Fenntarthatóság, energiatakarékosság: szép szavak. De a kormányzati és általában politikusi tettek inkább arra utalnak, hogy fő a népszerűség, de legalábbis a balhé elkerülése, azért meg semmi nem drága. Nem drága a pazarlást konzerválni (lásd még távhő ÁFA körüli vita, vagy gázártámogatás), nem drága a piaci versenybe beavatkozni. Nem drága, ha az árat nem nekünk, hanem majd utódainknak kell megfizetni.
Az aktuális ügyben a fuvarozók persze emelhettek volna épp árat is, ha egységesen teszik, sikeresen. De inkább a gyengébb ellenállás irányába mozdultak: a piac helyett a kormányt kellett csak meggyőzni arról, hogy nekik mennyire rossz lett.
Holott a kormány már eddig is komolyan támogatta őket, mégha sokan erről nem is tudnak. Erre nézve csak egy adat: míg az egynapos közútúthasználati díj 3000 Ft alatt van kilométertől függetlenül, addig egy vasúti fuvarozó 300 kilométer megtételéért kb. 220 ezer Ft-ot fizet (fővonal, villamos vontatás). A vasúton ugyanis érvényesül a "felhasználó fizet" elv. Közúton, ahol a károk meghatározó részét a nagy tengelyterhelésű járművek okozzák, ez az elv nem érvényesül. A közúti fuvarozókat így adókból és a személyautós társadalom befizetéseiből támogatják.
Meddig mehet ez? Komolyan gondolja bárki, hogy sokáig fenntartható a közúti teherszállítás és úgy általában a mai, olajra alapozott, pazarló közlekedési rendszer? Olyan káros hatások mellett, melyek nem csupán az anyagi javainkat, de életminőségünket is fenyegetik? Nézzen körül bárki Tokajban vagy a 86-os út mentén (hogy a triviális példát, fővárosunkat ne is említsem), és észreveszi, miről szól a fenti néhány sor.
Ezt a rendszert támogatja most a kormány - az EU ajánlások ellenére - újabb kb. 9 milliárd forinttal. Holott a fuvarozókra inkább terheket kéne rakni: azokat a terheket, amelyeket ma mások viselnek helyettük. A széteső közutak mentén, repedező házakban lakók, az M0-son és a Hungárián a tranzit kamionforgalom miatt dugóban araszolók, az úthálózat erőltetett fejlesztését és rekonstrukcióját támogató autósok és adófizetők.
