
eredményezett kibocsátás-csökkentésünket, s így a megtakarított kvóták
eladásából 200-400 milliárd forintnyi bevételre tehessünk szert. Ha a magyar
ellenkezésen a klímacsomag elbukott volna, abból évi több száz milliárd
forint, a klímaváltozás további gyorsulása által évente okozott kár
származott volna. Mivel valódi emisszió-csökkentési intézkedések eddig nem történtek, úgy tűnt, hogy a kormányzatnak valójában az
emisszió-kereskedelemből várható bevételre fájt a foga.
Félő azonban, hogy ezt a bevételt – ahogyan a 2009-es költségvetés tervezete alapján az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerből származó eddigi bevételek egy részével is történni fog – nem a klímaváltozás elleni küzdelemre, hanem a
költségvetés lyukainak befoltozására fordítanák, folytatva a jelen
költségeinek jövő nemzedékekre hárítását.

Ezzel szemben egy szigorú klímacsomag arra ösztönözné a hazai gazdaságot,
hogy a válságból való kilábalás közben ne ugyanarra a fenntarthatatlan –
energia- és erőforrásintenzív – fejlődési útra térjen vissza, hanem a jövő
iparágaiba – energiahatékonyság, megújuló energiaforrások, tömegközlekedés, hulladékgazdálkodás, fenntartható mezőgazdálkodás – ruházzon be, amelyek foglalkoztatást kínálnának a most elbocsátott tízezreknek, és munkát adnának sok kis- és középvállalkozásnak. Így olyan fejlett iparral és technológiákkal kerülnénk ki a válságból, melyek a jövőben stabilan javítják az ország versenyképességét. A gazdasági szerkezet ezen változása – a válság, illetve a kimerülő olajkészletek miatt – egyébként is bekövetkezik: a kérdés csak az, hogy mi mikor lépünk: amikor az átálláshoz szükséges fejlesztésekből még hasznot húzhatunk, vagy amikor a megfelelő
technológiákat már csak külföldről tudjuk importálni azoktól, akik idejében
váltottak.

A kormányfő azzal is érvelt, hogy az Unió igazságtalanul nagy terheket
rakna Magyarországra. Ez nem felel meg a valóságnak.
Az EU klímacsomagja az Unió szintjén kitűzött 20 százalékos csökkentést nem egyenlően osztja szét a tagországok között. Magyarországra az átlagnál sokkal alacsonyabb, mindössze 1,5 százalékos csökkentési kötelezettség jut, úgy, hogy egyes, az emisszió-kereskedelmen kívüli szektorokban (pl. mezőgazdaság, közlekedés) még 10 százalékkal növelhetjük is kibocsátásunkat. Ráadásul az emisszió-kereskedelemi kvóták 12 százalékát a Bizottság az alacsonyabb jövedelmű tagországok – köztük hazánk – számára különíti el. Magyarország egyébként lényegében már most teljesíti a megállapodásban kitűzött célokat, tehát az sem igaz, hogy az vállalhatatlan terheket ró a hazai gazdaságra.

A kockázatokat, költségeket és az elérhető nyereségeket számba véve
egyértelmű: Magyarország nemzeti érdeke egy, a gazdaságot fenntartható
irányba terelő szigorú klímamegállapodás.
Persze a be nem vezetett
klímavédelmi intézkedéseknek lennének nyertesei is. A szennyező, szénnel és
lignittel üzemelő erőművek, az utakat romboló több tíz tonnás kamionokat
használó fuvarozók. Tehát a régi, szennyező iparágak a nyertesek, a vidék, a mezőgazdaság és az ország jövője a vesztes. A szennyező iparágak privát profitját választjuk az ország nagyobbik részének jövője helyett.

Valós nemzeti érdekeink követése helyett a magyar delegáció meglehetősen furcsán viselkedett. Trükkök százaival próbáltuk meg elkerülni azt, aminek inkább az élére kellene állnunk. 1990-et akarták elfogadtatni bázisévnek egy 2008-ban induló jogszabályban. Nekünk ez már fel sem tűnik, de nem lehet csodálkozni, hogy más európai országok felkapják a fejüket – hisz ilyen alapon bármely ország előállhatna egy olyan bázisévvel, amikor válságban volt –, és a megbízhatatlanság képe erősödik meg bennük. Vannak olyan országok, pl. Svédország, Nagy Britannia, amelyek már felismerték, hogy az akár egyénileg vállalt 40 % körüli kibocsátás-csökkentés mellett lehetséges lesz a gazdaság fejlesztése, sőt, a korai cselekvés versenyelőnyt jelent majd.

Magyarország immáron következetesen a klímaügyben legretrográdabb
álláspontot elfoglaló tagállamok közé tartozik. Másfél éve Gyurcsány Ferenc
a megújuló energiaforrások arányára vonatkozó kötelezettségek alól
igyekezett kibújni.
Ezúttal a szén-dioxid kibocsátás csökkentését célzó
erőfeszítéseket próbálta fellazítani a kormányzat. Nem hisszük, hogy ez a
politika Magyarország javát szolgálja.

2008. októberében a pénzügyi válság miatt a magyar gazdaság az összeomlás
szélére került. Az összeomlást csak az IMF és az Európai Unió
mentőcsomagjával tudtuk elkerülni. Az EU francia elnökségnek ebben döntő
szerepe volt. Bár tudvalevő, hogy a hála nem politikai kategória, két
hónappal ezután Magyarország azt bizonyítja be, hogy baj esetén elvárja a
segítséget, ám amikor a globális problémák megoldásából a rá eső részt
kellene teljesítenie, küzd ellene az utolsó emberig. Kormány és ellenzék
együtt.

Ezt a magatartást egy szóval lehet jellemezni: szégyen.

Felszólítjuk a magyar kormányt és az ellenzéki pártokat, hogy ne
kockáztassák országunk jövőjét, igyekezzenek helyrehozni az okozott
presztízsveszteséget és tegyenek meg mindent egy szigorú, hatásos és a
nehéziparral nem kivételező európai klímatörvény megszületéséért az Európai
Parlamentben történő vitája során.

forrás: www.lehetmas.hu

7 komment · 1 trackback

Címkék: gyurcsány unió orbán viktor klíma klímaváltozás kvóta klímapolitika nehézipar

Békés, boldog radikálisok

2008.12.05. 18:22 :: Rigo'

A közelmúltban az LMP tagjai több utcai politikai eseményben is részt vehettek. Volt szerencsém időt szakítani valamennyire, így azt hiszem valamelyest képbe kerültem abból, hogy mit akar az utca népe.

Először is, nem lepődnék meg ha 2010-ben egy szélsőjobbos párt is bekerülne a parlamentbe. Közismert tény, hogy nehéz időkben a szélsőségek felerősödnek és talán nem hangulatkeltés azt mondani, hogy jelenleg túl sok konfliktus osztja meg a magyar társadalmat ahhoz, hogy aranykorról beszélhessünk. :-/ Az egyszerű embereknek elege van a politikából, és ezért józan ítélőképesség híján gyakran a szélsőjobb elhivatottságát választják. Természetes igény, hogy általánosítsunk és leegyszerűsítsük a problémákat. Ha nem így tennénk, nem tudnánk kellően gyorsan dönteni és elvesztünk volna az állandó vizsgálódásban. Éppen ezért vonzóak a szésőségesek is, mert egyszerű és erőteljes megoldást kínálnak valójában nagyon is bonyolult és nehezen megoldható problémákra. Hitler a zsidókat okolta a gazdaság csődjéért, a mai válságban pedig egyre többen beszélnek cigánybűnözésről, ami szépen lassan előkészít egy pogromot.

Gondoltam ha a nép ennyire változni, radikalizálódni akar, akkor adni kéne neki olyan alternatívát is, ami nem zilálja még jobban szét az országot és veri tönkre az összes eddigi eredményt. Egy zöld radikális magatartásformát, ami konstruktívabb az "odaláncolom magamat"-nál. Szerencsére van már ilyen. És nagyon jól működik.

Folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik nem lemondásként élik meg, hogy radikálisan változtattak a fogyasztási szokásaikon; hanem a napi örömökkel teli, valóban boldog élet kulcsának. Hogyan lehet őket követni? Mondjuk számold ki az ökológiai lábnyomod, majd olvasd el, hogy hol tudnád csökkenteni (reduce your footprint! gomb). Azután szánd rá az időt és gondold át, hogy melyik az a "rossz" szokásod ami valóban fontos (és hasznos) a te számodra; és mi az amit csak megszokásból, ne adj' Isten lustaságból teszel. Csak pár konkrét példa, ami közel sem fedi le a képet:

Egyre többen kerekeznek egész évben, mivel egy polár bélésű dzsekiben és egy szélálló kesztyűvel vígan át lehet tekerni a telet és csak a kemény fagyok idején kell buszra/kocsiba szállni. A dolog hozadéka, hogy télen nem fázol meg, mert hozzáedződsz a hideghez, ahogy tettük ezt a jólfűtött lakások ideje előtt. A kerékpározás okozta élvezetet és szabadságéreztet pedig nem lehet magyarázni, azt átélni kell.

