Politika és Élet című blogján Kóczián Péter elgondolkodtató kritikát fogalmazott meg a kísérletünkkel szemben. Egyik tagunk egy hosszabb kommentben válaszolt rá; talán titeket is érdekelhet (de előbb olvassátok el Kóczián bejegyzését!):

Kedves Péter!

 

Tetszik az írásod, de néhány helyen vitatkoznom kell vele.

 

Rögtön az elején megjelenik, és végigvonul a cikken egy közkeletű félreértés. Addig rendben van, hogy Magyarországon legfeljebb csíráiban, szubkulturális szinten van jelen a posztmodern társadalom. Ebből azonban nem következik, hogy egy új politikai erő ne szerveződhetne meg, és ne válhatna sikeressé a zöld politikai filozófiát követve. Mégpedig azért nem, mert az ökopolitika sokkal többet jelent annál, mint amire sokan – ezek szerint még Te is – asszociálnak róla.

 

Igazad van: „még nem alakult ki az a fogalmi keret, amelyben az alternatíva vonzó módon megfogalmazható”. És ezért próbálja meg Schiffer András, ha nem is magát a zöld jelzőt, de annak megszorító értelmezését elhárítani – lásd pl. a Figyelő vonatkozó cikkének címét: „Több mint zöld”. (Itt jegyezném meg, hogy bár retorikailag nyilván könnyebb egyetlen személyhez kötni a kezdeményezést, az Ökopolitikai Műhelyben jelenleg közel háromszáz ember dolgozik, és még ha – „történelmi” okokból – Schiffer is szerepel jelenleg legtöbbet a témával kapcsolatban, ez közel sem egy egyszemélyes projekt. A zöld politikai gyakorlatnak megfelelően a Lehet más a politika! kezdeményezés tudatosan elutasítja az egyszemélyi vezetést, és szembemegy a politika perszonalizálódásának károsnak ítélt folyamatával.)

 

Éppen az a feladat, hogy ami nem sikerült az eddigi zöld(es) pártoknak – a zöld mint politikai kategória kitágítása, a nyugat-európai, komplex politikai programot involváló értelmezés meghonosítása -, azt sikerüljön elérnie az új zöld kezdeményezésnek. Ezen múlik a leendő párt sikere.

 

Nem arra van szükség, hogy bonyolult politikai filozófiai fejtegetések révén érjük el ezt a célt, hiszen az legfeljebb párezer értelmiségire lehetne hatással. A lehet más a politika! kezdeményezésnek programja és tevékenysége révén kell megértetnie az emberekkel, hogy van alternatíva, és hogy ennek a színe – mintegy mellesleg – zöld.

 

A gondolatok általad kifogásolt hiánya, a színrelépés csúszása mint kifogás már nem sokáig –  egy hétig sem – tartható. Akkor kiderül, hogy igenis adható egy olyan program, ami egyrészt következetesen levezethető a tágan – nemcsak ökológiai, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is – vett fenntarthatóság gondolatából, másrészt választ ad a magyar társadalom általad is említett problémáira.

 

A diagnózisoddal ugyanis egyetértek: a többségnek nem a társadalomfejlődés modelljével általában, hanem a politika dominanciájával és korruptságával, a húzd meg-ereszd meg gazdaságpolitikával, a politikai rendszer kirekesztő, lezárt jellegével és az értelmetlen, öncélú csatározással van problémája. A zöld ideológia pedig éppen abban erős, hogy képes rugalmas módon reagálni a felmerülő/fennálló problémákra, és ezeket rendszerbe kapcsolni – kirajzolva eközben egy alternatív társadalomfejlődési modellt.

 

Azt gondolom, ott tévedsz, ahol Makó vitézt emlegeted. Ő valóban soha nem ért el Jeruzsálembe, de a „zöld gondolat” tudja az utat „a kritikussá vált politikai érzületek világához”.

 

A „létező politikai erőket sarokba szorító, morális alapú kritika” előtt szabad a tér, és végtelenek a lehetőségek. És létezik, hamarosan nyilvánosan is vitatható lesz „a zöld gondolatot is magába foglaló, de nem túl zöld [?], életképes alternatívának tűnő gazdasági-politikai elképzelés”, amit teljes joggal hiányolsz.

 

És ez nem csupán „Schiffer problémája” volt, hanem több száz ember gondja; a közeli jövőben pedig – előre is elnézést a nagy szavakért – az ország előtt álló legjobb lehetőség a status quo megváltoztatására.

 

Üdvözlettel:
Tordai Bence,
az Ökopolitikai Műhely tagja, a Lehet más a politika! kezdeményezés szervezője