„Venne Ön használt autót ettől az embertől?” – így szól a klasszikus, a politikusok hitelességét tesztelni hivatott kérdés.
Miután ezt felidéztük, gyorsan felejtsük is el, mert nagyon káros képet sugall a politikáról, „politikus” és „választó” viszonyáról. Eszerint „a politikusnak” van egy portékája (jobb esetben néhány megoldás, esetleg valami eszme, értékrend; rosszabb esetben csak önmaga), amit haszonnal akar továbbadni „a választónak”. És van két külön világ, a politika és a társadalom, ami csak néhány évente, egy üzleti tranzakció (ígéretért szavazat) keretében találkozik.
Ennél jobb kérdést ajánlok: „Bulizna Ön ezekkel az emberekkel?” Itt nincs üzleti tranzakció, nincs gyanakvás, nincs távolságtartás; van helyette (jó esetben) közvetlen kapcsolat, kölcsönös jóérzés és közös élmény.
Nézzük át, kivel lenne érdemes bulizni! A rendszerváltó pártok mostanában ünnepelték 20 éves születésnapjukat: a Fideszben a szűk vezérkar rendezett elitista ünneplést az egykori kollégiumban; ide be se jutottunk volna, és aki nem Viktor csókosa, annak ott amúgy sem terem babér. Az SZDSZ szülinapján volt füst és fény – meg üres széksorok, kényszeredett optimizmus, és a korábbi vezető arcok hiánya. Ezeken az embereken messziről látszik, hogy nem szeretik egymást, így aztán nincs az a kimondottan jó hangulat. Passzolnám. Az MDF bulija, ha volt egyáltalán, nem vitte át a média ingerküszöbét – de lehet, hogy belátták: senki nem mulat szívesen öt darab unalmas, pókhálós figurával. Az MSZP még ebben is az államszocializmusnál tart: hosszú asztal, vörös terítő, elnökségi beszédek – aki inkább koncerten, mint tósztokon csápol, annak ez a párt is kihagyható.
Minden eddigi persze csak apropó volt arra, hogy megosszam, mennyire jók az LMP-s bulik. Nagyon. ;)
Az októberi nyitóbuli a Gödörben annyira fesztelen volt, hogy sokan nem is sejtették, egy politikai szervezet partiján szórakoznak… Az év végi mulatozás persze más volt: a karácsonyi esemény meghitt és – a gödrös létszámhoz képest mindenképp, de főleg hangulatában – családias. Gyerekek és kutyák az irodában, házi készítésű sütik és indián karácsony: mindenki hoz valamit, ami számára kedves, de nem nélkülözhetetlen, és visz valamit, ami megtetszik neki. Ingyen van, fenntartható, és végtelenül személyes. Volt persze karácsonyfa is: egy kétdimenziós, festett fa, és egy háromdés, feldíszített szobanövény. És természetesen volt forralt (meg nem forralt) bor, és mellette csendes csevely meg béke-szeretet, ahogy azt karácsonykor kell.
A szilveszter megint különbözött – követte a klasszikus házibuli-receptet: egy nagyobbacska lakás, sok, nagyon sok jó ember, és kellően eklektikus zene. Kb. annyian voltunk, mint egy nagyobb párt küldöttgyűlésén, és mindenkivel volt közös – nem, nem ellenség (mert olyasmivel nem élünk), hanem – ismerős. Mindenki megtalálta a maga kedvenc számait, és mindenki elviselte mások kedvenceit. És úgy tűnt, mindenki szeret mindenkit – ahogy az idő és az alkohol fogyott, egyre inkább, de szerencsére azért általában nem tettleg… Egy szó mint száz; én ezután is nagyon szívesen buliznék ezekkel az emberekkel (és még fogok is eleget, ha minden jól megy), és nektek is csak ezt tanácsolhatom: bulizzatok elempésekkel, mer' az jó! :)
A végére még egy személyes vallomás: általában nem érint meg az obligát éjféli himnusz, sőt, konkrétan sosem okozott katarzist - és általában sem vagyok az a patetikus pillanatokra fogékony srác. De idén újévkor egészen felemelő volt, ahogy egy kisebb tömeg közepén állva hallgattam a Himnuszt, néztük a Duna fölött a tűzijátékot, és tudtam, hogy körülöttem mindenki valami hasonlóra gondol: nagy év lesz 2009!