Lassan minden 2-3. ismerőstől azt hallom, hogy nincs TV-je és ha valamilyen műsor érdekli azt megnézi a neten. Elképesztő, hogy mennyivel több ideje és energiája marad az embernek, ha nem néz TV-t esténként. A család sokkal többet érintkezik, esetleg társasájátékra is szakít időt és a közösségérzet újra feltámad a "rokonok élnek együtt" stílusban belakott otthonok helyett.

Az első eufória elmúltával, ha csak tehetem, kerülöm a hipermarketeket és inkább emberi kapcsolatokat ápolok a zöldségessel, az éjjel-nappalissal, a kifőzdéssel, a cukrásszal, a cipésszel, a fotóboltossal, a kocsmárossal, és még sorolhatnám. Talán nem kell ragoznom mit is jelent az, hogyha az eladó részletekbe menő felvilágosítást tud adni a saját árujáról, így valóban megkönnyítve a vásárlást, majd másnap rám köszön az utcán.

Attól, mert környezettudatosan élünk, már nem számítunk csodabogárnak, vagy önsanyargató bolondnak, sőt aktivistának sem; viszont irigylésre méltóan teljes és örömtelibb életet élhetünk, mivel újra megtanulunk a gyerekként megismert valós értékek felé fordulni, a szó szerint mondvacsinált értékek helyett.

A londoni Metropolitan Egyetem filozófia professzora, Kate Soper Alternatív Hedonizmusnak nevezi ezt az (egyre népszerűbb), nem fogyasztói  gondolkodású magatartásformát, ami egyszerre törekedik materiális és a spirituláis értelemben is jó életminőségre de úgy, hogy annak előnyeiből minden ember egyformán részesülhessen a jövedelmétől függetlenül. Az alternatív hedonizmus középpontjában nem a "zöld lemondás" és az önkorlátozás, hanem az élvezet és az életigenlés áll. Ehhez nem kellett a spanyolviaszt újra feltalálni, csak az anyagiakra koncentráló életstílust cseréljük vissza egy gyermekibb, sprirituálisabb értékszemléletűre.

(Kate Soper teljes írása 2009. elején jelenik meg magyar fordításban az ökopolitikai szöveggyűjteményben.)

Mindenki örömteli és teljes életre vágyik, de ezt a politika nem tudja megadni, csak a feltételein tud rontani, (vagy nagyon ritkán javítani). Az életmódunkat kell úgy és (csak) annyira megváltoztatni, hogy az nekünk okozzon örömet és ne a minden áron növekedni akaró cégeknek.

24 komment

Címkék: kampány tv fogyasztás kerékpár szélsőjobb radikális hedonizmus kisebbség utca embere pogrom ökopolitika ökológiai lábnyom

A parlament hatása az arcbőrvastagságra

2008.12.04. 10:20 :: pgeri

A költségvetési felhajtásnak kellemes árnyékában a parlament végre megoldotta a képviselői költségtérítéssel (= számla nélkül felveszünk egy rakás adómentes pénzt) kapcsolatos problémákat. Teljes egyetértésben elhatározták, hogy ez így nem mehet tovább, a gyakorlatilag a legalizált fekete pénz kategóriába tartozó jövedelmeket meg kell adóztatni. Ne mondja senki, hogy a képviselők havi 300-at nyúlnak le adómentesen.

Azt azért természetesen nem várhatja el senki, hogy demokráciánk választott őrei egyszerű emberekként legyenek kötelesek viselkedni, tehát számlát kelljen nekik mutatni az elszámolt költségekről. Ez egy ideje nagy részét a köznek szentelő képviselő számára megengedhetetlen, a drága időt egyszerűen nem illdomos ilyen megalázó dologgal elherdálni.

Mint ahogy az is nyilván jelentős problémákat vetett volna fel, ha a költségtérítést egyszerűen eltörölték volna, illetve hozzácsapták volna a képviselői bruttó fizetéshez, járulék és SZJA kötelessé téve azt. Ez így megszüntette volna a kiváltságosság érzését, ami - valljuk be - a képviselői pálya egyik fő vonzereje. Hiszen jó nagy bruttó fizut leakasztani máshol is lehet, de a "felettetek állok" érzést - a maffián kívül - csak a politikától lehet megkapni.

Tehát ez a két - józan paraszti ésszel jónak látszó - megoldás alapból kiesett. Mit lehet tenni, hogy mégse legyen népszavazás előbb-utóbb az ügyben?

Jöjjön egy helyes kis látszatmegoldás: vessünk ki a költségtérítésre 15%-os adót. A különbség eközött és a rendes fizetés adóterhe között - ahogy az például itt jól áttekinthető - elég jelentős. Az  összehasonlítás végett: az évi 4 milliónyi költségtérítés utáni adó 600 ezer Ft lesz (a nettó: 3,4 millió), míg egy minimálbéren dolgozó munkás (nettó kb. 700 ezer) után az államot több, mint 400 ezer Ft-nyi közteher illeti meg. Igen, nem tévedés: a minimálbér költségének majdnem 40%-a adó és járulék, a költségtérítést ezzel szemben ennek kicsit több, mint 1/3-ával sarcolják majd. Ez természetesen csak hangulatkeltés, egy minimálbéren dolgozó árufeltöltő hasznossága nem mérhető egy parlamenti képviselőéhez.

Tehát mindenki fellélegezhet: képviselőink nettó jövedelme továbbra is nagyrészt a költségtérítésből fog származni, ami továbbra is biztosítja a "több vagyok nálatok, mert ezt is megtehetem" életérzést (így a pálya vonzerejét is), valamint azt, hogy a munkát terhelő adók és járulékok extra magas szintjével képviselőink továbbra is csak szakértői anyagokban találkozzanak.

Az új döntés után azonban immár felemelt fejjel mondhatják: megtettünk mindent a helyzet normalizálásáért.

Persze a 15%-os elvonás azért mégiscsak 15%-kal kevesebb hazavihető pénzt jelent, ami a jelenlegi világgazdasági helyzetben elég rosszul hangzik, így hamarosan sort kell majd keríteni a költségtérítés összegének korrigálására. Egy 15%-os emelés első lépésben megfelelőnek tűnik.

39 komment

Címkék: parlament megmondás vastagbőr

5letek

2008.11.27. 21:58 :: svaleria

"nem populista szólamok kellenek, hanem jó ötletek! Ha meg nincsenek, akkor segítségkérés, hogy akinek van ugyan jelezze már!"

Akkor kéremszépen, a fentiek alapján bárkinek bármi konkrét ötlete van a programok megvalósításának mikéntjére vonatkozólag, az írja ide, mégpedig olyan formátumban, hogy egy az egyben vágólapra tehető és felhasználható legyen. 

Az LMP-ben a programalkotás, ugyanúgy mint bármi más, pl. hírlevél írás is, wiki rendszerben történik. Mindegy, ki hol él, Európában vagy sem, ugyanúgy hozzáteheti a mondandóját, és ha ki nem moderálják, ott fog maradni a végleges verzióban is. :)

Ami a külső embereket illeti, elmondják dolgaikat itt blogon, jó is az, de struktúrált formában sem ártana, hogy szükség esetén tényleg felhasználható legyen, ne csak egy-egy gondolat, hanem a betűk is. :)

 

 

Persze, csak tegyünk érte!

 

69 komment

Lehet más a korrupciós helyzet?

2008.11.26. 17:22 :: lehetmás

Magyarország romló korrupciós indexe is megerősített minket abban, hogy az előttünk álló feladatok közül az egyik legsürgetőbb  a korrupció visszaszorítása. Ennek érdekében dolgoztuk ki 12 pontos javaslatcsomagunkat, amit a múlt csütörtöki beszélgetés alkalmával lehetett elsőként megismerni. Az eseményről, illetve a programcsomagról beszámolt többek között a HVG, a Hírszerző és a FigyelőNet is.

Most rajtatok a sor, hogy véleményezzétek az anyagot, ami teljes terjedelmében letölthető a honlapunkról, rövidített változatában pedig itt olvasható:

 

Az LMP 12 pontja a korrupció ellen

 

1. Közjogi beavatkozások

A politikai elitet érintő ügyekben az ellenőrző szerveket meg kell erősíteni, a nyomozati hatásköröket újra kell szabályozni. Növeljük az Állami Számvevőszék közjogi súlyát.

2. Párt- és kampányfinanszírozás rendezése

Szétválasztjuk a pártok működési és kampánykiadásait. Nyilvánossá tesszük a kampányok költségeit. Korlátozzuk a céges adományokat, adókedvezménnyel segítjük a magánadományozást. Felszámoljuk a kormányzati marketinget.

