[Sok levelet kapunk az info@lehetmas.hu címre. Ezt is ott kaptuk; megtetszett, megkérdeztük, és igen, közreadhatjuk - fogadjátok szeretettel! A szerző további írásai a http://www.ahogyerzed.hu/ oldalon olvashatók.]

Mindig is hittem, hogy a természet törvényei irányítanak. Minden ember sorsa, döntései következménye. Az életünk alakulását a jövőben, jelenlegi döntéseink határozzák meg. A bennünket ért hatások és a rájuk adott válaszaink között mindig van egy hely a szabad döntésre. Mindig van egy jobb választás. A döntéseinket szabadon választjuk, de döntéseink következményeit a természet törvényei irányítják. Ha valaki érti a természet törvényeit, akkor nagyobb biztonsággal meg tudja „jósolni” a döntések és pillanatnyi helyzetek közép-, hosszú távú következményeit. A jövő akkor megjósolható, ha magunk kreáljuk, ebből adódóan jövőnk alakulását  az határozza meg, milyen döntéseket és cselekedeteket teszünk itt és most. Azt a világot, amiben élni  fogunk a jövőben, azok a döntések határozzák meg, amiket itt és most hozunk. De milyen világot építünk, mit akarunk létrehozni, alkotni, mi a közös cél, miért dolgozunk, miért élünk?

Amikor megszülettünk, kaptunk a sorstól egy rövid időt és egy lehetőséget, hogy egy jobb világot hagyjunk hátra, mint amilyen a világ, a környezetünk akkor volt, amikor először felsírtunk a születésünk pillanatában.

Most, amikor „válság van”, amikor a régi minták, módok látszólag hirtelen már nem működnek, amikor a régi tanítások és a régi válaszok már nem jelentenek megoldást, akkor a kérdés még mindig ugyanaz: Milyen világot építünk?

Az én világom egy olyan világ, amiben a rendkívül gyors változások közepette is van valami, ami örök, ami időtlen, ami igaz, ami minden emberre egyformán jellemző.

Az alapelvek, amik által élünk meghatározzák a világot, amiben élünk: szabadság, integritás, meggyőzőképesség, türelem, taníthatóság, tudás, kedvesség, fegyelem, következetesség, törődés, elfogadás, kölcsönös tisztelet és kreatív együttműködés, egyezség, megegyezés, szolgálat.

Az én világom egy olyan világ, amiben mindenki a maga szerepét játssza. Nem hasonlít, nem viszonyít, nem panaszkodik, nem acsarkodik, nem kritizál, nem hárítja a felelősséget másra, örül annak ami, aki, és amije van. Nem felejti, hogy honnan jött és az úton hova tart, maradandót alkot, épít, és csinál valamit, hagy hátra valamit, ami értéket jelent a következő generáció számára, értéket jelent a közösségben, amiben leélte az életét.

Az én világom egy olyan világ, amiben az egyes ember soha nem független. Kölcsönösen függő a környezetével, emberekkel, tárgyakkal, a természet szépségeivel. Értéknek tekinti, óvja, védi és gyarapítja, hogy ez az érték maradandó és fenntartható legyen az utánunk jövőknek is. Az egyes ember egy nagyobb közösség, a „nagy egész” része, hozzájárul a hosszú távú fenntarthatósághoz. A közösség közös céljának szolgálója, része az egésznek. Az egymás legyőzése helyett összefogás és kreatív együttműködés van a közös célokért.

Az én világom egy olyan világ, amiben a „tárgyi dolgok” az ember köré épülnek, az embert szolgálják. Aki ismeri az embert, érti a „működését”, az természetes válaszokat kap arra, hogy milyen „tárgyi dolgok” szolgálják. Test, szív, ész és lélek. Az én világomban a házam, utcám, városom, országom, kórházam, iskolám, autóm, stb. szolgálja a testi, szellemi, lelki és fizikai gyarapodásom, jólétem.

Az én világom egy olyan világ, ahol egyetlen ember, egyetlen csoport, egyetlen intézmény sem formál jogot arra, hogy uralkodjon, hatalmaskodjon és elnyomja az emberek többségét. A természet már bizonyította: ami túl nagyra nő, az előbb vagy utóbb egy letűnő kor kihaló dinoszauruszainak sorsára jut, elpusztul, megsemmisül, kihal.

