Tegnap eltemettük a tatárszentgyörgyi tragédia áldozatait. Az ország együtt gyászol a Csorba családdal. Bármi is volt a gyilkosok indítéka, amit tettek, mindannyiunk, a magyar állampolgárok egész közössége elleni támadás.Nem tudjuk még biztosan, hogy a tatárszentgyörgyi és a korábban ugyancsak romák sérelmére elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket rasszista indíték vezette-e vagy sem. Mi úgy érezzük, az a helyes, ha nem kezeljük tényként, amiről nem tudunk biztosat. Most arra van szükség, hogy minden eszközzel a roma közösség és a többségi társadalom közti békét szolgáljuk, és elejét vegyük a kölcsönös gyanakvás, félelem és gyűlölet továbbterjedésének.
Ha bebizonyosodik, hogy rasszista szélsőségesek gyilkoltak, a közélet minden, magát demokratának valló szereplőjének egy emberként kell kifejeznie a szolidaritását a roma közösséggel és elkötelezettségét roma honfitársaink megvédése mellett.
Önmagában annak is önvizsgálatra és cselekvésre kell ösztönöznie azonban mindenkit, hogy olyan a helyzet az országban, hogy egyáltalán lehetségesnek tartjuk, hogy rasszista gyilkosság történt. Magyarországon a roma közösség és a többségi társadalom együttélése válságba jutott. Ebben a helyzetben csak a tisztelet, a jóakarat és az összetartozás hangján beszélhetünk egymással, megértéssel mindenki iránt, akit sérelem ért, kiállva minden magyar állampolgár méltóságának és biztonságának védelmében, megkülönböztetés nélkül.
A mai válságos helyzetig hosszú út vezetett. A politika a sorsára hagyta azokat a képzetlen szegényeket, akik az átalakulás éveiben veszítették el az állásukat, állandó ellátáshoz nem jutottak, és tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. Mára ők és utódaik egy másfélmilliós réteget alkotnak, amelynek közel egynegyede roma. Szegénységüket elkerülhetetlenül örökítik át a gyermekeikre. Az új nemzedékek kirekesztettségét egy rendkívül szelektív és egyenetlen színvonalú iskolarendszer tartósítja, ami nem támogatja a szegények gyerekeit a hátrányaik leküzdésében.
Ezeknek az embereknek a java része kínkeserves napi küzdelmet folytat a szűkösen rendelkezésre álló alkalmi munkalehetőségek megszerzéséért vagy megtartásáért. Ők és gyermekeik azok, akiket a legjobban sújt a közszolgáltatások színvonalának állandó romlása, akiknek meg kell küzdeniük azért, hogy részesüljenek azokban az ellátásokban, amelyek elvileg mindenkit megilletnek.
A roma gazdasági, kulturális és politikai elit csekély létszámú, erősen tagolt, így eddig nem került abba a helyzetbe, hogy az egész roma közösség számára mintaadó csoportként léphessen fel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a romák között egy kisebbségben lévő réteget a kilátástalanság az érvényesülés esélyét kínáló törvénytelen foglalkozások felé lendített. Ők azok, akiknek már nem fontos az együttélési normák betartása, és akiktől a többségi társadalom tagjai az ország több pontján okkal érzik veszélyeztetve a biztonságukat.
A kialakult feszültséget a romáknak számolatlanul osztott támogatásokról szóló tévhitek is táplálják, amelyeket mindeddig a kormányok sem igyekeztek eloszlatni pontos és alapos tájékoztatással. Miközben egyesek a politikai karrierjüket a magyar adófizetőkön élősködő romák állítólagos tömegei elleni gyűlölet felszításával igyekeznek megalapozni, a valóság az, hogy a nem dolgozó aktív korúaknak alig 10 százaléka roma, a gyermekek után, illetve munkanélkülieknek járó ellátások 10-12 százalékát, a nyugdíjak kevesebb, mint 1 százalékát kapják a romák. Az integrációra fordított kormányzati kiadások összege kevesebb, mint egytizede annak, amit szabadidős, kulturális és vallási tevékenységekre fordít a költségvetés.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben az ország politikai elitje mind rosszabb példát mutatott együttműködésből, felelősségből és elemi tisztességből, így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a minden demokratikus társadalom számára nélkülözhetetlen alapértékek: a bizalom, a szolidaritás, a normakövetés, a másik méltósága és jogos érdekei iránti tisztelet ma hazánkban válságba kerültek, és megrendült a bizalom a demokrácia mint a társadalmi problémák megoldásának egyedül lehetséges kerete iránt.
A kiút csak egy, lehetőleg közmegegyezésén alapuló társadalmi integrációs politika következetes és kitartó érvényesítése lehet. Sehová nem vezet, ha a két politikai oldal pártjai szokás szerint a saját táboruk érzelmi elkötelezettségének megerősítésére igyekeznek kihasználni a kialakult tragikus helyzetet. Felelőtlenség a roma közösség és a többségi társadalom közti béke megbomlásához vezető okok megszűntetése helyett egyoldalúan az oki kezelésére nyilvánvalóan alkalmatlan rendpárti megoldásokat hangoztatni. De ugyanígy felelőtlenség úgy tenni, mintha a kérdés rasszisták és antirasszisták ellentétére lenne egyszerűsíthető, és megbélyegezni mindenkit, aki nyíltan próbál beszélni a létező társadalmi problémákról.
Komolytalan, aki csodaszert, azonnali megoldást ígér, és csak olyan megoldásnak van esélye, amiről meggyőzzük egymást, minden érintett bevonásával. Az LMP igyekszik hozzájárulni az erről szóló vitához.
Az utolsó 100 komment: