Minthogy úgy tűnik, ezt a válságot megint megússzuk (természetesen külső segítséggel), ideje egy kicsit újra hülyének lenni a parlamentben. Terítékre került újra a régi slágertéma, az adóreform. Reform, persze. Idézőjelben. Az még érthető, hogy úgy összességében nem lehet adót csökkenteni. Kiadáscsökkentés nélkül semmiképp a mai hitelkamatok mellett. Hiszen lényegében ezt kúrtuk el (többek között): egyre magasabb kamatra felvett hitellel finanszíroztuk azt, hogy rendre többet osztogatott szét kormányunk, mint amennyivel rendelkezett. Aztán most, hogy jött a hitelválság, egyszer csak észre lett véve, hogy kb. ugyanolyanok vagyunk országként, mint az átlagos amerikai polgár. Na nem vezéreink vették ezt észre, nehogy azt gondoljuk. Hanem az a mocsok spekulációs tőke.
Node legalább észre lett véve, aztán erősen tudomásunkra is lett hozva. Gondoltam majd ebből tanulunk, lesz nagy egyetértéssel meghozott kiadáscsökkentés, meg átgondolják végre, hogy miért van az, hogy nálunk a munkát terhelő adók és járulékok szintje kiugróan magas, a bevétel azonban az átlag alatt van. A megfejtés nem olyan nagyon nehéz, politikusainkon kívül mindenki tudja, hogy a milliónyi fiktív minimálbéres országa vagyunk. Mit is kéne tehát tenni? Mondjuk csökkenteni a munkaterheket kb. addig, hogy ne érje meg a minimálbér + számlagyártól / EVÁs havertól számla. Vagy legalább meg kéne ezt közelíteni.
Ehhez képest Ferencék letettek az asztalra egy nagy semmit, és belenyilatkoztak a kamerába, hogy ők hajlandóak "csökkenteni a munkabérek terheit úgy, hogy ennek forrását az adórendszeren belüli átcsoportosítás adja, és ebben a parlamenti pártoknak kellene megállapodniuk". Lefordítom érhetőre:
Fingunk nincs, hogy kellene csinálni, meg nem is nagyon merünk/akarunk semmit megemelni, de ha van valami jó ötletetek, akkor csináljuk, aztán majd ti elviszitek a balhét.
Van persze itten egy adónem, aminek emelésével elég lóvé jönne be egy komolyabb munkateher mérséklésre (ÁFA), tehát éppenséggel lehetne tenni valamit az ügyben. Node megjött szerencsére az SZDSZ, és valami ilyesmit mondott: "A járulékcsökkentés ellentételezéseként felvetődött az áfaemelés lehetősége, de ezt az SZDSZ nem tartja jó megoldásnak". Érthetőbben:
Ne csökkentsünk a munkaterheken, fogyasszunk inkább olcsón!
Oké, ezek is hülyék, mit is vártam, együtt tapsoltak az ÁFA csökkentésnél a szocikkal, aztán együtt növelték tovább a munkabér terheit. Sebaj, majd a mérsékelten szétesőfélben lévő nyugodt erő (MDF) megmondja a frankót! Szokás szerint okosnak és kompromisszumkésznek látszó kijelentésekkel operálnak. Ám mikor le akartam fordítani a szövegüket, a gép csak egy üres sort dobott. Nem nyert.
De minek is foglalkoznék az alig látszó kis pártokkal, mikor épp megszólalófélben van a Fidesz is. Rögtön elő is került egy szakpolitikus, aki csak annyit mondott, hogy "nem támogatnak olyan adóátrendezést, amelynek során úgy csökkentenek adót, hogy közben más adónemet megemelnek". Magyarul:
Ne csináljunk semmit!
Merthogy ugye ha más adót nem emelhetünk, a válságot pedig "ne az emberekkel fizettessék meg" (= kiadáscsökkentés se legyen), akkor nehéz lépni. Az adócsökkentés után felpörgő gazdaság által termelt többletbevétel egyébként hosszabb távon bejöhet, de a mostani hitelkondíciók és államadósság mellett nincs időnk hosszabb távra játszani.
Meg a gond nem is feltétlenül az, hogy az ország úgy általában túl van adóztatva. Ez még csak nem is igaz egyébként, ha nem épp Szlovákia vagy Románia az alap, hanem az EU. A gond az, hogy a munkaerő van brutálisan túladóztatva nálunk. És ez a brutális mérték ráadásul brutális egyenlőtlenséggel is párosul: az adózók 3%-a fizeti az SZJA bevételek 30%-át. És tartok tőle, jellemzően nem ők rohangálnak terepjárókkal.
Ameddig ez ellen nem teszünk, addig marad a kettészakadt gazdaság, maradunk a permanens válság országa. A fő probléma azonban nem igényel adócsökkentést, "csak" az adók átrendezését, azaz a valódi közteherviselés megteremtését.
Sajnos azonban ameddig hülyék, gyávák és megélhetési politikusok ücsörögnek a parlamentben, és döntenek a gazdaságpolitikáról, addig hiába álmodozunk egyszerű, korrekt, betartható adórendszerről. Az ilyen parlamenti teljesítmény az igazi válságjel. A magyar demokrácia válságjele.
