És most nem viccelek, kivételesen egy tényleg tisztességes közszereplőről van szó. Majtényi László azok közé tartozik, akik a mai magyar politikában is meg tudták őrizni erkölcsi integritásukat, morális tőkéjüket. Erre jön egy "közíró", a mindenkori-miniszterelnök (na jó, csak AJ és GYF)-fan Debreczeni József, és mélyről jövő felháborodásában lerántja a leplet Majtényi és - ugyanazzal a lendülettel - Sólyom László mocskos üzelmeiről. Muhaha.
Ha valaki nem követte a "vitát" - vagyis az olcsó befeketítési kísérletet és a rá adott kényszerű választ -, ami Debreczeni és Majtényi között alakult ki a Népszabadságban, annak itt egy rövid zanza:
Debreczeni története (Az elnök tisztessége) szerint Sólyom jelöli Majtényit, "a (minden irónia nélkül) kiváló jelöltet" ombudsmannak, de a pártok nem szavazzák meg, ezek után a sértődött Majtényi "egy elnököt dicsőítő és mindkét politikai oldalt ostorozó cikket publikál". Később Sólyom - a miniszterelnökkel együtt - kinevezi Majtényit az ORTT elnökévé, aki hálából odaveszi Sólyom vejét szóvivőnek [valójában sajtósnak]. Az ügy kipattanása utáni nyilatkozat alapján pedig kiderül, hogy nemcsak Majtényi, de az összes érintett "felelőtlen" vagy "bennünket néznek ennyire ostobának" - értsd: hazudnak. Ez Debreczeni szerint "kínosabb" a Torgyán-meny Malév IT-beli kinevezésénél is, mert bár "a pitiánerség hasonló", de akkor a magyarázat "legalább őszinte volt a maga cinikus módján".
Ráadásul ezt az egészet a teljes magyar sajtó egy nap után ad acta tette - az éleslátó Debreczeni József viszont kiborul: "Én kétségbe vagyok esve. A számomra megdöbbentő hír miatt is, a hírt kísérő süket csönd miatt is." A végén már csak tud annyit tud mondani: "mélyen meg vagyok rendülve, Elnök Úr".
Ez tényleg egy csúnya, bizantinus, összefonódásokkal és korrupcióval terhes sztori; és bízvást el is hinnnénk a mai magyar állapotok kontextusában, ha nem ismernénk a szereplőket. Mivel azonban sok rosszat lehet mondani az elnökre, de azt éppen nem, hogy pitiáner lenne, és Majtényit sem egy erkölcstelen, hazug fickónak ismertük meg, érdemes legalább elolvasni a fő érintett válaszát (Debreczeni tisztessége).
Túl azon, hogy Debreczeni néhány ténybeli tévedését helyesbíti, megjegyzi, hogy az inkriminált vő, Moldoványi Tibor "nem az elnök kicsi veje, akit be kell dugni valahova, hanem ötven feletti elismert szakember, tekintélyes férfi, aki olyan munkára szerződött, amiben komoly tapasztalata van". A Majtényi-cikk valódi oka azonban, hogy "Debreczeni egész oldalas írásában elfogadhatatlan eszközökkel személyes integritásomat kezdi ki." A sunyi eszközöket tartalmazó felsorolás annak is meggyőző, akinek elsőre nem veri ki a szemét az ilyesmi.
"Az elnök és köztem olyan beszélgetést konstruál, hogy "Vedd oda a gyereket (!)." "
"A tőlem vett idézetek sorát egyenesen úgy indítja, hogy valamely ismerősére hivatkozik, ígyen: "egy Majtényit amúgy nagyra becsülő ismerősöm szerint egyenesen "ízléstelen" ti. az én januári írásom."
"Azon túl, hogy hasonlatai torzak, Debreczeni valami olyasmivel ken össze, hogy talpnyaló lennék[...]"
A végén persze az is kiderül, Majtényiről honnan lehet tudni, hogy jó srác:
"Zárszóként, mivel ide tartozik, elmondom, hogy megválasztásom után elhagytam azt a közpolitikai intézetet, ahol addig elnök voltam, és bezártam egy ügyvédi irodát. Az első héten eladattam a fenekem alá tolt nagy fekete állami Audit. Az ORTT rengeteg pénzt oszt, és a pénzosztás hatalom, melyért sok minden kapható, elnökként pedig minden pénzosztó bizottságba tagokat kell jelölnöm. "Pénzosztó embereim" (brrr) többségét nem is ismerem, mert tekintélyes szervezetektől (TASZ, Védegylet, NEKI, Nyilvánosság Klub, Független Médiaközpont, MTA Irodalomtudományi Intézet, Transparency International) kértem személyi ajánlásokat, csak azokból válogattam."
Valószínű, hogy senki sem ment volna el a Debreczeni-féle szösszenet mellett szó nélkül, ha az ő személyét érinti. Persze nem is lepődünk meg túlzottan az eseten, hiszen közírónktól nem új az ilyenfajta teljesítmény.
Ami viszont végső soron hasznos, hogy kiprovokálta a választ arra a bennem is felmerült kérdésre, amit az utolsó bekezdésben Majtényi feltesz magának - és meg is felel rá.
"[...] mégis, miért mondtam igent márciusban, mikor végül is felkértek az ORTT elnökének? Először, mert a sokat szidott médiatörvényben komoly és sok tekintetben kihasználatlan alkotmányvédelmi potenciált látok. Másodszor, elutasítom azt a bölcsességet, hogy "Ne menj ki a Fórumra, mert a te szívedben lakik az igazság!", vagyis hogy egy ilyen világban a rendes ember távol tartja magát a közügyektől. Harmadszor, érdekelt. Negyedszer, a hazámat vélem szolgálni."
A negyedik ok, bár kissé patetikus, de vállalható. A harmadik egyszerű és hihető. Az első teljességgel szakmai, és biztos vitatható; én nem értek hozzá eléggé.
Ami szerintem itt igazán fontos, az a második érv. Még ha személyesen nem is értek egyet Majtényi döntésével, hogy elvállalta az ORTT elnöki tisztét (és azóta kevés reménnyel küzd a jobb működésért), abszolút támogatandó az általa képviselt attitűd.
Az nem megy, "hogy egy ilyen világban a rendes ember távol tartja magát a közügyektől", mert akkor továbbra is olyan állapotban lesz az állam és az ország, mint most - ez pedig nem túl biztató kilátás. De ha Majtényihoz hasonló, tisztességes emberek kerülnek mind több közintézmény, -hivatal és -testület vezetésébe, akkor van remény a változásra.
Update: Majtényi László, a médiahatóság elnöke nemrég arra kérte az évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező Moldoványi Tibort, hogy válasszon: az ORTT sajtófelelőse vagy a jövő nemzedékek ombudsmanjánál kapott hasonló állását tartja meg. (teljes cikk)
