Mondják sokan sokfelé a világban, hogy a válságból kivezető út nem mellesleg teljesen egyirányba kellene, hogy vezessen az ökológiai válságból kivezető úttal. Merthogy közös a kihívás: ahogy a fedezetlen hiteleken alapuló jóléti pilótajáték bedöntötte a bankrendszer egy részét és megrengette a maradékát, a fedezetlen - mert nem fenntartható - fogyasztás és növekedés ugyanezt teszi a Földdel, ha nem állunk rá egy másik pályára idejében. Ráadásul ha épp abban a helyzetben vagyunk, hogy gazdaságélénkítés címen pénzt kell költeni bizonyos ágazatokra, akkor miért ne legyen ez a fenntarthatóság irányába tett első lépés?
Miért fájt nálunk jobban?
Nálunk, Magyarországon különösen fájó hatása volt a válságnak, hiszen egy már egyébként is rossz állapotban lévő gazdaságot talált el, ahogy azt elemzők tucatjai írták meg az elmúlt hónapokban. Egy gazdaságot, ahol az államadósság törlesztése már a válság előtt is kihívásokat jelentett, ahol a dolgozó, aktív réteg, pláne a valós bérre bejelentett réteg kisebbségben van, ahol a munkabért terhelő elvonások mértéke az egyik legmagasabb Európában, ahol rendkívül sokan adósodtak el az utóbbi években devizában.
Hazánk gazdaságának legnagyobb problémája az alacsony munkavállalási hajlandóság. A munkanélküliség elől rokkantnyugdíjba menekülők tömege, vagy a tartósan szociális segélyen élők száma összességében meghaladja a milliót. Képzetlenek egész serege van kizárva a munkaerőpiacról azért, mert nem képes megtermelni még az egyébként nem túl magas minimálbért és a rá rakódó közterheket sem. Az államnak ez a helyzet a legdrágább: neki kell ellátni a gazdaság által magára hagyott embereket. Úgy, hogy ezért jelenleg semmiféle ellenszolgáltatást nem kap. A fenti helyzet azonban a képzettekre is igaz. Az embertelen terheket a legtöbb kis- és középvállalkozás nem tudja kitermelni, így a képzett munkaerőnek normális bért csak különféle legális vagy illegális csatornák igénybe vételével tud adni.
A fenti probléma mellett hazánk még egy komoly kihívással áll szemben, ez nem más, mint a páratlanul egyoldalú energiafüggőségünk. A gázválság kapcsán erről már írtunk.
A helyzet már régóta megoldásért ordít, de az ordítás hangerejét különösen jól felerősítette az elmúlt pár hónap a világválsággal és a gázszállítások leállításával.
A hagyományos keynes-i út nekünk nem járható
A világszerte alkalmazott keresletélénkítés alapú gazdaságélénkítő módszerek alapja, hogy állami pénzzel próbálják meg pörgésben tartani a gazdaságot ameddig a válság legnagyobb hullámai elcsitulnak. Magyarországon az ismert adósságszint mellett erre nincs lehetőség, így olyan programot kell vázolni, ami bevételsemleges, ami nem növeli tovább a hiányt.
Ezt a többszörösen is gúzsbakötött táncot próbálja meg korrektül eljárni most az LMP és a Compass tanulmánya, amely a Zöld költségvetési élénkítés címet viseli.
A fő cél azt beláttatni, hogy ha már úgyis mozdulni kell, akkor üssünk két legyet egy csapásra: formáljuk munkabaráttá a különféle rendszereket, teremtsünk illetve tartsunk meg munkahelyeket, valamint kezdjük el kialakítani a hosszabb távon is fenntartható gazdaságot Magyarországon az energiafüggőség csökkentésével és a zöld gondolat tudatos alkalmazásával rendszerszinten.
A Compass-LMP tanulmány nem csodaszer. A realitások talaján mozogva egyelőre csak az első lépéseket jelöli ki a fenti úton, azt azonban meglehetősen részletesen, a döntéshozók által akár rövidtávon alkalmazható módon teszi. Ezek a konkrét lépések:
- Zöld munkahelyek teremtése: elsődleges cél az energiahatékonyságot célzó épületfelújítások támogatása, főleg adókedvezmények (SZJA és ÁFA) és szabályozás útján, de az állami épületek felújításán és az energiahatékony bérlakásépítési program felpörgetésén keresztül közvetlenül is. Három előnye is van ennek a programnak: egyrészt az ilyen jellegű projektek elsősorban a helyi KKV szektornak adnak munkát, másrészt az egyik leginkább munkaerő-intenzív iparágról van szó, tehát sok munkahely megtartása/teremtése várható, harmadrészt pedig a fűtésre fordított hőenergia 20-30%-kal csökkenthető, ezzel gázfüggőségünk jelentősen csökkenhet.