Az én világom egy olyan világ, amiben a határvonalak nem jobb és baloldal, nem republikánus és demokrata, nem muszlim és keresztény, nem fehér és fekete, roma és nem roma között húzódnak. Az én világomban a határvonalak a közösség hosszú távú fennmaradása ellen és mellett dolgozók, a bűnözők és a törvénytisztelők, a korruptak és becsületesek, az építők és a rombolók, a megosztók és az együttműködők,  a jellemesek és jellemtelenek, a bátrak és a gyávák, az őszinték és a manipulátorok között húzódnak.

Az én világom egy olyan világ, amiben  a mintákat, a vezetést a példát olyan emberek mutatják, akik életükkel, döntéseikkel, kitartásukkal, hitükkel már bizonyították, hogy értik és érzik a valóságos folyamatokat, amik körülöttük zajlanak. Ha meghamisítjuk az iránytűt és mágnessel eltérítjük, észak akkor is északon marad.

Az én világomban a közösséget olyan ember vezeti, aki bátorságával, életével, kitartásával már bizonyította: Nem a meghátrálás embere. Fent, vagy lent, de mindig marad, mert ezt nem jutalomnak hanem hűségnek tekinti. Karakterével és kompetenciájával, valamint azoknak az embereknek az erejével és tudásával akikre hallgat, képes a közösséget egy jobb irányba vinni.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösséget szolgáló és a közösség pénzén eltartott emberek valóban a közösség szolgálatát tekintik legfőbb feladatuknak. Nem hoznak felesleges szabályokat, nem hoznak létre számtalan apparátust a felesleges és életidegen szabályok betartatására. Fele annyi ember aki a szabályokat hozza, fele annyi ember, aki a szabályok intézményesített érvényesítésének fenntartásához kell.

Az én világom egy olyan világ, ahol a  kicsi, de intelligens „állam” amit a közösség befizető tagjai tartanak fenn, szolgálja és védi a közösség érdekeit. Kérlelhetetlenül és künyörtelenül lecsap a közösség érdekei ellen dolgozókra. Megfelelő és a legsúlyosabb bünetést szabja azokra, akik a közösség vagyonát magánkézbe juttatják, úgy, hogy abból a közösségnek nem származik a kitárgyalható legnagyobb haszna. Megfelelő és legsúlyosabb büntetést szabja azokra, akik a közösség gazdálkodását jelző adatokat meghamisítják, eltitkolják, félremagyarázzák. Megfelelő és legsúlyosabb büntetést szabja azokra akik, korrupt haszonlesői a munka nélkül szerzett gazdagságnak. Közösségünk leghitványabb tagjaiként, a közösségnek szánt támogatásból vesznek el.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség tagjai, egyéni, családi, önkormányzati, állami szinten anyagilag függetlenné válnak. Anyagi függetlenség nem jöhet létre akkor, ha mindezeken a szinteken „adórabszolgaság” és „adósrabszolgaság” valósul meg. Az én világom egy olyan világ, amiben a pénzügyi intézmények hatalma nem uralkodik el a „valós gazdaság” –on. Az én világomban a pénzügyi intézmények szolgálói, szükséges részei, de nem uralkodói a többségi, valós, értéket előállító, termelő, pénzügyi intézményeket eltartó gazdaságnak. Az én világomban a gazdasági szabadságharc és a passzív jövedelemforrások és passzív jövedelemtermelő eszközök építése ugyanolyan cél, mint a katonai diktatúrák idején a „valódi szabadságharc”.

Az én világom egy olyan világ, ahol a vidék és a kis-, közepes családi vállalkozás a közösségi túlélés garanciája. A kicsi, de „intelligens állam” szabályozókkal és a közösség egészének érdekeit védő cselekvéseivel ellensúlyt képez a nagyra nőtt és hatalmukkal visszaélő, földrészeken átnyúló vállalatokkal és az őket tudatosan és akaratlagosan, vagy tudatosság nélkül szolgáló médiával szemben. Az én világomban a családi gazdaság és a több generáció építkezése által létrehozott vállalat  a közösségi gazdaság legfőbb motorja.
 
Az én világom egy olyan világ, ahol a többgenerációs család a legfőbb érték. A közösség befizető tagjai által eltartott szolgálók segítik és támogatják azt, hogy a lehető legtöbb család testében, szellemében, fizikai erejében, szociális kapcsolataiban erősödő és gyarapodó legyen.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség befizető tagjai által eltartott közszolgák azon dolgoznak, hogy a lehető legtöbb szabad pályát teremtsék a tehetségek kibontakoztatásának és a cselekvő energiák közösséget szolgáló erejének termőre fordulását minden erejükkel segítsék.

