Lesz-e ökopárt Magyarországon?

Csoda vagy rengeteg pénz - politológusok és kampányszakemberek szerint ez a két útja annak, hogy egy új párt bejusson a parlamentbe. Egy most formálódó, az ökológiai szempontokat és a társadalmi igazságosságot zászlajára tűző társaság egy harmadik utat választott: az elszántságot.

Varró Szilvia cikke a Magyar Narancsban (még nincs meg online, addig olvassátok a printet) szépen lerántja rólunk a leplet... Nemcsak az derül ki, hogy kik vagyunk és mit akarunk, hanem egy csomó új infó, amik nem az "another interesting piece of information" kategóriába tartoznak.

Megtudhatjátok például, kik a célcsoportjaink (és jól magatokra ismerhettek :)); kiderül, támogatnak-e minket a megkérdezett civilek (igen, "kivétel nélkül"), és vállalják-e névvel a kezdeményezést ("egyelőre nem"). De mégis, akkor ki a legény/leány a gáton? Az eddig ismert nevek mellett Kükü (Kürti Gábor, a CM egyik főszervezője) vállalta a coming out-ot.

A hivatásos okoskodók közül Karácsony Gergely a vonatkozó közvélemény-kutatási eredményeket ismerteti, Lakner Zoltán helyesli az időzítést, és a fenntarthatóság-igazságosság-részvétel értékhármast újszerűsége okán vonzónak, de egyben veszélyesnek is látja. Ungár Anna, a Gyurcsány-közeli Progresszív Intézet politológusa nem hisz a bal-jobb megosztottságon kívül álló identitásokban.

Megismerhetjük Varró Szilvia narrratíváját az új kezdeményezés és Fodor Gábor viszonyáról ("barátból ellenség"), és Lányi András reakcióját a pártszervezés ötletére ("nagyon sajnálom").

A kampánnyal kapcsolatban kiderül, hogy "Picsa kampány kerül másfél milliárdba." (na de Narancs!), és az is, hogy Erdélyi Zsolt (Superman) nem zárja ki, sőt "izgalmas feladatnak tartja egy új politikai erő megjelenítését". Megtudhatjuk, hogy "szimpatikus könyvtárosok" vagyunk, és azt is, hogy "Nem filozófiára van szüksége az országnak. Valós gazdasági cselekvési programra, reális adószisztémára." Erre válaszul a harmadik oldal alján, a keretes írásban ott díszeleg a programunk néhány "kiszivárgott" eleme címszavakban, a teljesség igénye nélkül.

És a végére marad egy ígéret, sőt, talán ars poetica Rauschenberger Pétertől: "Olyan nincs, hogy elfogadjuk a rendszer működési elveit, belekurvulunk, aztán megváltoztatjuk. Nem ennek van értelme."