Ökológiai válság és cselekvési kényszer a XXI. század elején
A Föld erőforrásai végesek, mégis sokan a fenntartható gazdasági növekedés illúziójába ringatják magukat. Ma 1,3 bolygót használunk úgy, hogy közben elszennyeztük környezetünket. A Földön 1,5 milliárd embernek nem jut egészséges ivóvíz, az erdőterületek nagysága rohamosan csökken, az elsivatagosodás nyomasztó tempóban halad előre, természeti erőforrásaink kimerülőben vannak. Röviden: szembe kell néznünk a klímaváltozás következtében előálló szélsőséges időjárási viszonyokkal és azok következményeivel.
Ezzel párhuzamosan nő a társadalmi polarizáció, mélyül a szakadék a világ leggazdagabb és legszegényebb országai között, de ugyanez a tendencia figyelhető meg az egyes országokon belül is. A világ 3 leggazdagabb emberének nagyobb a vagyona, mint a 47 legszegényebb ország együttes GDP-je.
A rendszerváltozás ígérete, a fogyasztói társadalom eszményének és az anyagi jólétnek az elérése a magyar társadalom tagjait is megbabonázta. Torz értékstruktúra alakult ki; mindent az anyagi gyarapodás vezérel. Az olyan értékek mint a párbeszéd, kölcsönös segítségnyújtás, az egymásért vagy a természetért érzett felelősség teljesen a háttérbe szorultak.
A világban uralkodó neoliberális gazdaságpolitika, mely a versenyképesség fokozását és a gazdasági növekedést céljait egyeduralkodóvá tette, soha nem látott méretekben gyorsította fel a természeti erőforrások kizsákmányolását, a környezeti terhek és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését.
Egyre többen ismerik fel, hogy véges világunkban ez az út nem folytatható. De mi a megoldás? Miként lehet összeegyeztetni az ökológiai, a társadalmi és gazdasági szempontokat? Valóban létezik fenntartható fejlődés, vagy csak beszélünk róla?
Meg kell-e várnunk a társadalmi és gazdasági összeomlást, vagy képesek leszünk magunkat korlátozni?



Időpont: 2008. május 21. szerda, 18 óra
Helyszín: Közgáz Főépület, Fővám tér 8., fszt. III. előadó
Aki kérdez: Schmuck Erzsébet
Aki válaszol: Illés Zoltán, Jávor Benedek, Vida Gábor