Jaaaj, ez annyira kellemetlen lehet. Pedig milyen szépen, ötpárti konszenzussal állapodtak meg abban, hogy miként kapjanak a jelenlegi parlamenti pártok - és lehetőleg senki más - egy nagy csomó ellenőrizhetetlen pénzt, még akkor is, ha kiesnek a parlamentből.
Na, akkor nézzük szépen sorjában! A Védegylet még tavaly nyáron beadott egy indítványt az AB-hoz, amiben kifogásolta a pártalapítványokról szóló törvény egyes rendelkezéseit. Erről kiadott közleményükben a következőket írták:
"A Védegylet 2007 augusztusában azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert úgy vélte: a politikai közösség tagjainak részvételén alapuló demokrácia értelmét fenyegette a most megsemmisített szabályozás, mert akadályozta volna a pártrendszer megújulási képességét, korlátozta volna a szabad és nyitott politikai folyamatokat és a jelenlegi pártpolitikai status quo megőrzését célozta.
A Védegylet szerint alkotmányosan nem igazolható a parlamenti pártok kedvezményezése a parlamenten kívüli pártokkal szemben, s indokolatlan a különbségtétel a több ciklus óta parlamenti képviselettel rendelkező és az újonnan parlamentbe került (pl.:KDNP) pártok között is.
A Védegylet furcsállja , hogy a jelenlegi parlamenti pártok akkor is részesülhettek volna a kifogásolt törvényi privilégiumokban, ha időközben esetleg kikerülnek a parlamentből.
Továbbá elfogadhatatlan, hogy a tervezett szabályzás szerint a pártalapítványok mentesültek volna az államigazgatási ellenőrzés alól.
A Védegylet jelenlegi lépésével ahhoz próbált hozzá járulni, hogy a pártfinanszírozás jelenlegi, zavaros, a jogállam és a demokrácia elveibe ütköző gyakorlata végre megszűnjön."
A kifogásolt rendelkezéseket az Alkotmánybíróság rendre megsemmisítette (jogászoknak és ínyenceknek itt a teljes határozat).
A pártokrácia felett aratott győzelemről így nyilatkozott a Hírszerzőnek Schiffer András, a beadvány szerzője:
"Nagyon álságosnak tartom, hogy miközben minden párt iszonyú lelkesedéssel tisztogatná a közéletet, nagy egyetértésben fogadnak el egy ilyen jogszabályt. Természetesen nagyon örülünk a döntésnek, és annak is, hogy az Alkotmánybíróság átlátta az ügy fontosságát, és gyorsan határozott. A döntésnek óriási a jelentősége: arról van szó, hogy a demokrácia intézményrendszere átélhető, szerethető marad-e az egyszerű állampolgárok számára, vagy tökéletesen elidegenedik azoktól. Ennek az egyik feltétele, hogy a politikai élet ne fagyjon be. Magyarországon komoly strukturális gondok vannak a közélettel: a politikai mező nagy mértékben beállt, ráadásul a most parlamentben helyet foglaló politikai erők mindent megpróbálnak megtenni, hogy kiküszöböljék a pozícióikat veszélyeztető versenyhelyzeteket. Ha saját egzisztenciájukról van szó, a politikai hatalom birtokosai a legalapvetőbb demokratikus elveket (így a törvény előtti egyenlőségét jelen esetben) sem veszik figyelembe.
A politika nem adhat magának morális felmentést azok alól a szabályok alól, amelyek betartását egyébként elvárja a választópolgároktól."
A pártfinanszírozásról, melybe beletartozik egyebek közt a pártalapítványok ügye, a parlamenti pártok azóta is rendületlenül tárgyalnak. Pedig nem kéne mást tenniük, mint törvénybe foglalniuk azt a javaslatot, melyet még tavaly májusban fogalmazott meg a Méltányosság Politikaelemző Központ, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Védegylet.
Ez a következő hat pontot tartalmazza:
1. Átláthatóvá kell tenni a pártok teljes kampánytevékenységét. A pártok minden, a kampánnyal kapcsolatos bevételüket és kiadásukat csak egy elkülönített kampányszámláról intézhetik, amelynek minden tranzakciója nyilvános. Magánszemély vagy más szervezet nem fizethet a párt vagy jelölt számára hirdetést.
2. A kampányszámlákról fizetett hirdetések, ajándéktárgyak stb. egyedi azonosítót kapnak, ami igazolja eredetüket. 3. A hirdetési cégek csak olyan hirdetéseket vehetnek át, amiket a kampányszámlákról fizetnek, és tarifáikat kötelesek előre nyilvánosságra hozni.
4. A demokráciának vannak költségei: a kampányok tisztulásához szükséges, hogy a pártok költségvetési támogatása növekedjék. A megnövelt támogatás olyan formái szükségesek, amelyek ösztönzik a pártok legális adománygyűjtését, illetve amelyek hozzájárulnak a kampánypénzek „kifehéredéséhez”. Ilyen forma a magánadományok után járó kiegészítő támogatás, illetve az utólagos költségtérítés.
5. Olyan módon kell megállapítani a kampányköltés felső határát, hogy a limit tükrözze a hirdetési piac reális árait, betartható legyen, ugyanakkor ténylegesen segítse a költekezés ésszerű keretek között tartását. A kötelező felső limit mellett ezeket a célokat szolgálja a kereseti oldal korlátozása is, például a kampányidőszak lerövidítése vagy az elektronikus médiákban érvényesített limitált időkeretek révén.
6. Az új pártfinanszírozási normarendszer akkor lesz működőképes, ha azt megfelelő közjogi és büntetőjogi szankciórendszerrel látják el, és megerősödik az Állami Számvevőszék pozíciója is.