3. A klientúrarendszer visszaszorítása

A köztulajdonban álló, közvagyont kezelő cégek vezető testületei ma többnyire a pártok klientúráinak zsákmányai. Ezért megszüntetjük azok testületi vezetését és megerősítjük a független felügyelő bizottságok ellenőrző szerepét.

4. Átláthatóság

Átláthatóvá tesszük a képviselői juttatások rendszerét és fellépünk a jelenlegi elfogadhatatlan költségtérítési gyakorlattal szemben. Biztosítjuk az önkormányzati ülések teljes nyilvánosságát.
Az oknyomozó újságírás a korrupció-ellenes fellépés egyik legfontosabb eszköze, ezért csökkentjük a sajtó kártérítési felelősségét. Szigorítjuk a köztulajdonban álló vállalatok hirdetési politikáját. Bővítjük a közhatalmi szerveket terhelő közzétételi kötelezettségek körét. Orvosoljuk az elektronikus információszabadságról szóló törvény végrehajtásában tapasztalható mulasztásokat. Bővítjük az aktív információszabadságról szóló további jogszabályok hatókörét, és  határozottan szankcionáljuk azok megsértését. Biztosítjuk, hogy átlátható legyen a  közhatalmat gyakorlók és a köztulajdonban álló vállalatok döntéshozóinak üzleti kapcsolatrendszere. Ennek ki kell terjednie a közszolgálattal állandó jogviszonyban állókra is.

5. A korrupció-ellenes küzdelemre felkészült jogalkalmazók

A korrupcióellenes képzéseket a bírói karon túl kiterjesztjük a rendőri és ügyészi szervezetre, a közigazgatási karra.

6. A közbeszerzési szabályok javítása

Egyszerűsítjük a közbeszerzési törvényt, biztosítjuk a részt vevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát. Az eljárásokról nyilvános adatbázist hozunk létre. Fontolóra vesszük a büntetési tételek növelését. Az uniós források felhasználásánál csökkentjük az egyedi döntéseken nyugvó, kiemelt projektek túlsúlyát.

7. Szakmai és közszolgálati etikai kódexek

Közszolgálati etikai kódexet dolgozunk ki, és javasoljuk a szakmai, üzleti etikai kódexek megalkotását.

8. Összeférhetetlenség

Felülvizsgáljuk az összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat-tételi szabályrendszert. Kimondjuk a helyhatóság összeférhetetlenségét a helyi önkormányzati tulajdont érintő ügyekben. A közszférán belül egyértelműen elhatároljuk a politikai és a szakmai pozíciókat. Szigorítjuk a döntés-előkészítési folyamatokban résztvevő külsős személynek összeférhetetlensége. Ellenőrízzük a közszolgálatból kilépett személyek és korábbi munkáltatójuk közötti üzleti kapcsolatokat. Felülvizsgáljuk az önkormányzati alkalmazásban álló önkormányzati képviselők jogállása és a döntéshozatalban résztvevő személyek és a költségvetési szervekkel pénzügyi kapcsolatra lépő vállalkozások kapcsolatát.

9. Büntetőjogi változtatások és a bejelentő védelme

Törvényt alkotunk a közérdekű bejelentők védelméről! Biztosítjuk a tényfeltáró újságírás szabadságát! Büntetőjogi következményeket fűzünk ahhoz, ha egy hivatal nem teljesíti közzéttételi kötelezettségét!

10. Lobbitörvény helyett új jogalkotási törvényt!

Megszüntetjük a gazdasági érdekcsoportok lobbizási lehetőségét a hatósági eljárásokban.

11. Az egyszemélyi döntési helyzetek csökkentése a mindennapi korrupció visszaszorítására

Olyan felülvizsgálatot indítunk el a jogrendszerben, ami visszaszorítja az egyszemélyi döntések lehetőségét, csökkentve a korrupciós kínálatot. Például a parkolási, közlekedési szabályszegések bizonyítékaként elkészülő képfelvételek egyidejűleg  egy központi archívumban is kerüljenek rögzítésre.

12. A következménynélküliség felszámolása

Kivizsgáljuk és ismertetjük a közelmúlt  közbizalmat gyengítő ügyeinek valós hátterét. A kormány kötelességévé kívánjuk tenni, hogy ezt évente tegye meg. A felelősségre vonás jusson el a felsőbb körökig!

110 komment

Kedvcsináló a váci beszélgetéshez

2008.11.25. 11:13 :: lehetmás


Magyarország komoly gazdasági és közbizalmi válságba süllyedt. Már senki nem hisz a politikában, senki nem bízik a kilábalásban. A társadalom úgy érzi, egyre inkább magára marad. 
 

Van-e megoldás, meddig juthatunk a civil összefogás eszközeivel? Hol a határ „civil" és „politikus" között? Van-e egyáltalán, és ha igen, kell-e, hogy legyen? Igazságosak-e a jelenlegi szociális viszonyok? Fenntartható-e így a társadalom rendje? És a gazdaság? Megőrizhető-e a kultúra, a környezet, a közösségek?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget országos vitasorozatán az Ökopolitikai Műhely Alapítvány „Lehet más a politika!" mottójú társadalmi kezdeményezése. A több száz fős (önkéntes aktivistákból és szakértőkből álló) csapat széles körű összefogást, közös gondolkodást, párbeszédet sürget és szervez Budapest, Debrecen, Pécs, Nyíregyháza, Szekszárd, Érd és más helyszínek mellett Vácon is, "alkalomhoz illő" meghívott vendégek, és a váci lakosság részvételével.

Az első alkalomra szerdán (november 26.) 18 órakor kerül sor, az Apor Vilmos Főiskola ebédlőjében (Konstantin tér 1-5.). A társadalmi összefogás szükségességéről, a kultúra közösségformáló erejéről, és a „civil politika" paradoxonjának feloldásáról elmélkednek a vitakör résztvevői, köztük: Barabás Katalin, a Váci Waldorf Iskola iskolaképviselője, környezeti nevelő, a helyi viszonyok bennfentes ismerője, Novák Péter előadóművész, az ország kulturális adottságaival és lehetőségeivel együtt lélegező aktív médiaszereplő, Bozóki András, volt kulturális miniszter, a nemzeti kulturális stratégia kidolgozója, a Közép-Európai Egyetem professzora, illetve Vay Márton, a „Lehet más a politika!" kezdeményezés egyik szervezője.

A kávéval, teával, házi süteményekkel családiasra hangolt, kötetlen beszélgetés során arra próbálnak meg választ találni a meghívott vendégek és a közönség, hogy miként lehetne a közéletből, társadalmi részvételből végletekig kiábrándult lakosság kezébe visszaadni az önrendelkezés eszközeit, és újra igényt, hitet, kedvet ébreszteni azok használatához.

A szervezők hiszik, hogy van lehetőség a változtatásra, mind a helyi közösségek, mind az országos politika szintjén. Ez azonban csak egy módon érhető el: nyitással, párbeszéddel, és aktív részvétellel; a közösen talált megoldást együtt kell végigvinni.

1 komment

Vitakör Szekszárdon és Érden is

2008.11.15. 13:19 :: lehetmás

Nemcsak Pesten vagyunk ám jelen: a nemrég sikeresen lezajlott pécsi beszélgetésünk után más vidéki csapataink is aktivizálták magukat. Jövő szerdán, délután ötkor Szekszárdon, a Polgármesteri Hivatal (Béla király tér 8.) konferencia-termében beszélget Schiffer András jogász, az LMP választmányi tagja; Adamik Mária egyetemi docens, szociológus, szociálpolitikus és Hegedűs Gyula orvos, az LMP megbízott területi koordinátora. A beszélgetést Kutny Gábor moderálja, a téma: „Civil érdekek, civil szervezetek és a hatalom”.

Csütörtökön este hatkor Érden, a Szepes Gyula Művelődési Központban (Alsó u. 9) "Párt-beszéd helyett párbeszéd!" címmel rendez bemutatkozó estet az LMP; a beszélgetőpartnerek Jávor Benedek, az LMP választmányának tagja, Illés Zoltán, környezetpolitikus, Bartos Csilla, az Érdi Környezetvédelmi Egyesület elnöke és a Közönség. Moderál: Hevesi Flóra, újságíró.

Kedves környékbeli barátaink, özönöljetek!

5 komment

Újra vitakör: Tiszta kezeket a magasba!