- Változások a szabályozásban: meg kell kezdeni a hibás ösztönzőrendszerek átalakítását, ami elsősorban a gázártámogatás leépítését (az összeg nagyrészt átforgatható szociális alapú rezsitámogatássá) jelenti, de az áramátvételi árak és az egyébként is visszaélésekre csábító erőművi támogatások mérséklésére is szükség van.
- Az adórendszer átalakítása: az adórendszer zöld átalakításának legnagyobb lépéseként meg kell kezdeni a széndioxid adó bevezetését, de emellett szükség van az egyéb környezetvédelmi jellegű adók (pl. termékdíj) illetve a ma sokszor nevetséges bírságok emelésére is.
- Befektetés a megújuló energiatermelésbe: az EU-s források egy részének átcsoportosításával megtámogatva fel kell gyorsítani a fejlesztéseket. Figyelemmel kell lenni azonban a háttéripar fejlesztésére is, hogy a beruházások fő hatása (például mert itthon nem gyártják a szükséges alkatrészt) ne külföldön érvényesüljön.
- Lépések a fenntartható közlekedésért: a meg nem fizetett láthatatlan károk miatt a közlekedési rendszer fejlődése eddig egyáltalán nem a fenntarthatóság alapján történt. A közlekedésben van talán a legtöbb lehetőség emiatt. Egyrészt komoly források nyerhetők ki csupán a korrekt díjak megfizettetésével (pl. teherforgalmi útdíj, dugódíj), másrészt az országban mind a városi, mind a távolsági közösségi közlekedés évtizedes lemaradásban van, az alsóbbrendű utak állapota sem épp tökéletes, a kerékpáros infrastruktúra pedig gyerekcipőben jár, így a források hatékonyan elkölthetők. A közösségi közlekedési projekteket emellett az EU is elsődleges prioritásként kezeli a támogatások odaítélésénél.
- Természetvédelmi és vízügyi óriásberuházások, közmunka projektek: a különféle tájrehabilitációs projektek (pl. Vásárhelyi terv, erdősítések) a természetvédelmi szempontok mellett lehetőséget adnak a rendelkezésre álló nagyszámú képzetlen munkaerő foglalkoztatására, ami az érintett hátrányos helyzetű rétegnek nem csupán anyagilag, de pszichológiailag is rendkívül hasznos, továbbá segíti a tartós munkanélküliekkel szembeni előítéletek enyhítését. Az állam ezzel a módszerrel minimális ráfordítással tud átmeneti munkahelyeket teremteni.
És hogyan tovább?
Az első intézkedések hatására még "csupán" 350 mililárd forintnyi átrendeződés várható, amelynek fő tétele a fogyasztási adók emelése. Kérdezheti tehát bárki: hol itt az új út, mitől más ez, mint például a mostanában bontakozó szocialista "reform"?
Például attól, hogy ebben az összegben még nem szerepelnek a leglényegesebb zöld adók és a fenti programpontok alapján elvégzett átalakítások hosszabb távú hatásai. Hosszabb távon ugyanis számolni kell:
- A teljes gőzzel felpörgetett széndioxid adóval (kb. 250-300 milliárd Ft), melyet a hazai kibocsátásnak nem csupán a kvótaköteles részére kell kivetni, hanem gyakorlatilag minden fosszilis alapanyagot használó termelésre és szolgáltatásra.
- A végleges formáját elnyerő teherforgalmi útdíjjal (kb. 100 mililárd Ft), amely német mintára kivetve tonnakilométerenkénti - tehát használat-arányos - összeget jelent szemben a mai napi matrica fix (és irreálisan alacsony) árával.
- A dugódíj és a parkolási díjak egységesítése utáni haszonnal (50-60 milliárd Ft), amely a városi közlekedés és az élhető város kialakításának fő forrásává léphet elő.
- A gázártámogatás végleges megszüntetésével (kb. 80 milliárd Ft)
A fenti 480-540 milliárd forint már egy jelentősebb összeg, ennek nagy része a munkát terhelő elvonások csökkentésére fordítható. Ezt a csökkentést tovább erősítheti a fenntarthatósági szempontból igazságosabb adónemek (pl. fogyasztási és vagyoni adók) emelése. Összességében néhány év leforgása alatt legalább 1000 milliárdos átrendezésre van mód a munkaterhek irányából a zöld és egyéb adók irányába.
Egyáltalán nem mellesleg az így kialakuló új adó és ösztönző rendszer egy teljesen új irányba fordítja hazánk gazdaságát, amely így várhatóan könnyebben viseli majd el a jelenlegi számítások szerint mindenképp bekövetkező jövőbeni nyersanyagválságot.
