Tegyük fel, hogy lehet más a politika – nemcsak máshol vagy máskor, hanem akár itt és most: Magyarországon, 2008-ban is. De ehhez édeskevés, ha néhány álmodozó értelmiségi magában el tudja ezt képzelni; elvégre képviseleti demokráciában élünk, vagy mi a szösz. Az kell hozzá, hogy parafrazeálhassuk a klasszikus viccet, ekképpen:

            - Józsi bácsi, van az országban romlatlan, szimpatikus és innovatív párt?
- Hát, az nincs – de igény, az lenne rá!

A kérdés tehát az, hogy a magyar állampolgároknak van-e igényük egy tartalmában és stílusában is másfajta politizálásra, vagyis szívesen látnának-e egy új pártot a politika porondján. (Vigyázat, implicit feltételezések! 1) A mai parlamenti pártok nem képesek az érdemi megújulásra – ezt szerintem elfogadhatjuk; és 2) a politikát csak belülről lehet megváltoztatni – erről majd később.) A válaszért tekintsük át az elmúlt év releváns közvélemény-kutatási eredményeit, hiszen legalább 2007 eleje óta rendszeresen készülnek egy harmadik erő, vagy új párt(ok) szükségességét vizsgáló felmérések.

A Századvég 2007. júliusi elemzésében ezt írja: „Eredményeink hasonlóak, mint korábban: a megkérdezettek túlnyomó többsége (59%) szerint kockázatos az ország jövője szempontjából, ha csak két nagy monolit tömb uralja a politikai életet, és nagyjából ugyanennyien gondolják úgy, hogy a jelenlegi politikusok nem képesek arra, hogy megoldást találjanak az ország gondjaira (58%).” Ekkor a választók közül 42 százaléknyian „esélyesnek tartanának egy újonnan létrejövő politikai csoportosulást”.

Ugyancsak a Századvég 2007. februárja óta kéri arra a válaszadókat: „öt lehetőség közül jelöljék meg, hogy az ország jelenlegi gondjaira szerintük mi volna a legjobb megoldás: MSZP vagy Fidesz kormány, a jelenlegi vezetőjével (Gyurcsány ill. Orbán) vagy nélkülük, s ötödik opcióként pedig egy, a jelenlegi pártoktól független új politikai erő hatalomra kerülése”. Ebben a kérdésben a relatív többség (a Fidesz, ill. MSZP számára kedvező kategóriák összevonása után is) általában az új politikai erő mellett foglal állást, ez a válaszadók 32-37 %-át jelenti.

2008. januárjában a reprezentatív minta 32%-a látott volna szívesen hatalmon egy fiktív politikai formációt, februárban pedig ez az arány tovább növekedett. Miközben  „a mindkét oldallal elégedetlenek aránya jelenleg is magas (31 százalék)”, a nagy pártok támogatói és a tőlük elfordulók körében is egyre nagyobb egy potenciális harmadik erő támogatottsága:  „A Fidesztől történő elpártolás azonban nem valamely másik párt támogatottságát növeli, hanem a jelenleg nem létező ötödik opcióét, nevezetesen egy, a jelenlegi pártoktól független új politikai erőt” és „az MSZP-sek körében is erősen emelkedett a "harmadik erő"-t pártolók aránya (11-ről 21%-ra)”.

Persze mondhatjuk azt, hogy ez csak játék a számokkal, egy módszertani kísérlet, és hogy ilyen mezőnyben egy darab fa is relatív többséget szerezne, hiszen nem nehéz hitelesebbnek és népszerűbbnek lenni az Orcsány Fektor és tsai. konglomerátumnál. Rendben.  Nézzük meg akkor a Medián 2007. novemberi felmérését! Adataik szerint „a megkérdezettek 27 százaléka mondta azt, hogy a magyar politikában szükség lenne újabb pártokra, és 22 százalék tartotta elképzelhetőnek, hogy a következő választáson egy újonnan alakult pártra szavazzon”.

Ezek már nem annyira imponáló számok, bár még itt is egyharmados azok aránya, akik új párt(ok)at tartanak szükségesnek, vagy legalábbis nem állítják azt, hogy ilyenekre nincs szükség (27+6%), és majd’ háromtizednyien(22+7%) vannak, akik nem tartják elképzelhetetlennek, hogy egy új alakulatra szavazzanak. Ennyien vannak tehát egy új párt potenciális támogatói: 1,76-2,32 millió ember. Nem kevés.

A Marketing Centrum 2008. februárjában hasonló eredményekre jutott: a felvétel alapján „a [szavazásra] jogosultak 41 százaléka nem bízik sem a kormánypártokban, sem az ellenzékben, és a megkérdezettek 30 százaléka szerint szükség lenne új pártokra”. Arra is választ kerestek, hogy milyen irányultságú pártot látnának szívesen a szavazópolgárok. Az abszolút többség (76, ill. 55%) számára a felkínált lehetőségek közül két elem volt egyértelműen pozitív: a „környezetvédelem, zöld értékek” és a „kisebbségi jogok védelme”. A követendő politikai célokat elemezve pedig arra a – némiképp meglepő – következtetésre jutottak, hogy „merő demagógiával tehát egy új párt nemigen tudna helyet szorítani magának; a sikerhez valami reálisat vagy hihetőt kellene mondani a gazdaság rendbetételéről is”.

Polgártársaink egy jó része tehát határozottan szükségét látja egy új, a mai parlamenti pártoktól markánsan különböző, ökológiailag elkötelezett, társadalmilag érzékeny és gazdaságpolitikailag is hiteles politikai erőnek. Én is így vagyok ezzel. Sőt: hiszek benne, hogy „még jőni kell, még jőni fog” egy új párt, ami bebizonyítja mindenkinek, hogy lehet más a politika.

Naivitás, fantazmagória, alaptalan optimizmus? Lehet. De a különböző mérések szerint honfitársaink majdnem negyede, közel kétmillió ember már osztja azt a hitet, miszerint „komoly esélye lenne egy új pártnak”, s több mint négytizednyien, majd’ három és félmillióan „esélyesnek tartanának egy újonnan létrejövő politikai csoportosulást”. Te is köztük vagy?