Sokat hallottuk ezt a kijelentést tavaly év végén, amikor a világgazdasági válság felütötte a fejét. Akkor csak remélhettük, hogy hazánk tényleg nem jut az északi ország sorsára.

Izland volt az első állam, amit nem csak elért a válság szele, de komolyan meg is tépázott. A gazdaság méretéhez képest hatalmas külső kötelezettségekkel terhelt ország bankrendszere napok alatt összeomlott a globális pénzügyi válság okozta likviditásszűke miatt. 2008. októberében államosították az ország három legnagyobb bankját, a hitelminősítő intézetek pedig erőteljesen lerontották Izland besorolását. A reykjavíki kormány rövid időn belül hitelfelvételre kényszerült az IMF-től 2,1 milliárd dollár értékben, s mintegy további 8 milliárd dollárra kapott ígéretet az EU és Skandinávia országaitól.

A válságból ez a hitelösszeg sem vezette ki Izlandot, melynek gazdasága teljesen befagyott, pontosabban recesszióba került. Az izlandi korona a felét sem éri már el az egy év ezelőttinek, a becslések szerint az ország GDP-je az idén 9,6 százalékkal zuhan, az infláció 13,1 százalékosra gyorsul, a munkanélküliség pedig 7,8 százalékra emelkedik. Az EU és Izland tárgyalásokba kezdett a szigetország felvételéről az Unióba, melyre legkorábban 2011-ben kerülhet sor. Ezzel egyetemben az ország elértéktelenedett és gyenge lábakon álló fizetőeszközét is lecserélnék az euróra, így tovább stabilizálva az ország pénzügyi helyzetét.

A lakosság fokozódó elégedetlenségét tetézte, hogy saját megtakarításaik is elolvadtak a krízisben, rosszabb esetben pedig teljesen elveszítették a pénzüket. Január hónapban Izland történetében az 1949-es NATO-csatlakozás elleni tiltakozások óta nem látott tüntetések voltak a parlament épülete előtt, ahol a rendőrséget is több ízben be kellett vetni.

Ezeket olvasva mindenki örül, hogy Magyarország nem Izland, s annak is, hogy nem is lettünk a következő Izland. Bár a helyzet nálunk sem rózsás, de 2006 óta már-már hozzászokhattunk gazdaságunk nehéz helyzetéhez, a megszorításokhoz, a válsághoz. Ám az utóbbi hetekben olyan hírek jutnak a fülembe Izland kapcsán, melyek miatt elgondolkodom, hogy tényleg jobb-e nekünk, hogy nem mi vagyunk a következő Izland. Mire is gondolok…?

Január 26-án Geir Haarde miniszterelnök vezette kabinet benyújtotta lemondását, majd Ólafur Ragnar Grimsson államfő előrehozott választást szorgalmazott. Ezt a Függetlenség Párt által vezetett távozó jobbközép koalíció romjain a kisebbik kormánypárt, a Szociáldemokrata Szövetség vezetésével és a Zöld Párt részvételével létrejött balközép kormány első intézkedéseként jelentett be, április 25-ére tűzve ki annak dátumát. Az átmeneti kabinet első embere az addig szociális miniszter Jóhanna Sigurardóttir lett, mint Izland első női kormányfője. A Baloldal-Zöld Párt (Vinstrihreyfingin – Left-Green Movement) elnöke, Steingrimur Sigfusson a közvélemény-kutatások eredményein felbuzdulva – melyek szerint a zöldek a legnépszerűbbek – el is vállalta a pénzügyminiszterséget. Az ideiglenes kormány fő céljának a válságkezelést tekinti, de az alkotmányt is módosítanák, hogy népszavazást kezdeményezhessenek az EU-csatlakozásról, amit a zöldek és a megbukott Függetlenségi Párt elutasítanak. Steingrimur Sigfusson szerint, ha ők nyerik a választásokat – amire minden esélyük megvan –, kész vállalni a kormányfői posztot, mely esetben az általa vezetett kormány „új tárgyalásokat kezdene az IMF-fel, hogy a pénzügyi program jobban megfeleljen az izlandi szükségleteknek és körülményeknek”.