Az én világom egy olyan világ, ahol nem külső kényszer, hanem a felelős vezető belső iránytűje, erkölcsi mércéje mondatja ki valakivel: Ez így nem mehet tovább. Elég volt. Ez nem sikerült. Tanulok a hibáimból, jobbá válok és átadom a  helyem olyannak, aki érdemesebb rá.

Az én világom egy olyan világ, ahol az „állam” beismeri, nem képes gondoskodni az idős koromról. Üres a kassza, sőt totálisan eladósodott, de erejéhez mérten támogatja azt, hogy gondoskodjak magamról.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség vezetői felismerik, hogy a világ végérvényesen megváltozott. Soha nem lesz már olyan, mint régen. Segítenek engem, mint átlagpolgárt ahhoz, hogy a házamat energia önellátóvá tegyem és használhassam az alternatív energiaforrások előnyeit, amik végtelenek.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség vezetői felismerik, hogy az internet és a mobil kommunikáció révén kialakult egy virtuális világ. A virtuális világban minden leképződik, ami a való világban. Az én világomban a kicsi, erős, intelligens állam hozzásegít, és támogatja, hogy megtanuljam az internetet használni. Pénzcsinálás, tanulás, vásárlás, kultúra, információszerzés, stb. A „digitális hontalan” és a „digitális munkanélküli” a virtuális világban olyan, mint most a hontalan és munkanélküli a való világban. Az én világomban az állam segít mentori hálózatot kiépíteni és működtetni, hogy egyetlen ember sem legyen aki „kívül esik” a virtuális világ nyújtotta lehetőségeken.

Az én világom egy olyan világ, ami az alkotók, építők, létrehozók, vállalkozók társadalma szemben a fogyasztók, felélők társadalmával. Az én világomban a hitelt csak olyan célra vesznek igénybe az egyének, családok, önkormányzatok és államok, ami a hitelfelvevőjének több pénzt termel, mint amibe a hitel került teljes költségével együtt.

Az én világom egy olyan világ, ahol az egészség, gyógyítás, megelőzés a legfőbb érték. Az én közösségem a gyógyítók társadalma, a gyógyító ország, ahol a természet adta erőforrásokat felhasználva a közösség saját tagjai és más közösségek tagjai testi, lelki, fizikai, szellemi és szociális megújulásának, életerejének, életenergiájának megtartása és gyarapítása az egyik legfőbb közösségi érték.

 Az én világom egy olyan világ, ahol a befizető tagok pénzéből egy erős, dinamikus és hatékony „védelmi szervezet” működik. A védelmi szervezet nem a közösség befizető tagjainak „kordában tartására”, hanem az egyszerű és mindenki által ismert és követhető törvények és szabályok betartására és betartatására jön létre. A szervezet könyörtelenül és kérlelhetetlenül lecsap a szabályokat szegőkre és üldözi azokat az alapértékeket megszegőket, akik a közösségi összetartozás elvi és törvényi alapjait sértik.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség választott vezetői keretrendszereket és tiszta, világos, betartható szabályrendszereket alkotnak, amik teret engednek a közösség tagjainak a szabad és kreatív együttműködő és önrendelkező csoportjai kialakításához. Az önszerveződő és önrendelkező csoportoknak szabad tere van véleménye és nézetei kifejtésére, vezetőik megválasztására és aktív hozzájárulást tehet a „nagy egészhez” a teljes közösségi élethez.

Az én világom egy olyan világ, ahol a közösség és a közösség választott vezetői elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a közösség érdekeit más közösségek olyan gazdasági és katonai támadásaival szemben, amik nem a kölcsönös előny elve alapján működnek. A közösség választott képviselői energikusan és bátran védik a mögöttük sorakozó emberek érdekeit más közösségek képviselőivel folytatott tárgyalásokon. Egy célért dolgoznak és az összefogás, egyezség megegyezés jellemzi munkájukat.

Az én világom egy olyan világ, ahol a rendszer segíti, építi és támogatja az „aktív állampolgárság” minden megnyilvánulását és az internet, mobil kommunikáció révén a közösség minden tagját saját és közössége jövőformáló forrásának tekinti.

Az én világom egy olyan világ,  ahol jobb élni, mint abban a világban, ami jelenleg van.

Tisótzki István
Kecskemét