2008.11.13. 11:57 :: lehetmás

Jövő hétre ne tervezzetek semmit, hacsak nem akartok lemaradni az eseményeinkről: lesz három vitakör is, és számos további nyilvános rendezvény - de menjünk csak szépen sorjában! Ez a bejegyzés a budapesti vitaköré, amit a korrupció kérdéséről szervezünk, és amihez más akciók is kapcsolódnak (részletek és meglepetés később). A lényeg ez:

 

TISZTA KEZEKET A MAGASBA!
Az LMP vitaestje a korrupció által okozott károkról és a kitörési lehetőségekről
 
Időpont: 2008. november 20. csütörtök 18:00
Helyszín: ELTE-BTK 47-es (nagy) előadó.
(1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F )
 
Sokszor emlegetjük: a korrupció gúzsba köti a gazdaságot, és pórázon tartja a politikát, így mindannyiunk számára tartós fejfájást és rossz közérzetet okoz. De be kell-e vajon érnünk ezzel a csüggesztő tudással, vagy mégis ki tudnánk törni a körből, ha nagyon akarnák?
Ha igen, ez min múlik, és merre induljunk?
 
Meghívott szakértőink segítségével összerakjuk a képet, a Lehet Más a Politika! (LMP) kezdeményezés pedig bemutatja átfogó korrupció-ellenes javaslatcsomagját, amely egyszerre 12 területen fejtené ki hatását a társadalmi megújulásához szükséges változások érdekében.
 
Beszélgetőpartnerek: Schiffer András, az LMP választmányi tagja; Tóth István János, MTA Közgazdaságtudományi Intézet; Alexa Noémi, Transparency International;
Karácsony Gergely, politológus; a Közönség
 
Moderál: Hajós András
 
A Lehet más a Politika! által szervezett vitaestek az ország fontos problémái kapcsán kezdeményeznek párbeszédet és mutatnak fel kidolgozott megoldási javaslatokat.
A következő alkalommal a gazdasági válság és a munkaerőpiac
összefüggéseit vizsgálva arra keressük a választ, hogy miként lehet más a gazdaságpolitika.

47 komment

Ökológiai ugrást!

2008.11.10. 00:54 :: lehetmás

Ehető-e a zöld New Deal?
Hány méteres egy ökológiai ugrás?
Mi kell a világnak és mi Magyarországnak?


A globális válság lehetőség, hogy az összeomlás elkerülése után ne ugyanazt az instabil, igazságtalan és környezeti katasztrófa felé zakatoló rendszert foltozgassuk tovább, hanem újat építsünk.

Olyan fejlődési modellt és célokat kell választanunk, amelyek úgy lehelnek új életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez. Eközben lehetőséget teremtenek a szegénység felszámolására, az egyenlőtlenségek csökkentésére.


A honlapunkon olvasható anyagból megismerhetitek, hogy
(1) miként látjuk Magyarország helyzetét és lehetőségeit,
(2) milyen pénzügyi rendszer, és
(3) milyen gazdaságpolitikai eszközök szolgálnák egy fenntarthatóbb és igazságosabb gazdaság kialakítását nemzetállami és globális szinten.

 

Olvassátok ott, kommenteljétek itt!
 

62 komment

Válságjelek

2008.10.30. 21:21 :: pgeri

Minthogy úgy tűnik, ezt a válságot megint megússzuk (természetesen külső segítséggel), ideje egy kicsit újra hülyének lenni a parlamentben. Terítékre került újra a régi slágertéma, az adóreform. Reform, persze. Idézőjelben. Az még érthető, hogy úgy összességében nem lehet adót csökkenteni. Kiadáscsökkentés nélkül semmiképp a mai hitelkamatok mellett. Hiszen lényegében ezt kúrtuk el (többek között): egyre magasabb kamatra felvett hitellel finanszíroztuk azt, hogy rendre többet osztogatott szét kormányunk, mint amennyivel rendelkezett. Aztán most, hogy jött a hitelválság, egyszer csak észre lett véve, hogy kb. ugyanolyanok vagyunk országként, mint az átlagos amerikai polgár. Na nem vezéreink vették ezt észre, nehogy azt gondoljuk. Hanem az a mocsok spekulációs tőke.

Node legalább észre lett véve, aztán erősen tudomásunkra is lett hozva. Gondoltam majd ebből tanulunk, lesz nagy egyetértéssel meghozott kiadáscsökkentés, meg átgondolják végre, hogy miért van az, hogy nálunk a munkát terhelő adók és járulékok szintje kiugróan magas, a bevétel azonban az átlag alatt van. A megfejtés nem olyan nagyon nehéz, politikusainkon kívül mindenki tudja, hogy a milliónyi fiktív minimálbéres országa vagyunk. Mit is kéne tehát tenni? Mondjuk csökkenteni a munkaterheket kb. addig, hogy ne érje meg a minimálbér + számlagyártól / EVÁs havertól számla. Vagy legalább meg kéne ezt közelíteni.

Ehhez képest Ferencék letettek az asztalra egy nagy semmit, és belenyilatkoztak a kamerába, hogy ők hajlandóak "csökkenteni a munkabérek terheit úgy, hogy ennek forrását az adórendszeren belüli átcsoportosítás adja, és ebben a parlamenti pártoknak kellene megállapodniuk". Lefordítom érhetőre:

Fingunk nincs, hogy kellene csinálni, meg nem is nagyon merünk/akarunk semmit megemelni, de ha van valami jó ötletetek, akkor csináljuk, aztán majd ti elviszitek a balhét.

Van persze itten egy adónem, aminek emelésével elég lóvé jönne be egy komolyabb munkateher mérséklésre (ÁFA), tehát éppenséggel lehetne tenni valamit az ügyben. Node megjött szerencsére az SZDSZ, és valami ilyesmit mondott: "A járulékcsökkentés ellentételezéseként felvetődött az áfaemelés lehetősége, de ezt az SZDSZ nem tartja jó megoldásnak". Érthetőbben:

Ne csökkentsünk a munkaterheken, fogyasszunk inkább olcsón!

Oké, ezek is hülyék, mit is vártam, együtt tapsoltak az ÁFA csökkentésnél a szocikkal, aztán együtt növelték tovább a munkabér terheit. Sebaj, majd a mérsékelten szétesőfélben lévő nyugodt erő (MDF) megmondja a frankót! Szokás szerint okosnak és kompromisszumkésznek látszó kijelentésekkel operálnak. Ám mikor le akartam fordítani a szövegüket, a gép csak egy üres sort dobott. Nem nyert.

De minek is foglalkoznék az alig látszó kis pártokkal, mikor épp megszólalófélben van a Fidesz is. Rögtön elő is került egy szakpolitikus, aki csak annyit mondott, hogy "nem támogatnak olyan adóátrendezést, amelynek során úgy csökkentenek adót, hogy közben más adónemet megemelnek". Magyarul:

Ne csináljunk semmit!

Merthogy ugye ha más adót nem emelhetünk, a válságot pedig "ne az emberekkel fizettessék meg" (= kiadáscsökkentés se legyen), akkor nehéz lépni. Az adócsökkentés után felpörgő gazdaság által termelt többletbevétel egyébként hosszabb távon bejöhet, de a mostani hitelkondíciók és államadósság mellett nincs időnk hosszabb távra játszani.

Meg a gond nem is feltétlenül az, hogy az ország úgy általában túl van adóztatva. Ez még csak nem is igaz egyébként, ha nem épp Szlovákia vagy Románia az alap, hanem az EU. A gond az, hogy a munkaerő van brutálisan túladóztatva nálunk. És ez a brutális mérték ráadásul brutális egyenlőtlenséggel is párosul: az adózók 3%-a fizeti az SZJA bevételek 30%-át. És tartok tőle, jellemzően nem ők rohangálnak terepjárókkal.

Ameddig ez ellen nem teszünk, addig marad a kettészakadt gazdaság, maradunk a permanens válság országa. A fő probléma azonban nem igényel adócsökkentést, "csak" az adók átrendezését, azaz a valódi közteherviselés megteremtését.

Sajnos azonban ameddig hülyék, gyávák és megélhetési politikusok ücsörögnek a parlamentben, és döntenek a gazdaságpolitikáról, addig hiába álmodozunk egyszerű, korrekt, betartható adórendszerről. Az ilyen parlamenti teljesítmény az igazi válságjel. A magyar demokrácia válságjele.

58 komment

Címkék: politika adózás demokrácia felelősség lehet más a politika? fenntarthatóság

Az alapokra ki figyel?

2008.10.16. 10:15 :: Rigo'

Az Index híre szerint Malájzia és Dominika után a világon a legtöbbet fizettük egyetlen olimpiai éremért. De miért? És mi ennek az üzenete?

Sokak számára a pekingi ötkarikás játékok csalódást okoztak, pedig a "legek olimpiájaként" emlegették. Szerintem is a legeké volt: a leginkább a pénzről és a közönyről szólt és a legkevésbé az olimpiai eszméről. Eközben rengeteg sportszerető magyarnak okozott csalódást a "kevés" arany. Az Index készített is számításokat az érmek számát GDP-re és lakosságszámra vetítve, amely szerint még mindig jók voltunk. Ez az okoskodás poénnak jó, de vígasztalásnak semmiképp, ugyanis - komolyan véve - épp azt a hitet ölné meg, hogy bárkiből lehet bajnok. Pedig a kevés fennmaradt (és gyakran igaznak bizonyuló) mesénkhez fontos volna ragaszkodni.

