Egy asztalhoz ülnek le azok, akik titkosszolgálati módszerekkel figyelik egymást, folyamatosan a másikra kenik a felelősséget és eddig képtelenek voltak a fizetésemelésükön kívül bármi érdemi dologban megegyezni.
Az biztos, hogy válság van.
Eddig csak morális és politikai válság volt, de most beköszöntött a hitelpiaci és pénzügyi válság is. Jönni fog a reálgazdasági válság is. Ettől berezeltek. Úgy tűnik, a harmadik köztársaság politikai elitje a közvéleményre nem, csak a pénzpiacokra hallgat.
Félnek. Hiszen ezentúl már nem veszik be az emberek, hogy többet fognak keresni, jobban fognak élni, kisebb lesz a gázszámla, ha a rájuk szavaznak. Ezek után már nem működik a jól bejáratott rendszer, nem lehet majd arra számítani, hogy a gazdasági növekedés majd elfeledteti az emberekkel azt a sok morális szennyet, amit jogosan-jogtalanul egymásra kennek.
Ez a válság egy jelzés: jelzése a világgazdaságnak, hogy nem működött rendesen. Nem gondolom, hogy összedőlne a kapitalizmus, hiszen eléggé erős önfenntartó mechanizmusok dolgoznak benne. Annyi azonban bizonyos, hogy erős korrekcióra szorul majd. De ki hajtaná végre ezt a korrekciót? Az a politikai elit, mely a rendszerváltás óta ott van a parlamentben egyetlen nagyobb rendszer reformjában nem volt még képes megegyezni? Még az alkotmányunk is a rendszerváltás kori ideiglenes alkotmány maradt…
A két évtizedes ténykedésük alatt a magyar gazdaság a nemzetközi gazdasági mozgásoknak az egyik legkiszolgáltatottabb gazdaságává vált. A múlt héten összeomlott Izlanddal egy lapon emlegetnek minket. Most kell meginnunk annak a levét, hogy nyakrafőre igérgettek a választások előtt és hitelre költötték az állam pénzét sörre és virslire. Miközben a magyar államnak nyilvánvaló strukurális problémái voltak-vannak. Mindig a másikra mutogattak; ők persze tudják, hogy ez így nem tartható fenn sokáig, de a másik miatt nem lehet megoldani a helyzetet.
Most rendszer szintű korrekció kell. Ne ringassuk magunkat álomba: a rendszer kedvezményezettjei ezt nem fogják megtenni.
Mi lenne az az ok, ami miatt Gyurcsány lepacsizna Orbánnal, félretennék az évtizedes harcban már-már kicsorbult kardokat és ez egyszer felülkerekednének az önérdekükön? Talán ha majd érzik, hogy itt tényleg az ország sorsa a tét? Vagy tán ha belátják, hogy ha összedől a gazdaság, az ő hatalmuk is odavész?
