Ki gondolta volna, hogy a Magyar Demokrata c. hetilapot egyszer a kuruc.info fogja betolni a mérvadó véleményformálók által ide-oda toszogatott képzeletbeli középre?

Azért reméljük, nem fordul vörösbe a szemünk a sok fejenállástól! 

Pedig éppenséggel sok olyan jelenséget produkál a szemünk előtt zajló átrendeződés, amire pár évvel ezelőtt aligha számíthattunk volna. Sem józan ésszel, sem a nyugati-európai demokráciák ideológiai-politikai leosztásával béklyózott jóstehetségünkkel!

Úgy emlékszem Sólyom László köztársasági elnök mondta először egy – alighanem utolsó – Népszabadságnak adott interjújában, hogy "...sem a kuruc.info, sem a 168 Óra nem befolyásol abban, hogy mikor szólalok meg".

Már ez után a nyilatkozat után is úgy érezhette magát a tisztelt olvasó, mint egy kiadós gerincmasszázst követően, amikor nem tudja eldönteni: csigolyái életében először kerülnek-e rendes helyükre, vagy a bordái sorrendjét fordítottak-e meg...

Tény, hogy a talán kissé aránytalan kontraszt kitűnő alkalmat adott lakáj és lokál médiánk fárasztó, fájdalmas, reumás beidegződéseinek felülvizsgálatára.

A legújabb masszázsra azonban nem egy közméltóság, hanem mintegy a nép fia, civil, Prieger „Anima Sound System” Zsolt kerített szert. És nem is máshol, mint azorbán valamikor melegen ajánlott kedvenc lapjainak egyikében, a Magyar Demokrata hasábjain.

Boldogan vállalt anarchizmusának viszonytalan viszonyítási pontja, továbbra is 168 óra – kuruc.info tengely. Beszél a nemzeti politika hiteltelenségéről, a csángó népzene hitelességéről. A poszt-kádári technokrata civilizátori kurzus zsarnoki reflexeiről és az undregroundban virágzó anarchizmus eleven vidámságáról.

Kifejti, hogy az a bizonyos sötét massza, aminek a politikai szekértáborok láttatják egymást, "ugyanúgy velünk együtt élő emberekből áll, a sorban ott állnak mellettünk a boltban, vagy éppen a szomszédaink". A polgári, képviseleti demokrácia az egész pártrendszerével együtt alkalmatlan arra, hogy hitelesen képviselje egy ország, és akár egy nemzet kulturális sokszínüséget. (Apropó, erről reméljük, szerdai vendégeink is kifejtik véleményüket.) Nincs már jobb és bal: csak fent és lent. És ő ezt a véleményét minden további nélkül, akár a Magyar Demokrata hasábjain is meri vállalni.

Az eset egyébiránt azért sikerült különösen pikánsra, mert ugyanezen a héten egy másik hetilap címoldalán egy komoly rajongói bázissal rendelkező hazai sztár szerepelt. Ráadásul nem először. Kovács Ákos gyakori szereplője a Heti Válasz címlapjainak. Azonban a Demokrata címlapján díszelgő Prieger Zsolt fényében még erősebben rajzolódik ki a szekértáborépítő konformizmus. Félek, ezek után Ákos már csak a Magyar Narancs címlapján szerezhet ismét nyilvánosságot felbolygató erőt szavainak. 

Az internetes olvasóközönség legnagyobb sajnálatára a Prieger Zsolttal készült Demokrata -interjú egyelőre nem érhető el az interneten. Talán kiverte a biztosítékot olvasóik körében a zenéjében a csángó, a zsidó, a melankólikusan hazafias cigány (Kallos c. szám) és nem utolsó sorban a marihuánát népszerűsítő dél-amerikai népzenét is felölelő anarchista.

Sokaknak nem lehetett könnyű, miután Bencsik András a Demokrata főszerkesztője, aki még fél évvel ezelőtt vadonatúj Levi’s süvegekkel látta el a Magyar Gárda tagjait, legutóbb „lenácizta” a militáns néptánc csoportot, amely válaszul kiközösítette őt rendezetlenséget nem tűrő soraiból.

Félő, hogy e mögött is a lokálmédia kiskirályságát igazgató politikai erő csapatkivonásai játszanak szerepet. Hátvédnek marad Bayer Zsolt, akit az immáron az egyre szűkebb középen összepréselődő demokraták sokaságát megszólítani igyekvő pártelnök Deutsch-Für Tamással egyszerre karol át az ellenzéki párt huszadik születésnapjára készült fotósorozaton.

De ki profitál ebből a termékeny káoszból?