A "kevés arany" azonban szült egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb problémát: Jóval kevesebb pénzt kellett (volna) kifizetni jutalmazásra, mint amennyi a kasszában volt.   Mi viszont megemeltük a jutalmak összegét, pedig borítékolható volt, hogy valaki mindenképpen elégedetlen lesz. Így Malájzia és Dominika után a világon a legtöbbet fizettük egyetlen éremért sportolóknak és edzőiknek. (Kevéssé ismert tény, hogy egy olimpiai bajnok /és csak az/ rendszerint jól megél a szponzorpénzből, állami támogatás nélkül is.) Fel sem merült, hogy legalább az eredetileg a kasszában maradt összegekből a tömegsportot, utánpótlást lehetne támogatni? Felszerelést pályáztatni a lepukkant vagy vegetáló egyesületeknek, amik minimális vagy nulla önkormányzati támogatással üzemelnek? Két évtizede kongatjuk a vészharangot, hogy halódik az utánpótlás, romlanak a körülmények, nem lesznek bajnokok, nem lesz hol sportolni. Most bejött, de mi azért fülünket, szemünket szorosan zárva tartjuk. A helyzet az, hogy a mai kölykök többsége elhízott, nagy részük számítógépfüggő, és sokkal kevesebben sportolnak mint korábban. Nem csak azért, mert lusták, hanem mert drága lett. Támogatás híján az egyesületeknek szinte csak a tagdíjakból kell megélni, és a minőségi felszerelést a szülőnek kell összevásárolnia. Az a "kis apró" a kasszában (százmilliókról beszélünk) nem csak szimbolikusan számított volna a nem ritkán évi 1 milliós önkormányzati támogatásból gazdálkodó egyesületeknél... Most jobb lett volna a gyökeret öntözni, nem a virágot.

Már csak azért is, mert a tömegsportot egy okos országban nem mellesleg népegészségügyi kérdésnek és nem öngondoskodásra alapozott laza, szabadidős tevékenységnek tekintik. Ha nem költünk tájékoztatásra és a sportegyesületek fenntartására, akkor sokkal többet kell költenünk az elhízásból és járulékos betegségeiből fakadó egészségügyi problémák kezelésére. Az életszínvonal nem csak a magasabb fizetéstől és a jobb egészségügyi ellátástól emelkedik. Sokkal alapvetőbb kérdés az emberek közérzete. Egy rendszeresen sportoló embernél pedig az még egy ilyen olimpia után is sokkal jobb.

90 komment

Címkék: index sport elhízás olimpia egészségügy tájékoztatás népegészségügy tömegsport sportegyesület

A mélység csúcsai

2008.10.15. 14:40 :: Gaiaman

Egy asztalhoz ülnek le azok, akik titkosszolgálati módszerekkel figyelik egymást, folyamatosan a másikra kenik a felelősséget és eddig képtelenek voltak a fizetésemelésükön kívül bármi érdemi dologban megegyezni. 
 
Az biztos, hogy válság van. 
 
Eddig csak morális és politikai válság volt, de most beköszöntött a hitelpiaci és pénzügyi válság is. Jönni fog a reálgazdasági válság is. Ettől berezeltek. Úgy tűnik, a harmadik köztársaság politikai elitje a közvéleményre nem, csak a pénzpiacokra hallgat. 
 
Félnek. Hiszen ezentúl már nem veszik be az emberek, hogy többet fognak keresni, jobban fognak élni, kisebb lesz a gázszámla, ha a rájuk szavaznak. Ezek után már nem működik a jól bejáratott rendszer, nem lehet majd arra számítani, hogy a gazdasági növekedés majd elfeledteti az emberekkel azt a sok morális szennyet, amit jogosan-jogtalanul egymásra kennek. 
 
Ez a válság egy jelzés: jelzése a világgazdaságnak, hogy nem működött rendesen. Nem gondolom, hogy összedőlne a kapitalizmus, hiszen eléggé erős önfenntartó mechanizmusok dolgoznak benne. Annyi azonban bizonyos, hogy erős korrekcióra szorul majd. De ki hajtaná végre ezt a korrekciót? Az a politikai elit, mely a rendszerváltás óta ott van a parlamentben egyetlen nagyobb rendszer reformjában nem volt még képes megegyezni? Még az alkotmányunk is a rendszerváltás kori ideiglenes alkotmány maradt…


A két évtizedes ténykedésük alatt a magyar gazdaság a nemzetközi gazdasági mozgásoknak az egyik legkiszolgáltatottabb gazdaságává vált. A múlt héten összeomlott Izlanddal egy lapon emlegetnek minket. Most kell meginnunk annak a levét, hogy nyakrafőre igérgettek a választások előtt és hitelre költötték az állam pénzét sörre és virslire. Miközben a magyar államnak nyilvánvaló strukurális problémái voltak-vannak. Mindig a másikra mutogattak; ők persze tudják, hogy ez így nem tartható fenn sokáig, de a másik miatt nem lehet megoldani a helyzetet.

Most rendszer szintű korrekció kell. Ne ringassuk magunkat álomba: a rendszer kedvezményezettjei ezt nem fogják megtenni.

  Mi lenne az az ok, ami miatt Gyurcsány lepacsizna Orbánnal, félretennék az évtizedes harcban már-már kicsorbult kardokat és ez egyszer felülkerekednének az önérdekükön? Talán ha majd érzik, hogy itt tényleg az ország sorsa a tét? Vagy tán ha belátják, hogy ha összedől a gazdaság, az ő hatalmuk is odavész?

78 komment · 1 trackback

Címkék: vélemény politika orbán gyurcsány jobboldal elit felelősség baloldal megmondás rendszerkritika pártok globkrit lehet más a politika?

Szivárványparti a Gödörben!

2008.10.10. 13:15 :: villikirály

Tisztelt olvasók!

Ne feledjék, ma este 8 órától különleges buli keretében ismerkedhetnek meg mozgalmunkkal és a szervezőkkel (velünk :) egy fergeteges buli keretében.

Noha zenész barátaink végig résen lesznek, az alkalom beszélgetésekre, eszmecserére, vitákra is alkalmat ad!

Itt pedig Rudolf Rocker barátunk, a buli kapcsán írt kitűnő bejegyzése érhető el!

Találkozunk este 8-tól, Budapesten, az Erzsébet / Deák téri Gödör Klubban!

Lehet más a buli színe!

 

Fellépők:


PPT - Planet Potatoe (Kaukázus-projekt)
Ef-Zámbó
Napra
Korai Öröm
Punk goes to disco (Anima Sound System - DJ set)
meglepetés vendégek

 

16 komment

Címkék: buli

Programvita

2008.10.09. 19:58 :: lehetmás

Mint talán már feltűnt nektek, elindult a honlapunk a www.lehetmas.hu címen. Ezen olvasható többek között az alábbi veretes szöveg:

"A Lehet más a politika! kezdeményezés tagjai és külső szakértői az elmúlt közel egy évben elmélyült műhelymunkát folytattak, aminek egyik eredménye az itt letölthető, körülbelül ötven oldalas dokumentum. Ebben felvázoljuk céljainkat, azonosítjuk az ország általunk legsúlyosabbnak tekintett problémáit, és megoldási javaslatokat terjesztünk elő.
A programalkotás ezzel korántsem zárult le; az itt meghatározott irányok és a közös elveinket rögzítő dokumentum adta kereteken belül a továbbiakban széles körű, konstruktív vitát szeretnénk folytatni a részletes programunkról."

 

És valóban, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: ez az egyik hely, ahol tere nyílik a kritikának. Ide irányítjuk az embereket a honlapról is, és különösen kíváncsiak vagyunk a blog rendszeres kommentelőinek és látogatóinak a véleményére.

Tessék!

253 komment

Címkék: vita program

Zavarjuk a politikusokat?!

2008.10.07. 00:22 :: lehetmás

Érdekesen alakult a ma esti, Parlamentre vetített lézershow története. A 30 főre bejelentett demonstrációt már a kezdés előtt kb. 20 rendőr biztosította, akik a szükséges kellékeket sem engedték kipakolni. Valószínű, hogy az eseményre nem készületlenül mentek, hanem előtte gyorsan elolvasták például a Népszabadság beharangozóját.

Már az elején elhangzott egy ehhez hasonló párbeszéd: "ezt nem lehet!", "milyen engedély hiányzik?", "azt nem tudom", de a továbbiakban sem lettünk okosabbak. A Hírszerző szerint "A rendőrök azt mondták, felsőbb utasításra cselekszenek."

Az MTI idézi az Országgyűlés Hivatalának sajtófőnökét, Altorjai Anitát: "törvény írja elő, hogy a képviselők munkáját nem lehet megzavarni". Este nyolckor. Zavarjuk a politikusokat. Értem. De vajon a lézerrel, vagy a megjelenésünkkel?

