Neki sem kellett, ahogy az előttem szóló kollégának sincs ilyesmire szüksége. Mégis, pár gondolat kikívánkozik egy ilyen hosszú nap végén.
Elolvastam ugyanis a hozzászólásokat és meglepően sok volt az ellenséges vagy ellenérzésű hang. Ha azt gondolnám, hogy az agymosott tömegek szeme nem nyitható fel, akkor nem írnék. De én hiszek ... sok mindenben. Többek közt bennetek, magyar emberekben.
Érdekes dolog az idegengyűlölet. Az emberrel vele születik, mint a félelem az ismeretlentől. Aztán amint a személyiség érik, és világot lát egyre kevésbé lesz alátámasztott a dolog. Majd eljutunk oda, hogy a másik ember éppen olyan mint mi (sőt sokszor jobb, barátságosabb is), viszont ha elhagyni készült az otthonát akkor még nyomorultabb is. Magyarországon rémesen kevesen jutunk el idáig.
Pedig mit is veszthetünk azzal, ha kulturális szabadságjogokat kapnak az EU nemzetei? Megtanuljuk elismerni és elfogadni a másságot gyerekkortól? Vagy attól félünk, hogy majd fegyvert ragadnak a törpe régiók és a szabadságot adó kézbe marnak? Mégis miért tennék? Ez kulturális felvilágosodás lenne, nem egyszerű határkiigazítás. Tök röhej, ha már a kettő közötti alapvető különbséget sem tudjuk felfogni - elfogadni.
Annak idején a feminizmus is társadalomellenes lázításnak tűnt. Aztán szépen elterjedt és valóban kevesebb lett a család és több a válás, viszont jóval kevesebb a boldogtalan, vagy szolgaként tartott nő. Mi pedig rájöttünk, hogy nem értjük a nőket. A demokrácia kérem nem habostorta. Fontos része az elidegeníthetetlennek hitt jogok feloldása. Hiszen talán nem is kell értenünk a nőket. Ez is amolyan férfias-racionalista megközelítés. Lehet alkalmazkodni is. Konszenzusra lépve eltűrni az irracionalitást szemben a férfi viszonylagos empátiahiányával. Kiegészíteni egymást és támogatni, nem pedig elnyomni. Valójában rengeteg pozitívumot adott a feminizmus, csak nem könnyű élni vele.
Hasonló konszenzus egy többnyelvű ország is. Nem egyszerű, talán nem is túl logikus, de alapjaiban demokratikus. Az emberek rengeteget tanulhatnak egymástól ha alázattal közelítenek egymáshoz. Mi magyarok is tanulhatunk a sváboktól, a tótoktól, a sokacoktól és a többi velünk élő néptől. Megbékélést például.
Meg hazaszeretetet, ami korántsem azonos a nacionalizmussal.