Nagy nap lesz, sőt, nem is egy, hanem több, lesz okos része, lesz látványos része és lesz bulis része, mert mindegyik fontos. De ahhoz, hogy sikeresek legyünk, alapvető jelentőségű, hogy belépőnk a nagypolitika porondjára ne vérszegény és bénázós legyen, hanem profi és erőteljes.
Mindez egy rakás olyan tétellel jár, amire nem találtunk önkéntest: molinók, dekoráció, technikusok, telefonköltségek, stb. Így is minden nagyon durván nyomott áron megy, szerintem eddigi történetünk során maximum a régi találkozókra rendelt pizzáért kellett piaci árat fizetnünk.
Egy csomó mindent már most ki kellene fizetni, és bár ígérvények szintjén elég jól állunk, de a nagyobb tételek a begyűrűzött gazdasági válság miatt késnek, a kisebbek egyéb okokból.
Háttérinfó gyanánt: az eddig beváltásra került természetbeni támogatások értéke 8 millió körül van, (nem számítva természetesen az általunk beletett önkéntes munka értékét): ez az összeg a benzinköltségen felszámolt fókuszcsoportos vizsgálatokból, médiatréningekből, a tanácskozásra önköltségen megkapott panzió díjai, az állandó vendéglátást vállaló szálloda fel nem számolt kaja és terembérleti költségeiből és a többiből áll össze. Ezt csak azért mondom, hogy látszódjék: nem várunk a sült galambra, hanem nagyon, nagyon sok mindent hoztunk már össze.
És hiába csinálunk mindent minimál áron vagy ingyen, a közeledő zászlóbontás óhatatlanul jelentős költségekkel jár. Nagyon jó, ütős ötleteink vannak, amik megvalósítása létfontosságú, mert ha egy szál kézzel festett lepedő elé ülünk ki fénymásolt anyagokkal, akkor csak a nevetséges amatőrizmus látszatát fogjuk kelteni, akkor pedig kár az egészért, jobb, ha most mindjárt megyünk vissza a balettbe ugrálni.
Ezért nagyon kérlek benneteket: ha tényleg fontosnak tartjátok azt, hogy ne ez a két nagy maffia uralja örökké az országot a jelenlegi színvonalon, akkor most nyúljatok egy picit a zsebetekbe! Ha tudtok olyan emberről, aki szimpatizál velünk, de nem lépne be, vagy nincs ideje dolgozni, akkor mondjátok meg neki, hogy itt az alkalom, hogy ne csak a szája járjon! És ha van köztetek olyan, aki segítséget ígért, de aztán ilyen-olyan okokból mégsem ért rá, akkor így és most kipótolhatja mulasztását, kiválthatja a beígért segítséget.
Fontos, hogy nem azt akarjuk: pár gazdag ember dobja össze a pártszervezés költségeit. Úgy sem hitelesek, sem szabadok akkor már nem lehetnénk, túl azon, hogy az autópályaépítőknek és bányatulajdonosoknak már van elég pártjuk, olyan kéne, amelyik az emberektől függ, nem tőlük.
Ha a szurkolóink havonta csak napi egy kávé árát szánnák a munkánkra, az már sokkal, sokkal jobb alapot jelentene a munkára. Sőt abból teljes magabiztossággal el lehetne indulni.
Köszönjük a jövő nemzedékek, a megóvott őzikék és kistelepülési buszmegállók, és a majdani aranyeres, mozgásszegény életmódtól leromlott egészségű és kedélyű, kiégett parlamenti frakció nevében!
Az eddigi támogatásokat pedig külön köszönjük: azoknak, akik vették a fáradtságot és bátorságot, hogy konkrét forintokat szerezzenek ismerőseiktől, vagy akik nem csak munkát, de mellette számottevő pénzt is tettek a nagy közös kártyavárunkba. Mert szerencsére ilyenek is vannak szép számmal.