Akárhogy is: úgy tűnt, nem lesz az egészből semmi, pedig a jogi helyzet nekünk kedvezett, legalábbis az Index helyszínre érkezett száguldó zugügyvédje szerint. De ekkorra már a több akción edződött kollégák kidolgozták a B-tervet: vetítsünk egy közeli szálloda Dunára néző ablakából! A gondolatot tett követte, bár a lézert szállító kocsit két civil rendőrautó "biztosította", akárhova ment is (szürke Renault Thaliák; istenem, milyen pitiáner...!). Miután egy mélygarázsban sem tudtuk lerázni a rend éber őreit, és a jamesbondos autósüldözés nem volt tervbe véve, a szálloda elé mentünk, és a nyilvánosság hatalmában bízva, a kamerák kereszttüzében pakoltuk ki a cuccot. Innentől némi izgatott rohangálás után - amibe a szervezők, a sajtó munkatársai és a rendőrök mellé beszálltak a szálloda emberei is - sikerült összerakni a berendezést, és mégis elkezdődött a vetítés.

A minőség nem volt tökéletes, de a heroikus akció után katartikus hatású volt a Parlamentre vetített Lehet más a politika!, LMP, és www.lehetmas.hu felirat, meg az épületen sétáló - és néha a vízen járó (csoda!) - zöld emberke megjelenése. Ha lemaradtatok a műsorról, egyszerű a dolgotok: indítsátok el a www.lasershow.hu/lmp1.avi vagy www.lasershow.hu/lmp2.avi videót, és képzeljétek mögé a Parlamentet! :)

Vagy olvassátok el a sztorit sokkal jobb minőségben az Indexen, és aztán nézzétek meg a galériát!

Update: kúl videó az Indexen: http://index.hu/video/2008/10/07/gerilla_vetites_a_parlamentre/

És kettő másik a Kettős Mércén:
http://magyarinfo.blog.hu/2008/10/07/lezershow_a_parlamenten_exkluziv_video

32 komment · 2 trackback

Címkék: parlament lézer lehet más a politika!

A zászlóbontás forgatókönyve

2008.10.05. 12:12 :: lehetmás

Kedves Pajtások!

Mint azt jól tudjátok, a jövő héten előbújunk, és szépen bemutatkozunk, ahogy illik. Gyorsan nézzük végig, mi minden fog történni az elkövetkező napokban!

Hétfőn beköszönünk a parlamentbe: egy kis lézerjáték keretében adjuk át az üzenetünket a bentieknek - akik persze akkor már otthon fognak vacsorázni; az akció ugyanis fél 8-kor kezdődik. Gyertek el a Batthyány térre, nézzétek meg, találkozzunk személyesen is! (További részletek az indiszkrét Népszabadságban.) (A zöld kollégák megnyugtatására: a lézer minimális energiát fogyaszt, a beállítás szöge miatt nem növeli a város fényszennyezését, és nem káros az egészségre - de azért közelről ne nézzetek bele!)

Szerdán délelőtt Budapesten, a Parlament Caféban és Szegeden, Nyíregyházán, Debrecenben, Pécsett és Győrben egy időben tartunk színre lépő sajtótájékoztatót. Ez alkalommal bemutatjuk a programunk egy rövidebb változatát, és aznap elindul a honlapunk is. A részletekről írunk majd mi is, de nyilván benne leszünk minden valamirevaló sajtótermékben (ahogy a sajttáj előzetese például a HVG-ben).

Péntek este bulizzunk együtt! A kemény hét után a Gödörben vezetjük le a gőzt, és ez egyben jó alkalmat ad arra, hogy közelebbről is megismerkedhessünk. Lehet beszélgetni, gyorsan-könnyen képbe kerülni, lesz móka-kacagás, videoklip, némi agitprop, és persze sok jó koncert: Napra, ef Zámbó, PPT - Planet Potatoe (Kaukázus-projekt Kardos Janóval), Punk goes to disco - Anima Sound System DJ set, Korai Öröm. A belépés ingyenes, de támogatásokat természetesen ott is örömmel fogadunk.

 

10 komment

Címkék: buli akció sajttáj zászlóbontás

Mindenki számít – mindenkire számítunk

2008.10.04. 07:00 :: ÖKOTRIP

"Csak a közös múltunk feldolgozása, a jelen torz normáival való szakítás, a jövő nemzeti közösségét megteremtő értékek együttes kialakítása és demokráciánk részvételibbé tétele jelenthet megoldást a társadalmunkat mélyen megosztó konfliktusokra."

Ez áll a Védegylet nyilatkozatában. Ugyan a Védegylet messze nem azonos az Ökopolitikai Mühellyel, Boda Zsolt, Védegylet szóvivő szavai blogunkra is felkivánkoznak.

 

 

A Védegylet nyilatkozata

a közéleti erőszak és a társadalmi kirekesztés minden formája ellen

 



Magyarországon a rendszerváltozás nagy hittel és bizalommal indult évei után fokozatosan a demokratikus politika kiüresedését, a politikába vetett bizalmunk csökkenését éljük meg. Mindez odáig fajult, hogy két évvel ezelőtt megjelent az utcai erőszak. Az az erőszak, ami a hazugságon ért miniszterelnök elleni lázadásként indult, mostanra esetlegesen kiválasztott polgártársaink ellen irányul: tavasszal egy boltot, nyáron egy felvonulást ért szervezett támadás, az önbíráskodás igénye és az intolerancia pedig alattomosan kúszik tovább mindennapi konfliktusainkba és lelkünkbe. A Védegylet ezt a folyamatot elviselhetetlennek tartja, ezért csatlakoztunk az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalomhoz.

Hisszük, hogy az erőszak a gyengék fegyvere, és hogy - a demokrácia lényegéhez tartozó - politikai vitákat, konfliktusokat lehet és érdemes békés, jogállami keretek között tartani. A társadalom szövetét, egymáshoz tartozásunk érzését az utóbbi években két irányból is folyamatosan támadják. Felülről azok a döntéshozók, akik az országra úgy tekintek, mint egy autoriter módon irányított cégre, ahol költségvetési korrekciók kedvéért tömegek társadalmi létét lehet ellehetetleníteni, alapvető alkotmányos jogaikat, gyülekezési szabadságukat korlátozni. Miközben nem gondoskodnak arról, hogy az állam hatóságai és jóléti intézményei megfelelően működhessenek, biztosítva a jogállamiságot és az emberi méltósághoz elengedhetetlen jóléti minimumot mindenki számára. Alulról pedig azok a többnyire névtelenségbe burkolódzó önbíráskodók tépázzák meg a társadalom szövetét, akik válaszul a „magyarság” nevében tudatosan és elszántan szítják a gyűlöletet másságuk miatt kiszemelt, az átlagosnál kiszolgáltatottabb társadalmi csoportok ellen.

Üdvözöljük, hogy a parlamenti pártok vezetői aláírták a Tarka Magyar demonstráció nyilatkozatát, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy valamennyiüket felelősség terheli a Magyarországon kialakult elkeseredett és erőszakos légkörért.

Vegyük azonban észre saját felelősségünket is! Nap mint nap erőszak tétetik embertársainkkal, akik jól-létük alapvető szükségleteit sem tudják kielégíteni, mert hajléktalanok, éheznek vagy alultápláltak, mindennapi pszichés vagy fizikai erőszak fenyegetésében élnek családjukban, munkahelyükön vagy helyi környezetükben. A fogyasztói társadalom színfalai mögé felelősségünk benézni és észrevenni: ez a társadalmi-gazdasági formáció fenntarthatatlan. Folyamatosan újratermeli a társadalmi igazságtalanságokat, pusztítja földünk ökológiai rendszerét, miközben a fogyasztói javak felhalmozását előtérbe helyezve depolitizálja is a gazdasági értelemben szerencsésebb állampolgárokat. Mindannyiunk felelőssége, hogy aktív állampolgárként részt kérjünk és vegyünk közösségi döntéseinkben, s ne hagyjuk a politika közterét a rendszerváltozás óta egyre felelőtlenebb elitek által átláthatatlanul uralni.

Mi, akik csatlakoztunk az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalomhoz, egyaránt elfogadhatatlannak tartjuk azt az elképzelést, hogy Magyarország hosszútávú érdekeit az elitek rövidtávú gazdasági és hatalmi érdekei maguk alá gyűrjék, és azt is, hogy közös társadalmi problémáinkért a zsidók, a cigányok és a melegek a felelősek. De nem elég csupán az erőszak megjelenése ellen tiltakozni, hanem az azt létrehozó, mélyben meghúzódó, tömegek ellehetetlenülését eredményező társadalmi problémákat is orvosolni kell a bajok gyökereként.

