"Hosszú távon az nem működik, hogy egy párt különböző perifériális, kiszorított helyzetű társadalmi csoportok mellett emeli fel a szavát, miközben a gazdasági és társadalompolitikája szélsőségesen jobboldali."
"az a fajta neoliberális-neokonzervatív társadalom- és gazdaságpolitika, amit ma Magyarországon az SZDSZ egészen szélsőséges módon képvisel, konzerválja azokat a társadalmi viszonyokat, ahol különböző társadalmi csoportokat kizsákmányolt helyzetben lehet tartani. "
"Az igazi probléma azonban az, hogy lehet-e tartósan képviselnie egy pártnak
az emberi jogi liberalizmust és a gazdasági -neoliberalizmust együtt?"
az emberi jogi liberalizmust és a gazdasági -neoliberalizmust együtt?"
"a német FDP ezekben következetes, és nem jellemző az, hogy például vezetőik az állammal seftelnének"
- ezeket mind Schiffer András, jogász nyilatkozta. Kőkemény kritika, ami ugyan nem először hangzik el Magyarországon, de először hitelesíti a személyes háttér, az emberjogászi múlt. A szerző a Tárasaság a szabadságjogokért jogásza és a Védegylet szervezőbizottságának tagja (és nem különben vitasorozatunk egyik meghívott előadója) E szervezetek nemigen ártják magukat a pártpolitikába, így honlapjaikon is hiába keresnék a Schifferrel készült interjút. Nem marad hát más, mint hogy mi hívjuk fel a nagyérdemű figyelmét a fenti és további magvas gondolatokra, ha már úgy is a politikánál, pontosabban: a lehet más a politikánál tartunk.
Ha éppen a címet vesszük, az utóbbi viharos hetek alapján tényleg úgy fest, hogy az SZDSZ establishmentje szinte mindenre képes azért, hogy Fodor Gábor neve csupán a párt egy árnyalataként, nem pedig a pártvezetés alternatívájáként merüljön fel. Hiszen mindaz, ami történik: Fodor elnökké választásának kedvez a legkevésbé.
Az alternatívát, úgy látszik, máshol kell keresni.
Keresik is egyesek. Például Petőcz György A félelem axiómái c. írásában. Ő nem a gazdasági és az emberjogi szabadelvűség összegyeztethetetlenségében látja az SZDSZ problémáját, hanem a kezdetektől jelenlevő, a populizmustól való elitista félelemben, amely már Bibó szerint is a demokrácia lelki temetője. Petőcz Kis Jánossal vitatkozik, aki Petőcz szerint a magyar politikai palettát fekete-fehéren láttatja, mely szélsőségek között a liberalizmus a pengevékony, észrevehetetlen választóvonal szerepét tölti be. A szerző szerint azonban liberálisoknak nem elsősorban a rajtuk kivülálló politikai oldalakat kellene megkülönböztetniük egymástól, hanem elsősorban saját magukkal számot vetniük.
"A liberálisoknak - és másoknak - nem az ellenfelek megválogatása vagy nevelése volt vagy lett volna a feladatuk, hanem saját szavazóbázisuk kiszélesítése révén az ország demokratikus kormányzása"
De "egyéb" feladat is akad bőven. Csak egy kisebbet említünk most meg, ha már Petőcz György a Csak a narancs volt c. könyv szerkesztőjeként is nevet szerzett. E kötetben az interjúalanyok (többek között Fodor Gábor) arról a folyamatról vallanak az 1998-2002-es liberális ellenzékiség jegyében, hogyan vesztette el a Fidesz bázisdemokratikus karakterét.
Ha a dolgok így mennek tovább, az őszinte coming outok helyett a come back szelleme diadalmaskodik, lehet hogy megint Fodor Gábor avanzsál a fenti kötet tengerkék párja, a
Csak a szadi volt c. könyv szerkesztőjévé és első számú interjúalanyává.
Az pedig, hogy Schiffer erőteljes bírálata a liberális oldal önmagával való szembenézésének a része-e,
vagy pedig egy egészen más történet...
...kérdezzük meg őt legközelebb.
Addig pedig találgatásra fel, kedves olvasók!
(A fenti találgatásokkal kapcsolatban pedig leszögezendő: egy laikus megfigyelő spekulációi)
Az alternatívát, úgy látszik, máshol kell keresni. Keresik is egyesek. Például Petőcz György A félelem axiómái c. írásában. Ő nem a gazdasági és az emberjogi szabadelvűség összegyeztethetetlenségében látja az SZDSZ problémáját, hanem a kezdetektől jelenlevő, a populizmustól való elitista félelemben, amely már Bibó szerint is a demokrácia lelki temetője. Petőcz Kis Jánossal vitatkozik, aki Petőcz szerint a magyar politikai palettát fekete-fehéren láttatja, mely szélsőségek között a liberalizmus a pengevékony, észrevehetetlen választóvonal szerepét tölti be. A szerző szerint azonban liberálisoknak nem elsősorban a rajtuk kivülálló politikai oldalakat kellene megkülönböztetniük egymástól, hanem elsősorban saját magukkal számot vetniük.
"A liberálisoknak - és másoknak - nem az ellenfelek megválogatása vagy nevelése volt vagy lett volna a feladatuk, hanem saját szavazóbázisuk kiszélesítése révén az ország demokratikus kormányzása"
De Petőcz sok egyéb cifraság mellett azt is világossá teszi, hogy ez a feladat már nem ezekre a liberálisokra vár.
De "egyéb" feladat is akad bőven. Csak egy kisebbet említünk most meg, ha már Petőcz György a Csak a narancs volt c. könyv szerkesztőjeként is nevet szerzett. E kötetben az interjúalanyok (többek között Fodor Gábor) arról a folyamatról vallanak az 1998-2002-es liberális ellenzékiség jegyében, hogyan vesztette el a Fidesz bázisdemokratikus karakterét.
Ha a dolgok így mennek tovább, az őszinte coming outok helyett a come back szelleme diadalmaskodik, lehet hogy megint Fodor Gábor avanzsál a fenti kötet tengerkék párja, a
Csak a szadi volt c. könyv szerkesztőjévé és első számú interjúalanyává.
Az pedig, hogy Schiffer erőteljes bírálata a liberális oldal önmagával való szembenézésének a része-e,
vagy pedig egy egészen más történet...
...kérdezzük meg őt legközelebb.
Addig pedig találgatásra fel, kedves olvasók!
(A fenti találgatásokkal kapcsolatban pedig leszögezendő: egy laikus megfigyelő spekulációi)
