Kitört a Dózsa féle szoborlázadás!
Dózsa több okból is csalódott.
Nehéz helyzetben van. A körülötte lévő szobrokkal nem tud azonosulni, úgy érzi, magára hagyta őt mindkét oldal, és egészen eltávolodtak tőle. Nem hallják meg a szavát és mereven beálltak egy formába, mintha bebetonozták volna őket. Szinte biztosra veszi hősünk, hogy ha így megy tovább, itt változás egyhamar nem lesz. Egymással vannak elfoglalva azok ketten, csak akkor szólnak Dózsához, ha arra kérik, válasszon kettejük közül.
De a választás nem könnyű. Régóta tudja, hogy aki a baloldalon áll, az valójában "nem bal",
De a választás nem könnyű. Régóta tudja, hogy aki a baloldalon áll, az valójában "nem bal",
és aki a jobb oldalon, az "sem jobb".
Kit válasszak? Se nem jobb, se nem bal... "Hanem?" - teszi föl a kérdést tűnődve.
Keresi a választ, és tudja, hogy sok szobor kérdezi magától ugyanezt a városban. Elég, ha csak a fekete kapucnis Anonymusra gondolunk; vagy Jókaira, aki benzingőzben fuldoklik; vagy a Dunaparton dekkoló Bibóra, akivel ma már senki sem törődik. Petőfinek meg rohadtul zsibbad a jobb keze.
Úgy tűnik, a szétszóródott szobrok közül egyre kevesebben akarnak jobb- és baloldali alakok értelmetlen állóháborújában részt venni.
Úgy tűnik, a szétszóródott szobrok közül egyre kevesebben akarnak jobb- és baloldali alakok értelmetlen állóháborújában részt venni.
"Inkább a beolvasztás, mint hogy az unalomba haljak bele! Nem jobbra, nem balra, mi csak menjünk előre!" – mondják a lázadó szobrok.
2008. június 4-én kitört a Dózsa féle szoborlázadás...
„Petőfi, Jókai, Móricz! Drága szobor barátaim! Drága szoborok! Nem jobbra, nem balra, mi csak menjünk előre!" – Dózsa György, szobor
(A magyar sajtó jelentős orgánumai híven beszámolnak a szoborlázadás eseményeiről.)