Nocsak, nocsak. Szmogriadó volt Budapesten, vélhetően nem az utolsó. Mondanánk, hogy végre oda lesz majd figyelve a szegény városlakókra, de egyelőre türelmesen kell bánni ezzel a mondattal. Merthogy egy dolog megalkotni a határértéket és az erre vonatkozó szabályozást, de egy másik, ennél lényegesen komolyabb és kényelmetlenebb feladat is volna: a szabályozást be is kéne tartatni, illetve a várost olyan irányban kéne fejleszteni, hogy ne a szmogriadó legyen a megszokott jelenség.
A betartatás első feltétele, hogy a hatóságok komolyan veszik: a szmogriadót megsértők közérdeket sértenek, tehát komoly szankciókkal kell szembenézniük. Jelenleg ugyanis a szankciók szabályozásáról döntéshozóink "elfeledkeztek" (lásd az Index cikkét a témában). Ehhez elsőként módosítani kell a KRESZ-t, emellett a más közlekedési ügyekben nagy hanggal beharangozott zéró toleranciára valószínűleg a füstködben is szükség lesz. Lesz még egy kis probléma azzal, hogy a (kamu) rokkantigazolványos lazagyerekek szmogban is vígan autózhatnak, de ezt a problémakört - nem elsősorban a fontossága, hanem az irritáló, morálromboló hatása miatt - egyébként is kezelni kell.
A betartatás második feltétele, hogy legyen valami közlekedési alternatíva a szmogriadó esetén is. Ma Budapesten belül az emberek majdnem fele már autóval közlekedik, de a BKV a maradékot is csak nehézségek árán tudja elszállítani a reggeli csúcsidőszakban. Ha az autósok felét át akarjuk szállítani, az elvileg majdnem másfélszeres tömegközlekedési kapacitást igényelne. Azért elvileg, mert nyilván lesznek, akik el sem indulnak majd (erre jó példa volt a legutóbbi BKV sztrájk), illetve lesznek olyanok is, akik valami más alternatívát vesznek igénybe (kerékpár, gyaloglás). A szmogriadó napjain az emberek ráadásul elfogadóbbak a zsúfoltsággal szemben, de ennek azért van egy fizikai korlátja. Ezt a korlátot kell minél inkább kitolni egy intézkedési tervvel, körülbelül egy olyannal, amilyet a VEKE hiányolt.
Az első szmogriadó mindenesetre sokkal több pozitívumot hozott, mint azt vártam volna. A "rossz" rendszámmal rendelkező autósok fele - bár nagy valószínűséggel tudta, hogy nincs büntetés - képes volt megválni autójától. Az általában elkeserítőnek látszó autós morál mellett ez mindenképp nagyon kellemes meglepetés. És erős üzenet is: az emberek - még az egyébként járművükhöz ragaszkodó autósok is - megértőek a logikus korlátozásokkal.
És hogy mit jelent ez hosszú távon? Talán azt, hogy kevésbé kell félnie városvezetőinknek, amikor - látszólag - autósoknak nem tetsző korlátozásokat kell bevezetniük. Ha a döntés értelme világosan látható, akkor ennek lesz támogatottsága. Budapest elérte azt a szintet, ahol az egyéni közlekedés már nem csupán a város élhetőségét rontja, de a közlekedők saját magukat is blokkolják a dugókban. Elemi érdek tehát ezen változtatni, például a dugódíj bevezetésével, vagy a belváros autómentessé tételével.
Ezzel az üggyel nem csak akkor kell foglalkozni, amikor már baj van: a várossal kapcsolatos minden döntés alapját kell, hogy alkossa a fenntarthatóság, az élhetőség. A jó hír az, hogy a tervek már megvannak: az íróasztalfiókban várják, hogy a politikusi bátorság elérje a kritikus szintet.
Optimizmussal tölthet el minket a szmogriadóval kapcsolatban, hogy a magyar ember igenis képes önkorlátozásra, képes az ésszerű szabályok önkéntes betartására. Nem alapvetően önzőek vagyunk tehát, csak elvárjuk, hogy értelmes szabályok között élhessük életünket.