A szóban forgó Zöld Párt 1999-ben alakult, s még abban az évben, az első választásán 15ezer vokssal 9,1 százalékos eredményt ért el, 6 mandátumot szerezve a 63 tagú parlamentben, mellyel a negyedik helyen végeztek, akárcsak 2003-ban 8,8 százalékkal (5 mandátum). 2007-ben már 14,1 százalékos eredménnyel (9 mandátum) a harmadik helyen zárták a parlamenti választást. Az idei közvélemény-kutatások már az első helyre várják a Zöld Pártot az áprilisi előrehozott voksoláson, ahol mintegy 35-40%-os eredmény elérésére van reális esélye – jelen állás szerint. Európában a legnagyobb támogatottsággal rendelkező ökopolitikai erő az izlandi zöldek pártja, mely a környezeti értékek védelmét, az egyenlőség és a szociális igazságosság erősítését, a tisztességes és fenntartható gazdaság létrehozását, s a független külpolitika megőrzését tartja legfőbb céljainak.

Európa első zöld párt által vezetett kormánya alakulhat meg Izlandon, ami nagy lélektani hatással lehet a júniusi EP-választások előtt. A globális gazdasági válság súlyosbodása és klímaváltozás tudatosulása egyaránt a zöldek esélyeit növeli a voksolások előtt, mely folyamatnak eklatáns példája az izlandi politikai viszonyok felborulása, és a Zöld Párt előretörése. A klasszikus jobboldali-baloldali politikai erők küzdelme Európa országaiban eljutott arra a pontra, ahol már az emberek bizalma és hite megrendült bennük, nem látják esélyét, hogy hathatós, s érdemi válaszokra képesek lennének az egyre súlyosabbá váló problémákra, ezért fordulnak a zöld, ökopolitikai, ökoszociális nézeteket valló, a kormányzásból eddig többnyire kiszorult pártok felé.

Ezen a ponton már sajnálatomat kell kifejezni, hogy Magyarország nem Izland. Mert bár a gazdasági válság másként, és más okok miatt érint nehezen minket, ellenben a politikai elittel szembeni bizalomvesztés mértéke nálunk is van olyan szinten, mint Izlandon. Sőt, a mi bocskorunk jó eséllyel jobban tele is van.

Csak reménykedhetek, hogy hazánk fiai és lányai kezdik megérteni, hogy a jelenlegi – immáron 20 éve regnáló – garnitúrával nem fogjuk megtalálni a kivezető utat a magunk ásta gödörből. De ahogy a pannon-árokból, úgy a globális gazdasági válságból sem lesz képes kivezetni hazánkat a kormány – mindegy, hogy kinek a kezében is van a stafétabot. 2006 előtt az országot „elQrtuk”, 2006 óta nem hoztuk helyre, előreláthatólag 2010 után pedig a végletekig fokozzuk majd a tönk szélére juttatását. Világosan látható, hogy sem jobbról, sem balról nem érkeznek érdemleges válaszreakciók a válságos állapotokból való kivezetésre. Maszatolás és kapálózás az egyik oldalon, tanácstalan habogás a másikon.

Egy új, előrelátó, a fenntarthatóságot, igazságosságot, részvételi demokráciát szem előtt tartó erőre van szüksége ezen ország szülötteinek, akikre szavazhatnak, s szavazni is fognak, ahogy idén, úgy még inkább a jövő évben. Izlandi felebarátaink a megoldást a zöldekben, az ökopolitika elkötelezettjeiben látják, mert ők új húrokat pengetnek, s új válaszokat fogalmaznak meg. A kérdés csak az, hogy mi nyitottak vagyunk-e az ilyen típusú új válaszok befogadására, egy új erő észrevételére, ha előáll a saját, újdonságként ható ötleteivel?!