Hitet teszünk a bőrszínében, vallásában, kultúrájában, életformájában sokszínű, tarka Magyarország mellett. Mi, akik itt élünk, mind egymásra vagyunk utalva. Vagy együtt bukunk alá az erősödő gyűlöletben és erőszakban, vagy együtt emelkedünk a másság toleranciája, az együttérzés és a társadalmi szolidaritás révén. A cigányság elleni polgárháború szításával nem lehet erős, gyarapodó Magyarországot építeni. Elkeseredett és robbanásra kész tömegek valódi társadalmi problémáinak mellőzése az önbíráskodást, és nem a demokratikus folyamatokat fogja erősíteni. A másság elleni sértő és erőszakos fellépés gyengíti az ország egészének önbecsülését.

Csak a közös múltunk feldolgozása, a jelen torz normáival való szakítás, a jövő nemzeti közösségét megteremtő értékek együttes kialakítása és demokráciánk részvételibbé tétele jelenthet megoldást a társadalmunkat mélyen megosztó konfliktusokra. Ez a munka hosszú folyamat, amelynek megindulásához társadalmi párbeszédre, sérelmi és indulati politika helyett egymás meghallgatására, megértésre és együttérzésre, ennek nyomán új nemzeti, erőszakmentességre építő közmegegyezésre van szükség.


                                   Mindenki számít – mindenkire számítunk.

19 komment

Címkék: védegylet tarka magyar

Agressziópolitika

2008.10.03. 14:50 :: pgeri

Volna itten egy kezdeményezés. Civil. Ez már eleve gyanús, jönnének is a politikusok kisajátítani. Elsőként Gyurcsány ugrott oda a mikrofonhoz, hogy beleüvöltse az éterbe: "én aláírtam, mostmáraztán az Orbán is írja alá" (index.hu/politika/belfold/tama0930/). Mintha ez lenne a lényeg. És mintha nem hallott volna arról a kifejezett kérésről, miszerint a civileknek nem kell a politikusi "segítség". Köszönik szépen, de ők pont azt szeretnék, hogy ez egy egységes megmozdulás legyen a társadalom részéről, ne a szokásos szekértáborharc fasisztázással/komcsizással.

Tőlünk is sokan részt vesznek majd a demonstráción. Magánemberként, mivel tisztelik a szervezők ezirányú kérését. Mégha többen nem is értünk egyet azzal, hogy a politika és a civil szféra feltétlenül egymás ellenében kell, hogy meghatározza magát. Hiszen épp azért süllyedhetett ide mára a politika, mert a civil szféra, de tágabban értelmezve a társadalom kivonult belőle. Vagy ellopták tőlük. Ez értelmezésbeli különbség csak.

Most érkeztek el a civilek közül sokan oda, hogy kimondják: ez így nem mehet tovább. A demonstráció az esélyegyenlőségről és az agresszióról szól. Véleményem szerint a kettőről csak együtt érdemes beszélni.

Amikor ugyanis arról van szó, hogy agresszív módon, köztörvényes bűnöket elkövetve viselkednek egyesek, akkor nem szokás azt mérlegelni, hogy az illető épp milyen pártállású, nemű, vagy bőrszínű. Mint ahogy ezek a tulajdonságokat egy ideális világban semmiféle döntést nem befolyásolhatnának, legyen szó munkalehetőségről, szerelemről, vagy rendőrségi igazoltatásról.

Persze a mai Magyarország messze van ettől az ideális világtól.

Nálunk ma egyes csoportok nyílt agresszióval keltenek félelmet másokban anélkül, hogy komoly büntetés veszélyével kellene szembenézniük. Legyen szó akár szélsőjobboldali hulligánokról, családon belül erőszakoskodókról, tanárverő fiatalokról, vagy fél falut rettegésben tartó "megélhetési" bűnözőkről, a helyzet ugyanaz. Ma a törvények mintha nem büntetnék megfelelően (sőt, látszólag egyáltalán) az agresszív, félelemkeltő, antiszociális viselkedést. Ameddig "vér nem folyik", a rendőrséget nem érdekli az ügy, de ha mégis sikerül valakit bíróság elé állítani, nevetséges ítéletek születnek (pl. index.hu/politika/belfold/tojas080708/). Nem csak a szélsőjobb kukaborogatásáról van tehát szó: az agresszió, félelem keltése egy kiszolgáltatott rétegben ennél sokkal elterjedtebb és károsabb jelenség.

Tudatosítani kell mindenkiben, hogy mik az alapvető értékek, amelyekből nem lehet engedni egy demokratikus országban. Ha valaki ezeket az értékeket vallja, a közösen elfogadott szabályokat betartja, akkor nem szabad hátrányosan megkülönböztetni, legyen akár zsidó, meleg, roma, vagy nő (tetszőlegesen kombinálható). Az élet egyetlen területén sem, az óvodától a munkán keresztül a nyugdíjasotthonig. Aki azonban nem tartja be, nem vallja magáénak az alapvető értékeket, azzal szemben a mainál sokkal keményebben - de egyforma keményen - kell fellépni.

Csak így lehetünk igazán szabad, demokratikus és boldog ország. Ahol jó élni, ahonnét nem elmenni akarnak a fiatalok, és ahol nem félelemben élnek az idősek. Nem tűnik utópiának, mégis utcára kell menni érte.

13 komment

Címkék: politika közélet demokrácia boldogság felelősség antifasizmus

Válasz Kóczián Péternek

2008.10.03. 10:44 :: lehetmás

Politika és Élet című blogján Kóczián Péter elgondolkodtató kritikát fogalmazott meg a kísérletünkkel szemben. Egyik tagunk egy hosszabb kommentben válaszolt rá; talán titeket is érdekelhet (de előbb olvassátok el Kóczián bejegyzését!):

Kedves Péter!

 

Tetszik az írásod, de néhány helyen vitatkoznom kell vele.
 
Rögtön az elején megjelenik, és végigvonul a cikken egy közkeletű félreértés. Addig rendben van, hogy Magyarországon legfeljebb csíráiban, szubkulturális szinten van jelen a posztmodern társadalom. Ebből azonban nem következik, hogy egy új politikai erő ne szerveződhetne meg, és ne válhatna sikeressé a zöld politikai filozófiát követve. Mégpedig azért nem, mert az ökopolitika sokkal többet jelent annál, mint amire sokan – ezek szerint még Te is – asszociálnak róla.
 
Igazad van: „még nem alakult ki az a fogalmi keret, amelyben az alternatíva vonzó módon megfogalmazható”. És ezért próbálja meg Schiffer András, ha nem is magát a zöld jelzőt, de annak megszorító értelmezését elhárítani – lásd pl. a Figyelő vonatkozó cikkének címét: „Több mint zöld”. (Itt jegyezném meg, hogy bár retorikailag nyilván könnyebb egyetlen személyhez kötni a kezdeményezést, az Ökopolitikai Műhelyben jelenleg közel háromszáz ember dolgozik, és még ha – „történelmi” okokból – Schiffer is szerepel jelenleg legtöbbet a témával kapcsolatban, ez közel sem egy egyszemélyes projekt. A zöld politikai gyakorlatnak megfelelően a Lehet más a politika! kezdeményezés tudatosan elutasítja az egyszemélyi vezetést, és szembemegy a politika perszonalizálódásának károsnak ítélt folyamatával.)
 
Éppen az a feladat, hogy ami nem sikerült az eddigi zöld(es) pártoknak – a zöld mint politikai kategória kitágítása, a nyugat-európai, komplex politikai programot involváló értelmezés meghonosítása -, azt sikerüljön elérnie az új zöld kezdeményezésnek. Ezen múlik a leendő párt sikere.
 
Nem arra van szükség, hogy bonyolult politikai filozófiai fejtegetések révén érjük el ezt a célt, hiszen az legfeljebb párezer értelmiségire lehetne hatással. A lehet más a politika! kezdeményezésnek programja és tevékenysége révén kell megértetnie az emberekkel, hogy van alternatíva, és hogy ennek a színe – mintegy mellesleg – zöld.
 
A gondolatok általad kifogásolt hiánya, a színrelépés csúszása mint kifogás már nem sokáig –  egy hétig sem – tartható. Akkor kiderül, hogy igenis adható egy olyan program, ami egyrészt következetesen levezethető a tágan – nemcsak ökológiai, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is – vett fenntarthatóság gondolatából, másrészt választ ad a magyar társadalom általad is említett problémáira.
 
A diagnózisoddal ugyanis egyetértek: a többségnek nem a társadalomfejlődés modelljével általában, hanem a politika dominanciájával és korruptságával, a húzd meg-ereszd meg gazdaságpolitikával, a politikai rendszer kirekesztő, lezárt jellegével és az értelmetlen, öncélú csatározással van problémája. A zöld ideológia pedig éppen abban erős, hogy képes rugalmas módon reagálni a felmerülő/fennálló problémákra, és ezeket rendszerbe kapcsolni – kirajzolva eközben egy alternatív társadalomfejlődési modellt.
 
