A közelmúltban az LMP tagjai több utcai politikai eseményben is részt vehettek. Volt szerencsém időt szakítani valamennyire, így azt hiszem valamelyest képbe kerültem abból, hogy mit akar az utca népe.
Először is, nem lepődnék meg ha 2010-ben egy szélsőjobbos párt is bekerülne a parlamentbe. Közismert tény, hogy nehéz időkben a szélsőségek felerősödnek és talán nem hangulatkeltés azt mondani, hogy jelenleg túl sok konfliktus osztja meg a magyar társadalmat ahhoz, hogy aranykorról beszélhessünk. :-/ Az egyszerű embereknek elege van a politikából, és ezért józan ítélőképesség híján gyakran a szélsőjobb elhivatottságát választják. Természetes igény, hogy általánosítsunk és leegyszerűsítsük a problémákat. Ha nem így tennénk, nem tudnánk kellően gyorsan dönteni és elvesztünk volna az állandó vizsgálódásban. Éppen ezért vonzóak a szésőségesek is, mert egyszerű és erőteljes megoldást kínálnak valójában nagyon is bonyolult és nehezen megoldható problémákra. Hitler a zsidókat okolta a gazdaság csődjéért, a mai válságban pedig egyre többen beszélnek cigánybűnözésről, ami szépen lassan előkészít egy pogromot.
Gondoltam ha a nép ennyire változni, radikalizálódni akar, akkor adni kéne neki olyan alternatívát is, ami nem zilálja még jobban szét az országot és veri tönkre az összes eddigi eredményt. Egy zöld radikális magatartásformát, ami konstruktívabb az "odaláncolom magamat"-nál. Szerencsére van már ilyen. És nagyon jól működik.
Folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik nem lemondásként élik meg, hogy radikálisan változtattak a fogyasztási szokásaikon; hanem a napi örömökkel teli, valóban boldog élet kulcsának. Hogyan lehet őket követni? Mondjuk számold ki az ökológiai lábnyomod, majd olvasd el, hogy hol tudnád csökkenteni (reduce your footprint! gomb). Azután szánd rá az időt és gondold át, hogy melyik az a "rossz" szokásod ami valóban fontos (és hasznos) a te számodra; és mi az amit csak megszokásból, ne adj' Isten lustaságból teszel. Csak pár konkrét példa, ami közel sem fedi le a képet:
Egyre többen kerekeznek egész évben, mivel egy polár bélésű dzsekiben és egy szélálló kesztyűvel vígan át lehet tekerni a telet és csak a kemény fagyok idején kell buszra/kocsiba szállni. A dolog hozadéka, hogy télen nem fázol meg, mert hozzáedződsz a hideghez, ahogy tettük ezt a jólfűtött lakások ideje előtt. A kerékpározás okozta élvezetet és szabadságéreztet pedig nem lehet magyarázni, azt átélni kell.
Lassan minden 2-3. ismerőstől azt hallom, hogy nincs TV-je és ha valamilyen műsor érdekli azt megnézi a neten. Elképesztő, hogy mennyivel több ideje és energiája marad az embernek, ha nem néz TV-t esténként. A család sokkal többet érintkezik, esetleg társasájátékra is szakít időt és a közösségérzet újra feltámad a "rokonok élnek együtt" stílusban belakott otthonok helyett.
Az első eufória elmúltával, ha csak tehetem, kerülöm a hipermarketeket és inkább emberi kapcsolatokat ápolok a zöldségessel, az éjjel-nappalissal, a kifőzdéssel, a cukrásszal, a cipésszel, a fotóboltossal, a kocsmárossal, és még sorolhatnám. Talán nem kell ragoznom mit is jelent az, hogyha az eladó részletekbe menő felvilágosítást tud adni a saját árujáról, így valóban megkönnyítve a vásárlást, majd másnap rám köszön az utcán.
Attól, mert környezettudatosan élünk, már nem számítunk csodabogárnak, vagy önsanyargató bolondnak, sőt aktivistának sem; viszont irigylésre méltóan teljes és örömtelibb életet élhetünk, mivel újra megtanulunk a gyerekként megismert valós értékek felé fordulni, a szó szerint mondvacsinált értékek helyett.
A londoni Metropolitan Egyetem filozófia professzora, Kate Soper Alternatív Hedonizmusnak nevezi ezt az (egyre népszerűbb), nem fogyasztói gondolkodású magatartásformát, ami egyszerre törekedik materiális és a spirituláis értelemben is jó életminőségre de úgy, hogy annak előnyeiből minden ember egyformán részesülhessen a jövedelmétől függetlenül. Az alternatív hedonizmus középpontjában nem a "zöld lemondás" és az önkorlátozás, hanem az élvezet és az életigenlés áll. Ehhez nem kellett a spanyolviaszt újra feltalálni, csak az anyagiakra koncentráló életstílust cseréljük vissza egy gyermekibb, sprirituálisabb értékszemléletűre.
(Kate Soper teljes írása 2009. elején jelenik meg magyar fordításban az ökopolitikai szöveggyűjteményben.)
Mindenki örömteli és teljes életre vágyik, de ezt a politika nem tudja megadni, csak a feltételein tud rontani, (vagy nagyon ritkán javítani). Az életmódunkat kell úgy és (csak) annyira megváltoztatni, hogy az nekünk okozzon örömet és ne a minden áron növekedni akaró cégeknek.
