A BKV dolgozói ma mindannyiunk érdekében, a közösségi közlekedés teljesítményének csökkentése ellen, az oktalan és ostoba járatritkítási és -megszüntetési tervek eltörléséért tiltakoznak. A sztrájk nyilván sokaknak kellemetlenséget okoz - fél napig, de ha életbe lépnek a Demszky-Hagyó duó tervei, az mindenkinek és hosszú távon okoz kellemetlenséget, azaz egyértelműen csökkenti a budapestiek életminőségét. Ráadásul egy tendencia kezdete lehet: a hiányt nem a pazarló működés ésszerűsítésével, nem az ostoba beruházások hatékonyabb alternatívákkal való kiváltásával akarják csökkenteni, hanem a teljesítmény visszafogásával.
Egy 6, majd 3, most már pedig csak 2 milliárdos megtakarítást eredményező járatritkítással, aminek a teljes nemzetgazdaságra számolt hatása egyértelműen negatív - pénzügyi értelemben is. A 6 milliárdos BKV-megtakarítás összesen 20 milliárdos többletkiadást okozott volna a többi szereplőnek a közlekedés és az egészségügy növekvő költségei, valamint az elvesztegetett munkaórák révén. Hogyan várhatnánk el a cégektől, hogy figyelembe vegyék működésük externális költségeit, ha erre az állami/önkormányzati vállalatok sem képesek?
Tehát a BKV spórolhatna 2 milliárdot ezzel a remek tervvel, miközben 7 milliárd veszteséget okoz mindnyájunknak, és közben csak ebben az évben 78 milliárdot költ a négyes metró beruházási munkálataira. Nagyszerű, mondhatom - de ez most csak mellékszál.
A lényeg igazából a dolog optimista olvasata. Az, ahogy a budapestiek és agglomerációbeliek kezelték ezt a helyzetet. Az autókban nem 1,3 ember ült átlagosan, hanem legalább 2,5. A munkába vezető bicikliúton, ahol eddig akkor sem száradt volna ki a szám, ha mindenkinek köszöntem volna, most nem lehetett rendesen haladni a forgalomtól. Az emberek sétáltak, görkorcsolyáztak, kerékpároztak a rossz idő ellenére - és mégsem tűntek boldogtalannak. Nahát! A távolabb lakók tele kocsikat szerveztek, és valahogy kibírták az utat a szomszéddal, egy irányban lakó kollégával együtt. Lehet, hogy még beszélgettek is... Sokan pedig minden bizonnyal otthon maradtak; kitakarították a lakást, olvastak egy jót, vagy törődtek egy kicsit magukkal és a családjukkal.
A város, leszámítva a dugókat, jobban működött, mint egyébként. Ebből persze egyáltalán nem az következik, hogy nincs szükségünk közösségi közlekedésre. Egy nagyváros normális működésének alapvető feltétele a minél nagyobb hálózattal rendelkező, hatékony közösségi közlekedés üzemeltetése. De az ideális működéshez ennél is fontosabb a gondolkodó, és fenntartható módon cselekvő emberek tömege. A kritikus tömeg.
Ma rengetegen elkezdték használni a fejüket - gondolkodásra, szervezkedésre; és a lábukat - sétára, gurulásra, tekerésre. A rossz hír az, hogy mindezt csak kényszer hatására vagyunk képesek megtenni, a jó hír az, hogy - az eddigi tapasztalatokkal ellentétben - mégis képesek vagyunk rá. Innen már csak egy - bár jó nagy - lépés, hogy a sztrájkmentes napokon is tömegesen használjuk a fejünket és a lábunkat.
A Critical Mass valódi üzenete: biciklizz - és sétálj, görkorizz, tömegközlekedj, oszd meg az autódat - minden hétköznap!
(Meg persze gyere el a Critical Mass-re április 20-án!)