Azt gondolom, ott tévedsz, ahol Makó vitézt emlegeted. Ő valóban soha nem ért el Jeruzsálembe, de a „zöld gondolat” tudja az utat „a kritikussá vált politikai érzületek világához”.
 
A „létező politikai erőket sarokba szorító, morális alapú kritika” előtt szabad a tér, és végtelenek a lehetőségek. És létezik, hamarosan nyilvánosan is vitatható lesz „a zöld gondolatot is magába foglaló, de nem túl zöld [?], életképes alternatívának tűnő gazdasági-politikai elképzelés”, amit teljes joggal hiányolsz.
 
És ez nem csupán „Schiffer problémája” volt, hanem több száz ember gondja; a közeli jövőben pedig – előre is elnézést a nagy szavakért – az ország előtt álló legjobb lehetőség a status quo megváltoztatására.
 
Üdvözlettel:
Tordai Bence,
az Ökopolitikai Műhely tagja, a Lehet más a politika! kezdeményezés szervezője
 

5 komment

Címkék: vélemény vita zöld kóczián ökopolitika tordai

X-akták - Hinni akarok!

2008.10.02. 16:00 :: lehetmás

Az igazság odaát van.

Mi megy itt hetek óta?

Új "megfigyelési ügy"? Vagy most tényleg? Mi történt az UD Zrt. háza táján? Mit csinálnak a titkosszolgálatok? Fogunk erről valaha valami biztosat tudni?

Előre szólok, én csak az utolsó kérdést fogom megválaszolni: szerintem nem. És azt is megmondom, hogy érdekel-e még ez az egész sztori bárkit: nemigen.

Ami itt történik, az három következménnyel jár: egyrészt remekül hergeli a szoci és fideszes fanatikusokat - de ők maguknak keresik a bajt: minek élik bele magukat annyira, csak felmegy tőle a vérnyomásuk. Másrészt az előbbiek kivételével mindenkit még inkább kiábrándít és elfordít a politikától általában (és ez a legnagyobb kártétel az egész ügyben), vagy - harmadrészt - akiket esetleg nem, mert tudják, hogy ez nem az általában vett politika, hanem a kis magyar rögvalóság, azokban is lenullázza a mai politikai osztály maradék hitelét. Mert az látszik, hogy itt nem egyes emberek akcióiról van szó: ez a status quo politika (és a vele összefonódott gazdasági "elit") bevett működésmódja.

Ennek köszönhető, hogy mára már igencsak megfogyatkozott bennünk a bizalom. Vegyük például az ügy két kulcsszereplőjét: Szilvásy minisztert és Demeter képviselőt. Most gondoljunk rájuk jó erősen, és miközben az ártatlanság vélelmét mantrázzuk, valljuk be: bármit elhiszünk róluk, és semmit nem hiszünk el nekik. És nemcsak nekik, de senkinek a környezetükben.

Pedig jó lenne, ha lennének olyanok, akiknek nem azt mérlegeljük minden szava után: most vajon mit-miért-mekkorát hazudik. Ha lennének olyanok, akiknek hihetünk, még akkor is, ha éppen nem értünk velük egyet. Ha lennének olyanok, akik megvetik és elutasítják a jelenlegi vezetők módszereit.

Hogy miért veszélyes az, hogy e módszerek és a politikai kultúra mai szintje miatt sokan - cselekvés helyett - a politika műfajából is kiábrándulnak? Mert ha ennyiben hagyjuk, sosem fognak változni a viszonyok. Ha azt mondjuk, a politika úgy bűzlik, ahogy van, és jobb messziről elkerülni, akkor nem fogunk hozzáférni legfontosabb közös dolgainkhoz sem. Ezért kell venni egy nagy levegőt, be kell menni a házba (a Házba), kinyitni ajtót-ablakot, és beengedni a friss levegőt, hogy kiszorítsa az áporodott bűzt.

Tehát akkor: nagy levegőt...!

7 komment

Címkék: bizalom

Unokáink élete 3.

2008.10.02. 13:13 :: DM Consulting

[Az írás egy kutatás eredményeit ismertető sorozat része. A fókuszcsoportos beszélgetések arra keresték a választ: a résztvevők milyen életet kívánnak unokáiknak.]

 

A tudás társadalma – unokáink kultúrája, tudása

 

Az unokáinknak álmodott világban nagyobb az emberek műveltsége, tudása. A kulturális és a szellemi értékek dominanciája jellemzi ezt a korszakot. Unokánk „boldog, közösségi ember, aki jólétben él, amit nem fogyasztói értékek, hanem a tudományos és lelki-szellemi fejlődés definiál; önmegvalósító egyéniség”. Az intellektuális képességek felértékelődnek. A tudás, a műveltség értéke kerül a pénz értéke helyére. Magasabb az általános műveltség.
Az emberek tudása integráltabb, „összegződöttebb” fogalmazta valaki. Fontos lesz a speciális tudás is és egyszerre vele együtt az integrált, holisztikus szemléletű tudás is. Unokáink integrált tudása lehetővé teszi, hogy szelídebben bánjanak a környezetükkel, az energiájuk egy részét arra fordíthatják, hogy a tevékenységük által keletkező károkat, a szennyezést kivédjék, lehetséges tevékenységeiket nagyon átgondolják, és nagyon tudatosan csinálják a dolgaikat.

A tudáshoz való hozzáférésben nagyobb egyenlőség van. Ennek helyi elérhetőségi feltételei és az anyagi feltételei is jobbak, a kultúrához való hozzáférés olcsóbb. Sokkal több ember képezheti magát, többen beszélnek idegen nyelveket. Mindenki számára hozzáférhető, egyenlő lehetőségek vannak a képességek-készségek kibontakoztatására. A jelenleg kulturálisan leszakadó rétegek műveltsége emelkedik.

Unokánk akar tanulni, tudást szerezni; célrendszerében a tudás, az önművelés, a belső építkezés erősen preferált, magas fokú oktatásban részesül, ami további fejlődésnek is lehet az alapja. Műveltségi alapjai magasak, amit utána kamatoztatni tud a későbbiekben.
Több idegen nyelvet beszél, tapasztalatot szerezhet külföldön is. Tanulása nem csak ismeretek felhalmozását jelenti, hanem a személyiség fejlődését is, aminek így az alapértékei lennének az elfogadás, a tolerancia, a közösségi szemlélet, a szeretet; egymás és önmagunk szeretete és megismerése, és így tudja megvalósítani azt, hogy békében éljen.

A környezet és a társadalom kapcsolata is ez által lenne kiegyensúlyozott és harmonikus, az emberekből belülről kifelé való építkezés révén. „Tehát sok embernek kell elindítania önmagából a folyamatokat. Azok összeadódnak és harmonizálni fognak ezek a közös rezgések.”

Megmarad a Gutenberg Galaxis, az internet nem veszi át a nyomtatott szöveg szerepét, az olvasás, a nyomtatott könyvek és a könyvtárak szerepe erős marad. Van, aki kevesebb számítógépet szeretne unokánk világában, s több olvasást, több színházat. Unokánk kultúrájában erős a közösségi kulturális formák szerepe. Sok a tánc, a zene, a zenélés, a fesztivál, unokánk sok közösségi kulturális esemény részese.

Unokánknak megvan a mindennapi élethez szükséges hasznos tudása, amellyel a mindennapi életét jól tudja szervezni, tudása gyakorlatias és mélyebb is egyszerre. Az alaptudás, műveltség megszerzése után kutató, alkotó munkával is foglalkozik, a tudást műveli, használja. Iskolái után járja a világot, hogy tanuljon, kutasson, így bővíti, mélyíti tudását. Van, aki pedig az „amerikaias”, gyakorlatias oktatással szemben a magyar oktatás és kultúra mélységét kívánja unokájának. Legyen fontos számára a kultúránk, a múltunk ápolása és tovább adása, ezért fontos, hogy az unokáink ismerjék a múltunkat, a különböző csoportok megőrizhessék kultúrájukat, és ne akarjanak más, erősebb csoportok rájuk erőltetni valamit. Sokféle alternatív tudásforma létezik, ezek őrzik hagyományaikat, és mindenki választhat azok közül. És rájönnek, hogy az agresszió, mások leigázása nem vezet sehova. Globális kultúra jön létre gyakorlatilag. Szükség lesz egy globális kultúra ismeretére, amelyben az emberek ismernék a sokszínű világ kultúrájának alapjait.

A tudást, a kultúrát erősen áthatja a hit s a hiten alapuló egyetemes szeretet. Az emberi viszonyok a szolgálaton alapulnak és egymás segítségén, és ez ember értéke nem az ügyességén, okosságán, gazdagságán múlik, hanem az az értékmérő, hogy ki mennyire tudja a másikat szeretni és szolgálni.
 

1 komment

Címkék: kultúra tudás unokáink élete

süti beállítások módosítása