Tegnap eltemettük a tatárszentgyörgyi tragédia áldozatait. Az ország együtt gyászol a Csorba családdal. Bármi is volt a gyilkosok indítéka, amit tettek, mindannyiunk, a magyar állampolgárok egész közössége elleni támadás.Nem tudjuk még biztosan, hogy a tatárszentgyörgyi és a korábban ugyancsak romák sérelmére elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket rasszista indíték vezette-e vagy sem. Mi úgy érezzük, az a helyes, ha nem kezeljük tényként, amiről nem tudunk biztosat. Most arra van szükség, hogy minden eszközzel a roma közösség és a többségi társadalom közti békét szolgáljuk, és elejét vegyük a kölcsönös gyanakvás, félelem és gyűlölet továbbterjedésének.
Ha bebizonyosodik, hogy rasszista szélsőségesek gyilkoltak, a közélet minden, magát demokratának valló szereplőjének egy emberként kell kifejeznie a szolidaritását a roma közösséggel és elkötelezettségét roma honfitársaink megvédése mellett.
Önmagában annak is önvizsgálatra és cselekvésre kell ösztönöznie azonban mindenkit, hogy olyan a helyzet az országban, hogy egyáltalán lehetségesnek tartjuk, hogy rasszista gyilkosság történt. Magyarországon a roma közösség és a többségi társadalom együttélése válságba jutott. Ebben a helyzetben csak a tisztelet, a jóakarat és az összetartozás hangján beszélhetünk egymással, megértéssel mindenki iránt, akit sérelem ért, kiállva minden magyar állampolgár méltóságának és biztonságának védelmében, megkülönböztetés nélkül.
A mai válságos helyzetig hosszú út vezetett. A politika a sorsára hagyta azokat a képzetlen szegényeket, akik az átalakulás éveiben veszítették el az állásukat, állandó ellátáshoz nem jutottak, és tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. Mára ők és utódaik egy másfélmilliós réteget alkotnak, amelynek közel egynegyede roma. Szegénységüket elkerülhetetlenül örökítik át a gyermekeikre. Az új nemzedékek kirekesztettségét egy rendkívül szelektív és egyenetlen színvonalú iskolarendszer tartósítja, ami nem támogatja a szegények gyerekeit a hátrányaik leküzdésében.
Ezeknek az embereknek a java része kínkeserves napi küzdelmet folytat a szűkösen rendelkezésre álló alkalmi munkalehetőségek megszerzéséért vagy megtartásáért. Ők és gyermekeik azok, akiket a legjobban sújt a közszolgáltatások színvonalának állandó romlása, akiknek meg kell küzdeniük azért, hogy részesüljenek azokban az ellátásokban, amelyek elvileg mindenkit megilletnek.
A roma gazdasági, kulturális és politikai elit csekély létszámú, erősen tagolt, így eddig nem került abba a helyzetbe, hogy az egész roma közösség számára mintaadó csoportként léphessen fel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a romák között egy kisebbségben lévő réteget a kilátástalanság az érvényesülés esélyét kínáló törvénytelen foglalkozások felé lendített. Ők azok, akiknek már nem fontos az együttélési normák betartása, és akiktől a többségi társadalom tagjai az ország több pontján okkal érzik veszélyeztetve a biztonságukat.
A kialakult feszültséget a romáknak számolatlanul osztott támogatásokról szóló tévhitek is táplálják, amelyeket mindeddig a kormányok sem igyekeztek eloszlatni pontos és alapos tájékoztatással. Miközben egyesek a politikai karrierjüket a magyar adófizetőkön élősködő romák állítólagos tömegei elleni gyűlölet felszításával igyekeznek megalapozni, a valóság az, hogy a nem dolgozó aktív korúaknak alig 10 százaléka roma, a gyermekek után, illetve munkanélkülieknek járó ellátások 10-12 százalékát, a nyugdíjak kevesebb, mint 1 százalékát kapják a romák. Az integrációra fordított kormányzati kiadások összege kevesebb, mint egytizede annak, amit szabadidős, kulturális és vallási tevékenységekre fordít a költségvetés.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben az ország politikai elitje mind rosszabb példát mutatott együttműködésből, felelősségből és elemi tisztességből, így nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a minden demokratikus társadalom számára nélkülözhetetlen alapértékek: a bizalom, a szolidaritás, a normakövetés, a másik méltósága és jogos érdekei iránti tisztelet ma hazánkban válságba kerültek, és megrendült a bizalom a demokrácia mint a társadalmi problémák megoldásának egyedül lehetséges kerete iránt.
A kiút csak egy, lehetőleg közmegegyezésén alapuló társadalmi integrációs politika következetes és kitartó érvényesítése lehet. Sehová nem vezet, ha a két politikai oldal pártjai szokás szerint a saját táboruk érzelmi elkötelezettségének megerősítésére igyekeznek kihasználni a kialakult tragikus helyzetet. Felelőtlenség a roma közösség és a többségi társadalom közti béke megbomlásához vezető okok megszűntetése helyett egyoldalúan az oki kezelésére nyilvánvalóan alkalmatlan rendpárti megoldásokat hangoztatni. De ugyanígy felelőtlenség úgy tenni, mintha a kérdés rasszisták és antirasszisták ellentétére lenne egyszerűsíthető, és megbélyegezni mindenkit, aki nyíltan próbál beszélni a létező társadalmi problémákról.
Komolytalan, aki csodaszert, azonnali megoldást ígér, és csak olyan megoldásnak van esélye, amiről meggyőzzük egymást, minden érintett bevonásával. Az LMP igyekszik hozzájárulni az erről szóló vitához.
