[Az írás egy kutatás eredményeit ismertető sorozat része. A fókuszcsoportos beszélgetések arra keresték a választ: a résztvevők milyen életet kívánnak unokáiknak.]

Békés „an archia” - Unokáink önkormányzó társadalma

A jelenlegi politikáról, a politikáról általában nem hangzottak el pozitív jelzők. A résztvevők pártpolitikai preferenciái nem derültek ki, bár néha (sztereotípiákon alapulva) becsülni lehetne hogy „ki hova szavaz”. Itt egy újfajta politika igénye fogalmazódik meg. A köz szolgái valóban a közt szolgálják, utalnak a jelenlegi közszolgákról alkotott vélekedésekre.
A jövő társadalomról alkotott képeknek van egy gyakori és erősen anarchikus vonulata – persze nem a közkeletű „anarchia az egyenlő rendbontás, terror és erőszak” értelmében – hanem a hatalomnélküliség értelmében. A megkérdezettek unokáiknak eléggé hatalom nélküli világot képzeltek el. Kevés hatalom a kisebb közösségekben és kevés hatalom a közösségek viszonyában. A közösségek önmagukat kormányozzák. Az emberek együttműködésében az erőszak-nélküliség és az önkéntes normakövetés a jellemző.

A politika funkciói azonban szerepelnek a képekben. Inkább azt lehetne mondani, hogy egy az emberektől elidegenedett s velük szemben álló politika helyére egy valódi funkciói szerint szolgáló politikát képzeltek el.

A kevesebb politika attól is lehetséges - mondják néhányan, - hogy a társadalomban „mindenki” – mondjuk úgy: minden alrendszer teszi a dolgát, és az állam kivonul onnan, ahonnan kivonulhat és így lecsökkenhet a szerepe. „A gazdálkodó szektor is teszi a dolgát, de leginkább a közjó érdekében, és nem az egyéni profit érdekében, tehát máshova kell helyezni az értékeket, meg a hangsúlyokat. És hát a civil szektor is dolgozik tiszta erőből, és helyére kerül, tehát valóban azt csinálja, ami az ő dolga. És a többiek is megértik és elfogadják az ő szerepét.”

Nincsenek kormányok - mondják néhányan, - a jelenlegi értelemben. Az embereknek elégséges és valós információi vannak a köz ügyeiről és az alapján közösségeikben és képviselőiken keresztül valódi alternatívák között bölcs döntéseket hozhatnak. A hatalomnak nincsen jelentősége az életben. Közigazgatás ugyan van, de ez valóban egy szolgáltató közigazgatás, amely tudja, hogy miért hozták létre, és kinek a szolgálatában áll, és úgy áll a közös ügyek intézéséhez. A köz szolgálatában a jelenleginél nagyobb a szerepe a tudásnak, az értelmiségnek.

A nemzetek (közösségek) közötti viszonyok erőszakmentesek, néhány képben van világállam, néhányban nincs világállam, s helyette valami nemzetek közötti egyenrangú konzultáció, globális koordinációs szint. Vannak, akik persze az Európai Unió nagyobb szerepét is megfogalmazzák.

Megmaradnak a nemzetek, és van valami nemzetek közötti koordinációs funkciót ellátó szervezet. Ennek a nemzetek feletti szintnek nincsen (sincsen) elnyomó hatalma. Unokánk magyar maradhat, a „világállam” magyar polgára lesz. Abban nincs jellemző véleményvonulat, hogy mi lesz a nemzetállamokkal. Az állam általános térvesztésével jelentőségük csökken, de a nemzetek, mint közösségek egymás mellett élése és önmaguk kormányzásának gondolatában megmarad ez a funkció. A kevesebb államot itt is a normakövetés, a fejlettebb közösségi tudat teszi lehetővé. Unokáinkat „az egész világról való szerető gondoskodás személyes felelősségtudata jellemzi. Az emberiség sokféleségét, a sokféleség szeretetét, és a nemzeti identitást egyaránt értékesnek érzik. Az individualitást – a közösséggel egyensúlyban tartva képesek élni.”

Nincsen szükség hadseregekre, házasodhat a zsidó a palesztinnal, etnikai, kulturális és vallási ellentéteket nem erőszakkal rendezünk, és nem fegyverekkel, meg nem egymás lerohanásával, és agresszióval.

A sokféle kultúra, sokféle közösség békésen él együtt a világban. Jelenleg is együtt él e sok kultúra, de unokáink világában ezt a jelenlegivel szemben „tolerancia, kultúrák békés egymás mellett élése, kíváncsiság a másik kultúra iránt” jellemzi. A „virágozzék minden virág” elv, liberális szemlélet, elfogadás, érdeklődés a másik/mások iránt szemléletek erősödése békéssé teszi a különböző kultúrák együttélését. A különböző közösségek mégis egyenlők, mindenféle diszkrimináció, társadalmi, jogi különbséget el kéne törölni unokáink világához.

A közösségek békés együttélésének biztonságos, szerény és egyenlő anyagi alapja van. A közösségekben gazdaságok, kistermelők, családi gazdálkodó rendszerek működnek. Nincs szegénység; a munkához, lakhatáshoz, egészséghez való jog alapvető és mindenki számára adott. Erős a közösségi szolidaritás. Ezért mindenkinek szerény, de biztonságos megélhetést biztosítanak a közösségek. A nagyobb egyenlőség lecsökkenti a konfliktusok motívumait a különböző csoportok között. Az anyagi és életszínvonalbeli különbség a fejlett országok és a harmadik világ országai között is lecsökken; unokáink így békés, biztonságos világban élhetnének.