"Árnyékkormány kell, árnyékkormány kell ide!" - kiabál Tóta W. Árpád az Indexen, és reméli, hogy ez magával hozná a felelős ellenzéki magatartást. Azt írja: "Csuda hasznos szórakozás ez az árnyjáték, sokat tanul belőle az előadó és a közönség is."

Na ja. Hasznos szórakozás - szórakozzanak az édesanyjukkal! de mi valahogy nem vagyunk olyan szórakozós kedvünkben. Erre három nappal később Tótavé is ráérez, és most már azt kívánja a "négyszáz rabló"-nak, "hogy frontális karambolban pusztuljanak el".

Ilyen messzire azért nem követném a Mestert, de abban igaza van, hogy a parlamenti pártok a "köztisztasági csomagról" szóló - az OVB és az Alkotmánybíróság által jóváhagyott - népszavazási kezdeményezés elmismásolásával az utolsó esélyüket játszották el arra, hogy bárki is higgyen a jószándékukban. Az MSZP szerint "a kérdések egy része megoldódott a parlamentben, már van róla törvény, másik részük, például a pártfinanszírozás ügye, jó eséllyel meg fog oldódni". Na igen. Van róla elképzelésünk, hogyan. A Fideszben "okafogyottnak tartják a kérdéseket, mivel több törvény is született az ügyben". És azóta nyilván minden rendben van.

Nem kell feltúrni a sajtót és a blogoszférát a lenyúlásokról szóló történetekért; mindenki tudja, hogy ezek lopnak (ha már hommage-a-Tóta-W.-nap van). Folytatólagosan és bűnszövetkezetben.

Na most: mit lehet tenni? Vay Márton javaslata a tegnap Népszabadságból (amúgy a BKV-sztájk apropóján): "emeljük végre fel a parlamenti pártoknak törvényileg járó támogatás összegét. Mert akkor nem kellene százmilliárdokból autópályákat, metróvonalat építeniük és drága, de rossz villamosokat venniük, hogy néhány milliárddal föltöltsék a büdzséjüket."

Ez talán tényleg elkerülhetetlen, de nem elég. Ezek ott már teljesen beletanultak a lopás kultúrájába: ha valaki a magyarságon élősködő kisebbségről beszél, csakis a pártokrácia tagjaira gondolhatunk.

Nem látom, hogy mi hozná el a megtisztulást. Nyilván nem mind effektív tolvajok; biztos van olyan is, aki a többiek helyett is rosszul érzi magát, és persze van néha egy-egy felhorgadás, egyéni akció - de például Gyurcsány utolsó kísérlete, mint mostanra egyértelműen kiderült, csak blöff taktikai lépés volt. Akárhogy is, belülről várni a megtisztulást egyszerűen naivitás; kell egy erős külső impulzus. Ez lehetne például az árnyékparlament.

Az árnyékparlamentben szimulálhatnánk, hogyan kell személyes pénzügyi érdekek nélkül, a felmerülő érdekek és értékek összehangolásával, a közösség többi tagját tiszteletben tartva termékeny vitákat folytatni és jó döntéseket hozni. Közelíteni a demokrácia ideáljához.

Ha egy árnyékkormány felállítása "tanulságos" lenne, az árnyékparlament összehívása egyenesen katartikus. És nyilván nem fog megtörténni. De azt például el tudom képzelni, hogy a kisebb közösségek tagjai, vagy nyáron, az unalmas fesztiváldélelőttökön kókadozó fiatalok beüljenek az árnyékparlamentbe (ééértitek?!), a nagy fa alá, ahol egyes demokráciaelméletek szerint minden elkezdődött.

Csináljunk tehát sok kicsi árnyékparlamentet, és mutassuk meg - legalább magunknak -, hogy lehet más a politika!